ja és azt elfelejtettem, hogy...

... vasárnap, délután 3, most ittam meg a reggeli kávét. imádom... egyedül vagyok, de ez ugyebár nem igaz. tele van a fejem mások gondolataival. :) például ez csingilingizik bennem:
"de akkora boldogság megcsinálni, ami belül nem hagy nyugodni, utat engedni neki, és önmagaddá válni folyton és méginkább." // Boci
Hát szóval van min gondolkodni. vagyis van min csak ülni és mosolyogni magam elé. egyetemes érzés. tudom ám én hogy mi a helyzet és annyira mindegy de annyira de annyira. és ülök és mosolygok hogy minden ok. és mégis felkelek ebből az érzésből, pontosan amiatt ami ott belül nem hagy nyugodni és jövök megyek és igzulok meg örülök meg félek meg kitágul a pupillám és ver a szívem meg akkorát alszom meg tükrökbe nézek meg rohanok a munkába meg számon tartom a főnököm fontos ügyeit meg ügyelek hogy menjek azért ebédelni emberekkel és ügyelek hogy meg ne bántsak másokat és örülök ha szeretnek és elzsibbadok mások szeretetéért és küzdök érte de közben ott van bennem a nyugalom is hogy végre is mindegy és minden úgyis a helyén és akinek szeretnie kell az úgyis teljesen igazán. meg azon is izgulok hogy mi lesz mert csinálni kellene a dolgokat és jó ez az érzés mert ettől van hogy az ember felkel reggel (vagy ma például délben :)) és jön és megy és nem csak fekszik és a köldökét bámulja
mert akármennyire is mindegy minden azért mégis hajt előre valóban az a kis mocorgó izé (lehet hogy egy köldökszösz lakik a hasamban és az nem hagy mert ő tudja hogy annyira nevetvesikítozok ha ő a közelembe kerül hogy úgyis összevissza futkosok majd és az már tevékenység) :D szóval a kis mocorgó izébizé. az ugye nem hagy nyugodni mégsem és így van jól mert ebből lesznek a mindenek, ebből lesz a "cirmoscica-alj hová lett a vaj" :) és ebből lesznek a nagy nevetések meg a sírások, ettől ülünk a Boci lépcsőjén és beszéljük meg hogy milyen jó nekünk :) és ettől van az hogy az utcán sétálva eszembe jut annyi minden hogy akár folyamatosan írhatnék egy füzetbe és meg sem kellene állnom és mégsem írnám le kétszer ugyanazt. ettől van hogy amikor bekanyarodok a Kenderes utcába és egy nagy mély levegőt veszek akkor érzem az otthon melegét meg a gyerekkort. a gyerekkor lepereg a belső vásznon. akkor is például ha megnézem a neten a régi magyar kettes reklám zenéjét meg a régi reklámokat meg a szerencsekereket. akkor nem csak valami régi retro tv műsor megy, hanem ott van belül a szívemben és a fejemben az egész gyerekkorom. ott van az ahogyan én magam lettem. ahogyan kezdődtem... na de a mocorgó izébizé...attól van hogy amikor a kedvenc zenémre táncolok akkor úgy érzem megint hogy igen, annyira a helyén van minden
ettől van kedvenc zeném
ott bent az a mocorgó izébizé ne múljon el soha de soha!!
akarom h mindig legyen :)

na meg ez:

everything in its right place

úristen annyira a helyén van minden, hogy az életem nemcsak hogy teljes, de túlcsordul, túllendül, magamon kívül vagyok, magamon belül is kívül, könnyű vagyok, én vagyok. vagyok.

a világ csodálatos, csodálatosan perverz pontossággal van megszerkesztve.