Sznobizmus 5 négyzetméteren - avagy Anyu Grand Jus-t főz

Hamarosan itt a szakácsvizsga-előkészítő tanfolyam vége, és vele együtt a próbavizsgák ideje. Életemben talán először nem az utolsó pillanatban kezdtem a tanulást - hanem az utolsó előttiben. Jó másfél hónapja nyúzom magam a "Küchenmanagement" tankönyvvel, az eredeti célkitűzés szerint az összefoglaló óráig (dec. 1) kétszer kellett volna a teljes tananyagot átvennem, ez napi 15 oldal átnézését jelentette volna. Aztán az első oldalak után rá kellett jönnöm, hogy németül érteni és németül tanulni két különböző dolog, pláne ha szaknyelvről van szó. A tervet így nem sikerült tartani, ettől függetlenül így is büszke vagyok, az első könyv tananyagát már egyszer átvettem és elérkeztem a "Grundrezepte" részhez. Ez egyrészt azt jelenti, hogy kezdhetem elölről, másrészt pedig, hogy most következne a főzés.

Nem számoltam meg, hány receptet kellene összesen elkészítenem, nem is lesz időm mindre, de szerencsére sok az átfedés, illetve a vizsga előtt egy-két héttel megkapjuk a "Warenkorb"-ot (egy lista a felhasználható alapanyagokról), így jó esetben lesz időm gyakorolni a négy fogásos menüt, amit majd a vizsgán el kell készítenem.

A hétvégét a főzésnek és tanulásnak szenteltem, szombat reggel elmentünk a Brunnenmarkt-ra, amit nem szeretek a miliő miatt, viszont töredékáron hozzá lehet jutni remek husikákhoz.

A receptek közül az alapokkal kezdtem, ma két alaplevet főztem, egy Bouillon blanc-t (fehér alaplé), és egy Grand Jus-t (barna alaplé). Imádom ezeket a francia szavakat, legszívesebben mindet megtanulnám, és akkor senki nem értené miről beszélek, miközben csak annyiról volt szó, hogy "nya, feldobtam a csirkeperkeltet rotyogni". De ennyi sznobizmus belefér :)

Amúgy a fehér alaplevet főleg krémlevesekhez fogom használni, utóbbi pedig remek sült húsokhoz való szószok és mártások elkészítéséhez. Persze ezeken kívül még egy csomó mindenre jó, úgy kell elképzelni, mint a leveskocka házi, egészségesebb változatát. Eredetileg azt gondoltam, hogy gazdaságosabb is, de ahhoz nagy üzemi mennyiséget érdemes előállítani, és főleg inkább csontból, kevés hússal, nem úgy mint én, a megalomán, sok húsos, zsíros marhából és borjúból, rengeteg zöldséggel. Még az ideális hőfokot is ki kell kísérletezni, mert bár azt írják, hogy folyamatosan forrnia kell a lének, és szükség esetén pótolni kell a vizet, de így nagyon sok lé elfőtt, és higítani meg nem mertem nagyon, mert féltem, hogy nem lesz elég intenzív. Így viszont másfél kiló húsos csontból, fél kiló zöldségből és kb. 4 liter vízből végül összesen alig másfél liter alaplevet főztem.

De remek lesz majd, amikor legközelebb főzök, és nem kell magam előtt szégyenkezve félrepillantanom, miközben a kezem a szekrényben leveskocka után kutat. Mert van nekem szép, ízes alaplevem. Amiért pedig külön díjat érdemelnék, hogy ilyen horderejű projekteket lebonyolítok az öt négyzetméteres konyhában, ahol nem hogy asztal, de még valamire való konyhapult sincs. Persze mindent meg lehet szokni és minden csak gyakorlat kérdése.