Egy végtelenül szomorú vers

Két meghalás között is csak valami szomorú van. Utóbb szomorúvá festi a halál. A végeredmény ugyanaz. Csend. Magány. Beteljesületlenség. Üresség.

Raffai Sarolta
Halál előtti ez a csend

Nem múlik óra. És a perc
sántán se biccenhet tovább.
Nélküled nem.
Tenélküled
tücsöklábak, ízelt parányok
cirpelnek helybentopogással:
megbénult óramutatók.

Halál előtti ez a csend itt,
előszobázás.
Undorít
a kötelező folytonosság,
az idétlen, kibírhatatlan,
hogy alázatban, gyalázatban
se változz: ugyanaz maradj
és tedd tovább,
és vidd tovább,
hurcold tovább.

Vacak virágok: szóvirágok.
Gyí, gyí lovacska! Gyí te, no!

Más gondját hurcoltad-e már?
Légy bölcs: tudod, hogy soha még.
Tán véletlen egybeesést...
csupán tulajdon álmaid,
tulajdon sérüléseid -
mindétig magad vonszolod.

Az élet futott el, barátom!
Hogy perc se múlik nélküled?
Halál előtti ez a csend már:
előszobázás. Ismered.