hogy egyszerűen csak én vagyok az az olcsóbb változat.
Tudod, amibe hiába törülközöl, nem szív fel semmit, és ugyanolyan vizes maradsz. Mind jobban fázol.
Amiből már eleve hiányoznak alkatrészek.
?
Befejezhetetlen mondatok hülyeségeink margójára
A reggel mellélöttyent kávéból olvastam ezt ki:
Kibontjuk egymást
Azt hazudjuk hogy van még titkunk amikor nincs egy se'
És ami legbelül van eltakarjuk
Miért
Csak
Egymásba pakolunk - mint valami szatyorba - olyan dolgokat amik soha nem is voltak nálunk
Minek
Bezárjuk egymást magunkba hogy aztán legyen honnan kilökni a másikat majd legyen minek a széléről levetni önmagunkat
Elbújunk a másikban - sohase találjon meg
Sohase lássam magam tükrökben
Sohase lássalak téged odakint
Sohase lássalak téged igazán idebent mert nincs itt hely még nekem sem
Bennem élsz - szűnjek meg hogy te se létezz
Benned élek - szűnj meg hogy ne legyek
Mindegy hogy vagyunk vagy nem
Akkor is mi -
Kibontjuk egymást
Azt hazudjuk hogy van még titkunk amikor nincs egy se'
És ami legbelül van eltakarjuk
Miért
Csak
Egymásba pakolunk - mint valami szatyorba - olyan dolgokat amik soha nem is voltak nálunk
Minek
Bezárjuk egymást magunkba hogy aztán legyen honnan kilökni a másikat majd legyen minek a széléről levetni önmagunkat
Elbújunk a másikban - sohase találjon meg
Sohase lássam magam tükrökben
Sohase lássalak téged odakint
Sohase lássalak téged igazán idebent mert nincs itt hely még nekem sem
Bennem élsz - szűnjek meg hogy te se létezz
Benned élek - szűnj meg hogy ne legyek
Mindegy hogy vagyunk vagy nem
Akkor is mi -
Hangali hajnulat
Idén másodszor kapok kávét ébresztőül. Kezdem magam embernek érezni tőle.
Úgy egyébként meg megpróbáltatás minden nap - küzdelem önmagamért, meg hogy meglegyen az a kis hely (az az egyméterszeregyméteres) ezen a világon ami olyan nagy biztonsággal csak az enyém. A mások szívében? Ingovány. A sajátom talán méginkább, mégis arra kellene először gyúrni. Hogy ha nem sikerül a holnapi vizsga, ha kirúgnak, vagy ha húsz év múlva nem lesz Magyarország, akkor se vesszek el. Ha valaki át tud vonszolni az önsajnálatból önszeretetbe, az felejthetetlen meglepetés (mint egy reggeli meglepi kávé). Legegyszerűbben a legbonyolultabb.
*
Úgy egyébként meg megpróbáltatás minden nap - küzdelem önmagamért, meg hogy meglegyen az a kis hely (az az egyméterszeregyméteres) ezen a világon ami olyan nagy biztonsággal csak az enyém. A mások szívében? Ingovány. A sajátom talán méginkább, mégis arra kellene először gyúrni. Hogy ha nem sikerül a holnapi vizsga, ha kirúgnak, vagy ha húsz év múlva nem lesz Magyarország, akkor se vesszek el. Ha valaki át tud vonszolni az önsajnálatból önszeretetbe, az felejthetetlen meglepetés (mint egy reggeli meglepi kávé). Legegyszerűbben a legbonyolultabb.
*
Sosem onnan...
...várjuk a szeretetet, ahonnan egyébként szivesen jönne.
Nagy a várakozás a különböző szeretetekre, meg a világ felé, aztán nem látjuk a fától az Ernőt és a végén olyan mintha nem kaptunk volna semmit.
Mint ez a dal a világ legunalmasabb kultuszfilmjéből:
Ölelés (azoknak is akik nem tőlem várják)
Nagy a várakozás a különböző szeretetekre, meg a világ felé, aztán nem látjuk a fától az Ernőt és a végén olyan mintha nem kaptunk volna semmit.
Mint ez a dal a világ legunalmasabb kultuszfilmjéből:
Ölelés (azoknak is akik nem tőlem várják)
Áramlattalanság
Harmincadszorra is végigjárom ugyanazokat a zsákutcába torkolló utakat, mert ha csak egy-két házfal más időközben már teljesen összezavarodok és mindent elfelejtek. A végén persze a homlokomra csapok, és akkor harmincadszorra is órákat töltök teljesen felesleges önostorzással és az arra irányuló hiábavaló kísérletekkel, hogy a fejemben rendet tegyek. Rend nélkül ugyanis nem lehet tovább lépni. Helybentopogás. De még csak hátrafelé sem mozdulok, nem tudok hátralépni és abból a távolságból szemlélni a jelenben lévő dolgaimat. Sem a kincseket sem a záptojásokat. Mindegy. Ez sem tart örökké, csak idegesít, hogy hátráltat. Hogy még mindig ilyen gyakran szabotálom önmagam. Csak rakosgatom a dolgokat a fejemben ide-oda, rend nem lesz, csak a rendetlenség formája változik, épphogy nem állandó.
Taposás helyett tapsolás.
Bla-bla-bla.
(még ebben is kényszeresen keresem a rendet, még a bla-bla-bla írásmódját sem tudom figyelmen kívül hagyni, muszáj eltölteni az ezen való töprengéssel perceket...)
Ilyen napokat élek.
Taposás helyett tapsolás.
Bla-bla-bla.
(még ebben is kényszeresen keresem a rendet, még a bla-bla-bla írásmódját sem tudom figyelmen kívül hagyni, muszáj eltölteni az ezen való töprengéssel perceket...)
Ilyen napokat élek.
Van, aminek el kell veszni
Blogtemplate frissítés közben elveszítettem a teljes bal oldalát a blogomnak, szöveg, képek, minden...
Szóval most új élet lesz megint a blogon.
Pusz
Szóval most új élet lesz megint a blogon.
Pusz
Helyzetjelentés születésnapomra
Először is: hol a tavasz?
Másodszor: az ezutáni bejegyzés.
Harmadszor:
Tegnap este munka és fősuli után még kiszenvedtem magamból egy csomós fokhagymakrémlevest, de már eközben is éreztem, hogy csukódik le a szemem. Ekkor fél 9 körül lehetett. Helga (továbbiakban csak Helge, vagy kommcsi vezető gyk. kommunikációs vezető) azt mondta, hogy aktív pihenés, olvassak vagy nézzek valamit ami nem túl megerőltető. Kapcsoltam egy family guyt, aztán lehunytam a szemem "á csak öt percre", és mély álomba zuhantam ruhástul. Fél óráig még tiltakozott az agyam és félig fel-fel ébresztett másodpercekre, hogy jaj még tanulni kell, jaj még hajat kell mosni, de aztán ez is elmúlt.
Éjjel Fehérváron mászkáltam, és csak úgy összefutottam Tomival, akivel örültünk egymásnak, aztán jöttek valami lányok és Tomi mondta, hogy a vörös hajú a menyasszonya. Odaértünk egy kocsma mellé, ahol Tomi azt mondta a menyasszonylánynak, hogy menjen be anyukájához és mondja meg neki hogy "blablabla" (ezt a részt nem értettem, vagy nem emlékszem rá), utána pedig azt álmodtam, hogy felébredtem, és hogy valami szellemek rángatják a takarómat (szörnyű állapot), illetve valamit ki akarnak venni a takaró alól amit nagyon szorítok és amire először azt hittem, hogy egy tálca, aztán utána elővettem és kiderült, hogy egy könyv, amit a Tomitól kaptam az álomazálomban-ban, és annyira örültem, hogy ez sikerült, barna könyv volt, Hamvas Béla tisztán emlékszem és piros betűkkel volt sokminden ráírva a barna bőrkötésre, és aztán átmentem Ráchelhez a másik szobába, hogy megkérdezzem, hogy ő tette-e rám a könyvet éjjel, mert ha nem akkor tényleg az álmomból hoztam.
Ekkor ébredtem fel igazából, fél hatkor. Tudtam, hogy tanulnom kell, meg sietnem, mert fősuli, munka satöbbi... Aztán háromnegyed nyolcig ötpercenként nyomtam ki a szundit, remélve, hogy a következőnél fel bírok kelni. Fősuliba nem mentem.
A munkahelyemre beértem. Ott kedves volt mindenki, Helge még csokit is hozott, puszit is kaptam. Én nem tudom, hogy fordított esetben mindenkit ilyen szépen megköszöntöttem volna... Rendetlen vagyok.
Aztán rohanás franciára, ott nem tudtam semmit, legalábbis úgy érzem egyfolytában, hogy egy szót nem tudok kibökni.
Hazafelé rájöttem, hogy nem vár itthon senki, semmi, csak egy babkonzerv, meg ketchup. Irány a teszkó az jó móka, szülinapokon különösen, legalább emberek közt vagyok, és van kukoricakonzerv is ami már két konzerv erre a hétre meg plusz még value tej és az milyen bőség, nincs okunk panaszra!
