Tíz dolog, amit anyámtól tanultam

A következő sorokat anyák napja előestéjén kezdtem el írni... tavaly. Aztán nem lett kész, így nem tettem közzé, gondoltam, majd idén. Aztán idén is úgy elszaladt velem ez a vasárnap, hogy észre sem vettem. Ebből is látszik; anyának lenni embert próbáló, idő- és energiaigényes állapot, az embernek néha egy év is kevés, hogy a saját dolgaival előbbre jusson. Annál nagyobb az elismerés és főhajtás anyukám felé, aki mindezt három gyerekkel és most már három unokával tolja még mindig napi szinten.
Még jó, hogy pont most van a szülinapja is, így még last minute megoszthatom ezt a bejegyzést neki címezve. Pont van is ma reggel tíz percem oviba indulás előtt, addig a gyerekeim őrizetlenül ehetik a krétát a sarokban a legszebb vasár- és ünnepnapi blúzomba öltözve...

A cím amúgy az is lehetne, hogy tíz dolog, amit anyám még mindig jobban csinál, mint én. Vagy tíz dolog, amit anyám jobban tud nálam :D Vannak közte egyszerű praktikák, és életreszóló bölcsességek. Természetesen a teljesség igénye nélkül!

1.

A háztartásom kissé kaotikus, és mi tagadás, ezt anyutól örököltem. Az elmúlt tíz évben - mióta önállóan vagyok kénytelen ellátni az asszonyi teendőket - sokat fejlődtem, de néhány dolgot képtelen vagyok reprodukálni. Például sosem láttam még szebben hajtogatott törülközőket, mint anyunál. A ruhák mindig illatosak és bár ő sem szívesen vasal, mégis sima és ránctalan mindene. A fehér ruhák örökké fehérek, még Medi megszürkült játszós harisnyájából is újat tudott varázsolni. Isten tudja honnan, de mindig van megfelelő színű cérnája, ha három évente véletlenül valamit össze kéne fércelni!

2.

Szintén háztartáshoz kapcsolódnak a következő bölcsességmorzsák is: az edényeket minden főzés után el kell sikálni, hogy szépek maradjanak. A felmosás akkor van készen, ha kiöntöttük a felmosóvizet.

3.

Kastélyban is laknak prolik, és az igazi urak és úrinők panelból is érkezhetnek, a legpontosabb megfogalmazása szerint azonban "Úrnak születni kell!"

4.

Ma is sokszor a fülembe cseng anyukám már szállóigévé vált mondata, amivel minden bulizás előtt útnak indított: "Jónevelésről nem elfeledkezni!" Nem mondom, hogy sosem szegtük meg, de igyekeztünk, na és így durvább szégyenfoltok nélkül túlestünk a kamaszkoron... :)

5.

Rossz munkát végezni ugyanannyi energia, mint jó munkát, úgyhogy akkor már miért ne csináljunk valamit jól és tisztességesen?

6.

"Az van jól megcsinálva, amit én megcsinálok." Persze ennek az árnyoldala sajnos, hogy baromi nehezen delegálom a legkisebb feladatot is. De ez van, jobb szeretek magam utánamenni a dolgoknak.

7.

A kávé legyen finom. Pont.

8.

A család legnagyobb és legegyszerűbb összetartó ereje az ebéd :) Vagyis az étel. Vagyis a jó étel! Biztosan volt néhány kivétel, de az csak erősítette a szabályt, hogy például a vasárnapi ebéd szent. Ha hétköznap ki-ki az elfoglaltságának megfelelő időpontban ebédelt is, de legalább egy héten egyszer összeült a család a húsleves és rántott hús mellé. Az is hozzátartozik, hogy anyám csukott szemmel, egyik kezét hátratéve és közben fél lábon ugrálva húsz perc alatt összedob egy olyan zserbót, amire én minden tudásom és energiám latba vetve három nap koncentrált előkészület után sem vagyok képes.

9.

"Innen már csak előrefelé lehet menekülni." Mondta anyám, mikor a végsőkig kimerülve vállára hajtottam a fejem és megkérdeztem, hogy miért ilyen nehéz felnőttnek lenni?

10.

"Ha boldog akarsz lenni, tedd boldoggá azt, aki téged boldoggá tehet."

És tényleg nem teljes a lista, mert úgy belelendültem, hogy baromi sokáig tudnám még folytatni, de a gyerekek megették az összes krétát és az oviba is indulni kell...


Szeriberi, boldog szülinapot! :)

0 megjegyzés: