Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
http://www.youtube.com/watch?v=mj95t5ALAGQ&feature=related
2 megjegyzés:
a mindig aktuális kedvencem... a leglehetetlenebb és a legkilátalanabb élethelyzetekben jut eszembe, illetve verselem el... látom neked is jelent valamit ;-)
Egy-egy szomorú pillanatban mindig eszembe jutott némely mondata.
A Bánat című litográfia előtt pedig háromból másfél órát álltam a kiállításon. Benne van összes női sors, az összes női szenvedés.
Megjegyzés küldése