The way we were...

Választhattam: vagy elfutok, vagy bátorságot gyűjtök és felteszem neki azt a kérdést, amit ha nem tennék fel, életem végéig kísértene.

-Azt hittem, mire ide érek, tudom mit mondok.
-És?
-Hát… elkéstél. Már vége.
-Nekem mondod?
-Vicces.
-Épp csak hazafelé tartottam, és… Te, had kérdezzek valamit? Miért nem engem?
-Carrie…
-Szeretném tudni, hallanom kell, méghozzá tőled.
-Nem tudom, Túlságosan nehéz lett. Ő pedig…
-…
-…
-Tudom.
-…
-Bájos a barátnőd Hubbell!
-Ezt nem értem.
-Sosem értetted.

3:10

0 megjegyzés: