Dolgozom

Minden olyan tiszta belül, csend van.
Nagyon nehéz. Csak valahogy megtartani ezt a csendet. Mert dübörgős csend. Csengetős.
Minden érintésnél vízgyűrűk ezrei. """Human Touch"""
Koffeinhiány, emberhiány, szemleragadás.
Lélekhiány.
Lelkedhiány.
Dolgozom. Üzenetek, sosem onnan, ahonnan várom. Tanuld már meg tisztelni az emberek lelkét! Érzelmeket nem lehet kizsarolni senkiből.
Szeresd önmagad! Érezz valamit, legalább önmagad iránt.
Azért sírnak az emberek, mert sosem figyelnek önmagukra igazán. Akkor sírnak, amikor egyedül kell lenni és hallani kell, ami onnan mélyről tör elő.
Én is akkor.
Lehetsz egyedül. Mindig egyedül vagy. Nincs itt senki. Itt bent.
"...egyedül vagyunk, egyedül, együtt is, együtt még egyedülebb, mint egyenként..."
Nem tudok uralkodni magamon. Addig keresek valami tervezgetős élethazugságot, amíg meg nem találom, hogy majd azt mondhassam: "Nem bírom ezt tovább, itt minden túl kiszámítható, nekem szabadság kell".
Segíts megfejteni önmagam.
Segíts önmagammá lenni.
Olvassz magadba.
Ne érts meg.
Élj velem.
Engedj szabadon.
Zavarj össze, hogy kibogozhass.
Bonts ki.
Szeress.
Élj.
Létezz.
Létezzünk.
Ketten. Egyedül.