A fenti nagyjából minden napomra igaz csak a sorrend és a program más - az élmény ugyanaz! :)
Olyan lassú itt minden, és mégis olyan gyorsan szaladnak a napok. De mindig ugyanazok a kínok, mindig ugyanazok a problémák, ezért tűnik lassúnak, és csak azt veszed észre, hogy megint március van, és az életed egy hajszálnyira sem hasonlít arra, ami egy éve volt, vagy amilyennek gondoltad hogy mostanra lesz. Ez persze nem baj, csak furcsa. És belül? Belül - ott tényleg belül, ahol a lelked leglényege lakik - ott persze meg mindig ugyanaz van. Van egy folyton változó réteg, amire hatnak az áramlatok, de a legmélye egy.
Másodszor: az ezutáni bejegyzés.
Harmadszor:
Tegnap este munka és fősuli után még kiszenvedtem magamból egy csomós fokhagymakrémlevest, de már eközben is éreztem, hogy csukódik le a szemem. Ekkor fél 9 körül lehetett. Helga (továbbiakban csak Helge, vagy kommcsi vezető gyk. kommunikációs vezető) azt mondta, hogy aktív pihenés, olvassak vagy nézzek valamit ami nem túl megerőltető. Kapcsoltam egy family guyt, aztán lehunytam a szemem "á csak öt percre", és mély álomba zuhantam ruhástul. Fél óráig még tiltakozott az agyam és félig fel-fel ébresztett másodpercekre, hogy jaj még tanulni kell, jaj még hajat kell mosni, de aztán ez is elmúlt.
Éjjel Fehérváron mászkáltam, és csak úgy összefutottam Tomival, akivel örültünk egymásnak, aztán jöttek valami lányok és Tomi mondta, hogy a vörös hajú a menyasszonya. Odaértünk egy kocsma mellé, ahol Tomi azt mondta a menyasszonylánynak, hogy menjen be anyukájához és mondja meg neki hogy "blablabla" (ezt a részt nem értettem, vagy nem emlékszem rá), utána pedig azt álmodtam, hogy felébredtem, és hogy valami szellemek rángatják a takarómat (szörnyű állapot), illetve valamit ki akarnak venni a takaró alól amit nagyon szorítok és amire először azt hittem, hogy egy tálca, aztán utána elővettem és kiderült, hogy egy könyv, amit a Tomitól kaptam az álomazálomban-ban, és annyira örültem, hogy ez sikerült, barna könyv volt, Hamvas Béla tisztán emlékszem és piros betűkkel volt sokminden ráírva a barna bőrkötésre, és aztán átmentem Ráchelhez a másik szobába, hogy megkérdezzem, hogy ő tette-e rám a könyvet éjjel, mert ha nem akkor tényleg az álmomból hoztam.
Ekkor ébredtem fel igazából, fél hatkor. Tudtam, hogy tanulnom kell, meg sietnem, mert fősuli, munka satöbbi... Aztán háromnegyed nyolcig ötpercenként nyomtam ki a szundit, remélve, hogy a következőnél fel bírok kelni. Fősuliba nem mentem.
A munkahelyemre beértem. Ott kedves volt mindenki, Helge még csokit is hozott, puszit is kaptam. Én nem tudom, hogy fordított esetben mindenkit ilyen szépen megköszöntöttem volna... Rendetlen vagyok.
Aztán rohanás franciára, ott nem tudtam semmit, legalábbis úgy érzem egyfolytában, hogy egy szót nem tudok kibökni.
Hazafelé rájöttem, hogy nem vár itthon senki, semmi, csak egy babkonzerv, meg ketchup. Irány a teszkó az jó móka, szülinapokon különösen, legalább emberek közt vagyok, és van kukoricakonzerv is ami már két konzerv erre a hétre meg plusz még value tej és az milyen bőség, nincs okunk panaszra!
A fenti nagyjából minden napomra igaz csak a sorrend és a program más - az élmény ugyanaz! :)
Olyan lassú itt minden, és mégis olyan gyorsan szaladnak a napok. De mindig ugyanazok a kínok, mindig ugyanazok a problémák, ezért tűnik lassúnak, és csak azt veszed észre, hogy megint március van, és az életed egy hajszálnyira sem hasonlít arra, ami egy éve volt, vagy amilyennek gondoltad hogy mostanra lesz. Ez persze nem baj, csak furcsa. És belül? Belül - ott tényleg belül, ahol a lelked leglényege lakik - ott persze meg mindig ugyanaz van. Van egy folyton változó réteg, amire hatnak az áramlatok, de a legmélye egy.
22
Küldöm magamnak, remek a hangulatom egyedül a szobában, egy hullafárasztó nap után!
Viszont sokan gondoltak ma rám és ez jó! :)
Puszi és ölelés nektek!
Viszont sokan gondoltak ma rám és ez jó! :)
Puszi és ölelés nektek!
Varacsk
"Gyűjts szelektíven vagy kitapossuk a beledet!"
VARACSK.BLOG.HU
"Felmérések szerint Magyarországon minden második ember környezettudatos...
Te is hazudtál?"
VARACSK.BLOG.HU
