Mindig akkor mond csődöt a rendszerező agyam meg az összeszedettségem, amikor a legnagyobb szükségem lenne rá.
Jövő héten négy zh-m lesz, egy óriási vizsgám, meg le kell adnom egy nagy beadandót meg egy csomó kicsit. És képtelen vagyok figyelni. Most jut eszembe egy csomó nagy ötlet, meg hogy mit kellene rajzolni és festeni, hogy olvasni melyik könyveket volna jó, és hirtelen meg kell őrülni a gondolatok kuszaságától.
Legyen már vége ennek a szar fősulinak, itt még a maradék érdeklődést is kiölték belőlem a gazdaságtudomány iránt. Ötödik féléve járok ide, és eddig összesen egy (!) olyan tanárom volt, akit igazán kedveltem, aki vette a fáradságot, és tanított, a szó hagyományos értelmében, és nem csak a neptun-kódom alapján tartott nyilván. Szánalmas az egész, úgy ahogy van!
Tudom, hogy ezzel kicsit elkéstem, és későn szólok, és nyolc év után most már igazán kussolhatnék, de én nem is akarok közgazdász lenni...
Szeretnék máshol lenni!
Szeretnék itt feküdni, kérek egy ajtót a festményre:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése