"Lada ház. Óvatosan ülök le, nem akarom Medit felébreszteni. A bútorok minden lépésem alatt megremegnek, berezonál a Lada ház. A többiek hegyi bulikát csaptak a Kucski házban, goával, szintivel, tábor tűzzel. Először nagy vagányan kijelentettem, hogy mi is ott leszünk, Medi elalszik majd az ottani szobában, nem zavarja őt a nyüzsgés. De aztán elaludt itt a Ladában, nem volt szívem felébreszteni, átcipelni a sötét erdőn keresztül a buliba, amúgy is zaklatottan alszik, jön a foga, mindig jön valamelyik foga.
Anyuka üzemmódban vagyok, jól esik a csendes magány. Bezárkóztam, gondosan becsuktam a zsalugátereket, nehogy benézzenek a szörnyek az ablakon. A szellemekre meg jobb nem is gondolni. Én és a sötét erdő nem vagyunk nagy barátságban, pedig nappal szívesen járom az erdőt, de éjjel szinte rettegek. Inkább nem is veszem tudomásul most, hogy mi van a faház falán túl. Talán a Hófehérkés erdei jelenet, vagy az Ideglelés az oka, nem tudom. De jó ez így, azt hittem, szomorú leszek a magánytól, de nagyon jól esik.
Egyszerű és romantikus, még így, a káosz tetején ülve is. Gróf Lajosné született Körtés Irma holmijai között is. Én nem tudom mi volt ez a mánia, hogy egy faház minden négyzetcentiméterét le kell takarni valami szövettel, mind más színű, más anyagú. Szőnyegek, terítők, rongyok, függönyök, ágytakaróra ágytakaró, még a szövetet is takarni kell egy másikkal. Talán, hogy megvédjék, ami alatta van, vagy csak hogy minden puha legyen; székhuzat és arra párna, viaszkosvászonra csipke. A falon a képek is hímzett virágok (fekete háttérrel - retró).
Itt ülök és tűnődöm, hová tüntessek el ennyi kacatot, aztán arra gondolok, mit szólna ehhez Irma, hogy lehet ilyen csupaszon, pőrén élni. Irma ágya "L" alakban volt illesztve Lajoséhoz, vajon csak a változókor óta vagy sosem szeretkeztek? Szerintem nincs gyerekük. Vagy ez is a falusi romantika része? Negyven év után is illedelmesen bekéredzkedni a másik ágyába, aztán szex után illedelmesen visszabújni a saját ágyikóba, és úgy tenni, mintha semmi sem történt volna? El tudom képzelni. Ahogy azt is, hogy nagymamám sosem látta nagypapámat ruha nélkül. Ami volt, sötétben intézték. Talán így volt, vagy meztelenül kergetőztek minden este a házban, csak az illem kedvéért mesélték máshogy.
Falusi romantika, börzsönyligeti romantika. Már az is, hogy ligetnek hívják az erdőt, hát szerintem nagyon stílusos. Körülöttünk jó néhány (talán ötven? vagy száz?) lakatlan, elhagyatott üdülő. Olyan kicsit, mintha mindenki egyszerre hagyott volna itt mindent, zombiapokalipszis, vagy mi, sehol egy lélek, csak a rég elfeledett nyaralások árnyképei, bedőlt falak, kitört ablakok, kifosztott házikók, mohával benőtt teraszok. Stílusában - hogy is mondjam - szocialista. Nem tudom, hová menekültek innen az emberek, és miért nem kellettek a nyaralók a gyerekeiknek vagy az unokáiknak. Talán nincs az emberek szemében ennek már mégsem romantikája. Pedig itt az erdő, a hegyek, a kilátás a Dunakanyarra. Olyan egyszerű és tiszta minden. De talán ettől már elszoktunk. Steril környezet kell meg wifi, hirdomasszázs és wellness. Könnyed szórakozás, dióhéjban.
Pedig soha nem éreztem magam még ilyen kipihentnek, vagyis a szélessávú internet óta soha. Össze vagyok itt zárva a gondolataimmal, információdömping nélkül, vagyis információ az van, csak most jövök rá, milyen szórakoztató, ha belülről jön és nem kívülről. Jó vétel volt a Lada ház, már megérte.
Csak egy dolog aggaszt, hogy pisilnem kell, de én oda ki nem megyek, a sötétbe, a szörnyek közé. Hiába, mindennek ára van. Papa majd jön haza a buliból, kopogni fog, én meg megijedek, de talán megkérem, hogy kísérjen ki és világítson amíg én pisilek. Ligeti romantika. Házasság. Nekem való."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése