Ah so, Wien

Másfél hete érkeztünk a hostelbe, de olyan, mintha már hónapok óta itt laknánk. A napok összefolynak, egyformák, minden reggel - kivétel nélkül - hétkor szólal meg az óra, negyed nyolcra kinyitom a szemem, fél nyolckor lefő a kávé és én már a konyhában tevékenykedem. Minden reggel ugyanott, ugyanúgy, körülöttem az emberek viszont minden nap cserélődnek, hol osztrákok, hol lengyelek, szerbek, legutóbb egy idősebb spanyol nő, aki beszélgetni próbált, de nem tudok spanyolul, ezt be kellett látnia. Multinacionális kávé. Sok itt a kínai vagy japán, talán szégyen, én nem tudom őket megkülönböztetni, és ebben nincs semmi rasszizmus. Viszont irtó furán viselkednek néha. Van egy lány, talán harminc lehet, ő már egy hete itt van, nem mozdul ki a hostelből, viszont minden nap másik szobába költözik. A konyhában néha összefutunk, velünk ebédel. Általában bele is eszik a kajánkba, de túl rosszul beszél angolul, hogy többet megtudjunk róla, mint hogy ízlik neki, amit főztem. A zacskós levesen teljesen kiakadt, hogy nincs benne nudli, a bolognaiból viszont egy egész tányérral evett kóstolás címén. Nem csekkol ki időben, és ha új szobát kap, elfelejti hol van. Ha nem találja a kulcsát, elkéri a miénket, hátha azzal be tud menni... Ilyen ez a lány, fura.
A szobákban rengeteg dolgot hagynak a turisták - a ruháikat, ételt, italt, pénzt, csak úgy elszórva, mintha nem lenne fontos mindez, és valószínűleg nem is az. Bontatlan csokik landolnak a szemétben. Nagyon sok szobában van hátrahagyott doboz, zacskó, letépett címkék, blokkok, ami óriási shopping körútra enged következtetni. Úgy tűnik, a legtöbb utazó nem a múzeumok és a látnivalók miatt jön Bécsbe, hanem vásárolni. Pedig nagyon csudijó dolgok vannak ám Bécsben.
Például a Prater, vagy ez a park a közelben:

Ez egy olyan park, ahol hintaágyban lehet feküdni és van wifi, ami nagy királyság szerintem (meg az is, hogy éjszaka nem lopják el a hintaágyakat, nem is rongálják meg őket, tudják az emberek, ez mind értük van, a közösségé). Itt tanultunk németet tegnap, mert hogy most németet tanulunk, amit nem gondoltam volna amikor érettségi után kidobtam a német könyveimet :)

Itt heverésztünk a fűben, és ragoztuk a menni igét, egy lehetőségekkel teli élet reményében. Így telnek most a napok, munka, fekvés, levés, lődörgés és német tanulás, meg rengeteg nevetés.

Der Forderung ist abstattend :)

Ez meg nem tudom, volt-e már, de most legyen: