Majdnem félidős szelfi vol.2

Azt gondolná az ember (lánya), hogy ha már végigcsinált egy terhességet, a másodiknál a korábbi tapasztalatok felvértezik minden meglepetéssel szemben. Na most vagy én vagyok átlagon felül béna a terhességhez, vagy teljesen természetes, hogy másodszorra ugyanúgy fingom sincs semmiről, mint először.

A bölcs anyatermészet ugyanis kitalálta a szülés utáni teljes emlékezetkiesést. Különben ki szülne egynél több gyereket, ha emlékezne erre a sok borzalomra? Pedig még blogot is írtam a szenvedéseimről, de az agyam valahogy könnyelműen legyintett, "á nem is volt az olyan rossz! csak túl nyafogós kismama voltál!" és elhessegette a rosszabb emlékek árnyait.

Ékes bizonyítéka ennek, hogy akárhányszor panaszra nyitom a számat, és elkezdem az "én ezt nem fogom túlélni, ilyen borzalmas tünetekkel biztosan belehalok ebbe a második terhességbe" áriámat, Papa nem átall azon nyomban figyelmeztetni, hogy ezt már egyszer betű szerint végigcsináltuk, ugyanígy, ugyanilyen sorrendben. Megjegyzem, azért ez nem fedi száz százalékig a valóságot, de az igaz, hogy halványan dereng valami a reggeli egész napos rosszullétekről, csíkokról, visszérről, meg harminc órás vajúdásról. De nem tudom, elbizonytalanodom. Csak azt tudom, hogy Medi milyen cuki, jó az illata, sokat énekel és tud németül számolni. A többire nem emlékszem. Szóval az agyam ellenem dolgozik. Vagy inkább a vadiúj gyerek mellett...

Mintha valami olyasmi is elővillanna a múlt ködéből, hogy a hasam miatt is folyton piszkáltak legutóbb. Hányszor hallgattam, hogy biztos ikreket várok, meg hogy kitől van a gyerek, mert egyikünk sem ilyen nagydarab... Na most vagy ez a világ legdurvább deja vu érzése, vagy csak szimplán én ilyen görögdinnye méretűre domborodó kismama-típus vagyok, mert szórol szóra ugyanezt kell hallgatnom most is. "Biztos ikrek!", "Jézusom te mindjárt szülni fogsz!", "Szegénykém, hogy fogsz megszülni egy ekkora gyereket???". 

Na, akkor most szólok, hogy 


Augusztus közepén szülök, a gyerek az ultrahang szerint milliméterre hozza a teljesen átlagos szintet, már-már unalmasan normális :)

Ez itt a félidős szelfim Medivel:

Ez meg a mostani 22. hetes:
(Igen, elfelejtettem magam lefotózni a közepén, de kuss legyen, már van egy gyerekem, és örülök, hogy csak két hetes lemaradásban vagyok magamhoz képest :D )


Ugyanakkora!
Normális!

Písz! :)

0 megjegyzés: