hétfő hajnal

a kéreg feszülten rezgett és falak omlottak le. az ég atomjaira hullott..

A nap - ahogy felkelt -, legyőzött és legyőzetett egyszerre, a felhők szétmálltak, a tér, a szobrok mind elolvadtak.

Istenek vagyunk - gondoltam. Önmagunk és a világ istenei. Amíg átjárhat a szabadság érzése, amíg a világot szétszedhetjük és a kedvünk szerint rakhatjuk össze, amíg így maradéktalanul boldogok tudunk lenni.

Budapesten mindenki katolikus.

Ha nem így lenne, akkor nem lett volna kihívás ma három szál répát venni. De az volt. Mindenki ünnepli a pünkösdöt? Igen? Mindenki katolikus? Nem túlzás ez?

Már nem azért, (nem azé' nem azé' kisasszonka), de ha most visszamennék az utcára megkérdezni az embereket, akkor szerintem tízből kilencnek fogalma sem lenne arról, hogy mit ünnepelnek a katolikusok pünkösdkor. De bezár minden, eltűnnek az emberek az utcáról, és csak 520 forintos kisbolti áron lehet cukorhoz jutni..

Vagy lehet, hogy mindenki a sörfesztiválon van?? :)