De nem kérdezel... - Előszó

"Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié."

Ady Endre // Sem utódja, sem boldog őse...

Manapság nagy divat idézettel indítani a bemutatkozást, annál kevésbbé stílusos. Mégis szükséges előrebocsátanom érzéseimet, melyeket szinte pontosan 100 éve már megírt Ady, olyan kifejezően, melyre én talán sohasem leszek képes.
A blog címe azt az örökös, csillapíthatatlan vágyat fejezi ki, amely szerintem ott él mindannyiunkban; szeretnénk, ha valaki kérdezne, keressük azokat a tekinteteket, melyek érdeklődést mutatnak, és szeretnénk, ha egyszer úgy mesélhetnénk, hogy tudjuk, a másik csak ránk figyel.
Nos, én most úgy döntöttem, nem várom meg míg valaki kérdez.
Ez a blog íródjon az önkifejezés, az exhibicionizmus, és a megérdemelt szellemi táplálkozás jegyében! Szórakozás és elmerengés egyaránt megengedett!

0 megjegyzés: