Közönséges tolvaj az arrogáns értelmiségi blogger!
Csak hogy legyen végre egy fasza kis bejegyzés is ebben az uncsi blogban.
Történt nagyjából másfél éve, hogy kaptam egy könyvet egy fiútól. Nem adtam neki vissza. És soha nem válaszoltam neki, amikor írt. Nem akartam többet találkozni vele, és azt gondoltam, nem kényszeríthet azzal, hogy az első találkozáskor kezembe nyom egy könyvet, amit persze vissza kell majd adnom. Ez az én igaz történetem.
Ez meg itt az ő legutóbbi, dühös hangvételű levele:
(tárgy: ne válaszolj)
"Szia kék! (a nevem stílusosan kis betűvel írva, persze megértem, ezek után)
Mesélek egy vicceset, ami ráadásul igaz. Decemberben volt a névnapom és a barátnőm egy Kundera könyvvel lepett meg. Kitalálod melyikkel? Igen, a Halhatatlansággal. Úgyhogy szánalmas kis lúzer könyvlenyúlásod (uramatyám) ellenére azt mondom immár, olvasd el sokszor, jellemformáló ereje van. Még pár szó a blogodról: olvasom (igen, gondold azt, hogy elérted a célod... olvassák)... de ez a tanárnénis, kisujjat a pohártól eltartó-stílus valahogy nem nyerő... kivéve, ha birkákat akarsz etikára tanítani (ami lássuk be pont tőled marha vicces lenne). Eddig amúgy is csak a spanyolviaszt találtad fel ott, de valahol el kell kezdeni. Évek múlva kisülhet valami belőle, persze csak, ha most belátod, hogy jelenleg elég üresek a bejegyzések. Azért még kékülhet a szürkéd, ne add fel! :) További szép napot!"
Nos, kedves G!
:-))))))
Jaj, elnézést! Ha megadod a címed, küldök háromezer forintot, hogy rendben legyen az igazságérzeted!
Azóta elolvastam egyébként, tök jó könyv, köszi! Pedig amikor adtad én igazán szívből utáltam Kunderát.
És bocs a blogért! Tudod, már rég letettem róla, hogy felérjek a Te kifinomult stílusodhoz, és hogy magas szellemi színvonaladat valaha is elérjem! Egyébként nyilvánvalóan fejlett intelligenciáról árulkodik a nagyon korrekt és konstruktív, minden szempontból idevágó blogleszólásod is. Örülök, hogy Te már idáig jutottál a jellemformálásban, ez nekem is sok erőt ad a továbbiakban! Csak azt sajnálom, hogy másfél évet elpazaroltál az ezen való dühöngésen!
Egyébként utólag is boldog névnapot!
;P
Where do I begin?
Főleg a zene miatt. Számomra tipikus esete annak, amikor a feldolgozás* jobban megérint, mint az eredeti dal. Felkavaró, régmúlt szenvedélyeket idéző, múlton és jelenen morfondírozáshoz tökéletes.
*Propellerheads feldolgozás, Nip/tuck 1. évad 6. részben hangzik el
Amúgy miért pont kék?
A hivatalos verzió szerint Szami egyik képe után kaptam ezt a jelzőt. A nem hivatalos verzió szerint a dolog inkább fordítva volt. Először lettem kék, és aztán készült el a fotó.
Tulajdonképpen nem is tudom, mihez köthető, de egyszer - ezer éve - azt mondta, hogy amikor eszébe jutok, kék színként jelenek meg rendszerint. Az évek során ez egyre több tartalommal bővült, és mára teljesen azonosultam ezzel a színnel. Már én is kéknek látom magam, ha magamra gondolok.
Fura ügy.
Mindenesetre ez volt a kép:
Szebb, jobb, újabb
Ezen kívül pár tartalmi változtatást is eszközöltem, de ezek mértéke elhanyagolható. Felhívnám viszont a figyelmet a "Használati utasítás" rész aljára, miszerint nagyon szeretem a jó kommenteket és azokat, akik érdemi társalgásba kezdenek az itt felvetett témákról. Szóval továbbra is várom ide az aktív olvasókat!
Tisztelettel és Szeretettel:
Adrienn, a Kék
A házasság védelmében
Köszönnyük Nők Lapja! - Szánalom a köbön
Nagy februári alternatíva!!
