Január 7.-én próbavizsga, és én még mindig az alapleveknél és leveseknél tartok. Már rég letettem róla, hogy az eredeti ütemtervet tartsam, mert úgy egyszerűen nem lehet tanulni. Nem vagyok robot, a főzés pedig igazából nem az elméletről szól. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy az a kevés, amit megtanultam legalább legyen száz százalékos, mint hogy mindenről tudjak egy fél mondatot mondani. Nem hajt a tatár, az éles vizsgára nekem még úgyis több mint fél évet kell várni, a próbavizsgán megengedhetem magamnak, hogy egy picit beégjek, ha esetleg olyasmit húzok, amiről fogalmam sincs. Így most leragadtam a leveknél és nagyon élvezem a kísérletezést.
Tegnap Bouillont főztem, ami alap esetben a marhacsontlé (Bouillon blanc) továbbfejlesztett változata, már önmagában is tálalható. Gyakorlatilag húsleves. Na most nálunk a húsleves, az húsleves. Persze ahány ház, annyi szokás, minden valamire való háziasszonynak (nagymamának!) megvan a maga tökéletesre fejlesztett változata, amivel vasárnaponként megörvendezteti a családot, s amely utánozhatatlan ízű, aranyszínű és tökéletesen áttetsző. Életem húslevesei nekem is anyukámhoz köthetők. Pedig sosem láttam anyut, hogy a csontot blansírozná főzés előtt, vagy a húslevest derítené - tényleg nem tudom, hogy csinálja.
A legjobban szeretem, ha a levese jó gazdag, vegyesen van benne marha és disznó, vagy csirkeszív és még csirkemáj is kerül bele. A szokásos Suppengemüsén túl pedig kerül bele paprikacsuma, az valami isteni plusz! Levestésztával, vagy májgombóccal, esetleg grízgombóccal. Az íze boldog, gyerekkori vasárnapi ebédeket idéz, rántott húsnak már alig maradt hely a hasunkban - de azért azt is legyűrtük nagy duzzogva :).
És akkor jön nekem ez a német tankönyv, hogy majd most megtanulom a jó húslevest. Kezdjük a blansírozással, a tiszta végeredmény érdekében. A csontokat forró vízben hirtelen pár percig forraljuk, majd hideg vízzel "sokkoljuk". Csak ezután kezdődhet a főzés, hideg vízben feltéve. Nekem ez a blansírozás eleve gyanús, hiszen így jelentős tápanyagmennyiség azonnal a lefolyóban köt ki, de ha van az olvasóim között profi szakács, kérem jöjjön és magyarázza el nekem!
Persze követem a receptet... Csontok, marhahús, zöldségek, fűszerek. Zöldségek - maximum Suppengemüse és hagyma. Fűszerek - só, bors, babérlevél. Punktum. Semmi ízkavalkád, semmi parádézás a fűszerekkel, ne adj Isten belsőségekkel.
Elkészült a Bouillonom, úgy tűnik a hús és csont adagolásnál még mindig túllőttem a célon, mert megint csak alig két liter levem lett, és reggelre kocsonya állagúra szilárdult. Nem lett elég áttetsző sem, de a zavaros részek az éjjel szépen leülepedtek, így arról egyszerűen lemertem reggel a kocsonyát.
És miért nem ettük meg azonnal a húslevest? Hát mert itt még nem álltam le, ma Consommé-t vagyis erőlevest főzök. A már amúgy is brutál tömény lét még tovább ízesítem és derítem. Darált hús, darált zöldségek és tojásfehérje keveréke fő most (szépen gyöngyözve) a lében, hogy még erőteljesebb legyen az íze.
Kis idő múlva:
Írás közben Medi hirtelen úgy döntött, hogy az ölembe ül, és a fenekével kikapcsolta a laptopot egy másodperc ezredrésze alatt. Anyu idegállapotba került. A tartalom szerencsére nem veszett el, a kényszerszünetben viszont kimentem leszűrni az erőlevest és jelentem, csodálatos aranyszínű, áttetsző az eredmény. A derítés tökéletesen sikerült. Igaz az elején 4 liter vízből induló levesem ezennel két adagosra zsugorodott, igazi éttermi, tehát kétdecis bögrés kiszerelésben. Ehhez van kb két kiló főtt, csontos és színhúsunk, valamint a zöldségek meg a grízgombóc. Hát, így vagy úgy, tartalmas lesz :)
A végeredmény tehát íz, szín és áttetszőség szempontjából majdhogynem tökéletes, legközelebb ugyan kevesebb csonttal és hússal készítem majd, mert így nagyon kevés, ámde tömény lett a leves.
Persze gyanítom, hogy még évekig kísérletezhetek, életem húslevesei még egy ideig továbbra is anyukámhoz lesznek köthetők! :)
Nem múlik óra. És a perc sántán se biccenhet tovább. Nélküled nem. Tenélküled tücsöklábak, ízelt parányok cirpelnek helybentopogással: megbénult óramutatók.
Halál előtti ez a csend itt, előszobázás. Undorít a kötelező folytonosság, az idétlen, kibírhatatlan, hogy alázatban, gyalázatban se változz: ugyanaz maradj és tedd tovább, és vidd tovább, hurcold tovább.
Más gondját hurcoltad-e már? Légy bölcs: tudod, hogy soha még. Tán véletlen egybeesést... csupán tulajdon álmaid, tulajdon sérüléseid - mindéitg magad vonszolod.
Az élet futott el, barátom! Hogy perc se múlik nélküled? Halál előtti ez a csend már: előszobázás.Ismered.
A blog,
ahol arról olvashatsz, ami a fejemben kavarog. Mindennapokról, családról, filmekről, könyvekről, divatról és mostanában főleg Bécsről. Történetek, képek és rengeteg zene. Barátoknak, ismerősöknek és azoknak, akik hasonlóan látják a világot.