Hát mért nem töltötök teli?

Döntésem végleges - legalább is visszavonásig érvényes:

Bizony mondom nektek, ne legyen a nevem Muskátli Mami, ha még egyszer ilyen haszontalanságokba bonyolódom mint például a Gazdálkodási és menedzsment szak.

Mélységesen szégyellem, lehettem volna sokkal inkább a Bús piros vödör vagy Szösz néne, igaz, nem díszíthetné majd a polcot a szép bársonyos vörös diplomadolgozat, de legalább naponta egyszer gondolhattam volna arra, hogy az vagyok ami igazán vagyok, semmi, csak egy lány a harmadikról, aki furcsákat mond néha. A helyzet az, hogy így sem leszek sokkal több. Ehhez a szaros diplomához még doktori címet sem adnak, emiatt kívülről még csak meg sem látszik majd rajtam, nem néznek össze a nénik a hivatalban, ha aláírok egy hivatalos ügyiratot, hogy akkor most orvos doktor vagy ügyvéd doktor vagyok-e. Bevallom, fájlalom. Ennyit szenvedni a semmiért.

"Üres vagyok és hontalan

Szívembe únos-untalan

Bebú

A bú.

Hisz szép vagyok még és deli,

Hát mért nem töltötök teli?

Ó ért öröm, nem is kevés,

Ivott belőlem fecske és

Füle-

Müle.

Oly ifjú voltam és szeles.

Úsztam a lét mosószeres

Vizén

Biz' én.

Pucoltam pacát, foltot is.

Lehettem volna boldog is.

Vidor.

Vödör.

...

Örökké szomjú kín gyötör,

Vagyok a bús piros vödör.

Szegény

Edény."

(Varró Dani)