Tagfelvételt hirdet a SzESz - Szpem Ellenes Szövetség
Maga a spam szó egy angol kifejezésből származik, ez a „Spiced Pork And Ham”, ami egy silány minőségű hústerméket jelöl, magyar megfelelője talán a löncshús lehet. A Monty Python Repülő cirkuszában látható egy igen találó jelenet a spamről. Egy fogadóban játszódik, ahol bármit kérsz, abban biztos, hogy lesz a fent említett spamből, ha akarod, ha nem – sőt, ha nem szereted a spam-et, még le is néznek a többiek (jelen esetben a másik asztalnál ülő vikingek). :)
A mai értelemben vett spam viszont rosszindulatú üzletemberek és üzletasszonyok gonosz mesterkedése, természetesen pénzszerzés céljából, nem törődve azzal, hogy a szétküldött több milliárd üzenet mennyi kárt okoz világszerte. Persze miért is érdekelné őket?
Ami viszont számomra felfoghatatlan, hogy az átlag magyar felhasználó, miért érzi szükségesnek, hogy ebben a tevékenységben maga is részt vegyen valamilyen szinten. A megkülönböztetés végett az ő üzeneteiket hívjuk szpemnek, csak úgy magyarosan! Most már napi 30-40 e-mailt kapok – a hagyományos spam üzeneteken kívül –, amiből jó, ha két-három érdekel. Ezek a szpemek, az „effdábüljú”, azaz a továbbküldős e-mailek. A szomorú az, hogy ezeket közelebbi és távolabbi ismerőseim egyaránt előszeretettel küldözgetik, és őket még csak el sem küldeném melegebb éghajlatra, hiszen a legtöbbjük jó szándékkal teszi ezt a marhaságot.
Az egyik legborzasztóbb mondat, amit valaha láttam leírva, a következő: "Ha van szíved, továbbküldöd!!!".
Ez a sok szerencsétlen pedig elolvassa, elhiszi és elküldi, újra és újra. És amikor az addig komolynak és értelmesnek hitt ismerősöm azzal jön, hogy lépjek be az angyalok klubjába, meg ha elküldöm ezt még 20 embernek, akkor legalább 5 meglepetésben lesz részem a jövő héten – na akkor kapok sikítófrászt, és kezdem el az egyik kezemmel levakarni az arcomról a bőrt, miközben a másik kezemmel erősen kapaszkodom a szék karfájába, nehogy agyonverjem a monitort a billentyűzettel. Azért érdemes meggondolni, hogy hány embernek küldöm tovább, mert igaz hogy érdekelne az 5 meglepetés, de ha a címlistámon az összes ismerősömnek elpostázom, akkor "az életem gyökeresen meg fog javulni és minden, amiről álmodtam, kezd megjelenni az életemben".
Aztán ennek a negatív formája, amikor nem kapsz jó szerencsét, országot, meg a királylány fél kezét, hanem fenyegetést, hogy küldd tovább, különben kiátkoz az egyház, vese nélkül marad sok száz kisbaba, meghalnak a barátaid, te pedig ne is álmodj róla, hogy valaha is szerelmes leszel még az életben. Naná, hogy ettől sokan beparáznak.
Ami roppant idegesítő, hogy ezekhez az ismerőseimhez valóban nem fogok odamenni, hogy letépjem a karom és azzal verjem meg őket, pláne hogy esetenként olyat is küld néhány, hogy "ő a legjobb barim, és legyünk barinők, és küldjem én is vissza, és akkor tudni fogja, hogy oksi-e".
A felháborodásom nem is személyeknek, hanem a közösségnek szól. Úgyhogy itt és most kérem minden kedves ismerősömet, hogy szokjon le a szpemmelésről!
De jobbat tudok, szokjunk le együtt!
Aki érez magában elég erőt a továbbküldés leküzdésére, az csatlakozzon a most megalakuló és egyelőre egyszemélyes szervezethez, a Szpem Ellenes Szövetséghez, azaz a SzESz-hez!
A lényeg, hogy amikor legközelebb ellenállhatatlan vágyat érzel a „továbbküld” gomb lenyomására, vagy kétségbeestél, mert rettegsz attól, hogy ennek elmulasztása esetén elkárhozol, meghalsz, satöbbi; vagy csak nem akarsz milliomos, piszok szerencsés lenni – hívj fel és elmegyünk a legközelebbi kávézóba! Hogy miért? Leginkább egy jó korsó sörért, ami mellett SzESz tagként szívesen felállítok rólad egy pontos diagnózist, illetve szívesen beszélgetek Veled abban az időben, amit a felesleges üzenetek olvasásával, küldésével, kitörlésével töltenék. Hidd el, ez sokkal hasznosabb időtöltés, mint a fent említett szpemmelés!