Most akkor hogyan kell boldognak lenni?

Tegnap másfél órával később keltem, mint ahogy terveztem. Igaz, nagyon kimerítő hetem volt, és rám fért az alvás, de nagyszabású terveim voltak a szabadnapomra. Bosszantó, ha már az ébredés pillanatában eleve másfél órás csúszásban vagy.
Éktelen haragra gerjedtem magam iránt. Az első korty kávé után azonnal tanulni kezdtem, de nem ment, hiszen még nem voltam magamnál. Aztán órákig nem ment semmi. Csak ültem a to do lista fölött és bosszankodtam, hogy így ez nem fog már beleférni, arról is le kell mondanom, satöbbi.
Sosem fogok megtanulni németül.
Nem fog sikerülni a vizsgám.
Sosem lesz rend ebben az átkozott szobában.
Sosem fogom elolvasni ezt a könyvet.
Meg minden.

Belesüppedtem az önostorozásba és így a maradék időt is elvesztegettem, ettől persze még idegesebb lettem.

Boci szerint ez a fejemben élő "parancsnok", aki a születésem óta a fejembe hipnotizált elvárások manifesztációja. Nem pont így mondta, de gondolom, ez a lényeg.
Hogy mindig jónak kell lenni, tökéletesnek kell lenni, mindig mindenhol időben ott kell lenni, tisztán, üdén, gondolataimat rendezve, mert így helyes. Mert ha nem így van, csöves leszek. Mert amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Mert különben "rossz gyerek" vagyok.
És ha rossz gyerek vagyok, akkor nem jár csoki. Akkor nem mehetek ki a játszira. Akkor nincs tévénézés lefekvés előtt.
Mert ha így viselkedsz, nem lesz belőled semmi!
Mert nézd, az Ágika rendben tudja tartani a holmiját!

És annyira erős a hipnózis, hogy az elvárások egybeolvadnak azzal, amit az igazi énem fontosnak tart az életben, és nem tudom megkülönböztetni, hogy mit teszek magamért és mit teszek azért, hogy megfeleljek.

Eközben akár jól is érezhetném magam. Csak úgy egyszerűen.

"Az egész élet egy kibaszott szépségverseny..."
Kapják be: