Bízzunk a fákban

Manapság szokás azt gondolni, hogy valami nincs rendben. Hogy megállíthatatlanul zuhanunk valami sötét, kietlen és borzalmas felé. Vannak megszállottak és vannak a végsőkig szkeptikusok. Vannak középutasok, akik igyekeznek a tényekre hagyatkozni. De ki tudja ma megkülönböztetni az igazat a hamistól? Kinek hihetjük el, hogy a tények őt igazolják, amikor bárki szabadon közölheti a véleményét tényként?
Ami ma igaz, holnap már nevetséges hazugság. Vagy csak egyszerűen tévedtünk, bocs, rosszul gondoltuk. Létezik-e egyáltalán bizonyosság? Kinek hihetünk? Hogyan viszonyuljunk egymáshoz? Létezik-e még bizalom egymás iránt?

Bízhatunk-e önmagunkban? Tudjuk-e még ösztönösen, hogy mi a jó és mi a rossz? Mi, akik már-már teljesen elszakadtunk a természettől, és így egyre távolabb kerülünk önmagunktól.

Önmagamba nézek és csak pislákoló fényeket látok. Kinézek hát inkább az ablakon. A fák utolsó leveleiket hullajtják. A maradékot szüntelenül rezgeti a szél. Ennek van most itt az ideje, közeleg a tél (winter is coming), a fák megszabadulnak a leveleiktől, pihenni térnek. Óramű pontossággal működnek. Szabályosan, csalhatatlanul.

Nemrég olvastam egy könyvet a fákról*, a szerző erdészként egy a mai erdőgazdálkodási szemlélettől merőben eltérő nézőpontból vizsgálta az erdőt, amelyben dolgozott. Arra jutott, hogy a fáknak kapcsolataik vannak, családi, baráti kapcsolatok, gondolkoznak, tudatosan cselekednek (már amennyire ez helyzetükből adódóan lehetséges), kommunikálnak, sőt emlékeznek.

Elsőre elég elképesztő még egy olyan naiv faimádónak is, mint én. Aztán sorra igazolja az állításait, egyfelől tudományos kutatásokkal, másrészt bárki által megismételhető, egyszerű megfigyelésekkel.

Arról például, hogy fák lassú lények. Egy telepített erdőben nagyjából 80 év után kivágják őket. Pedig az élettartamuk ennél jóval nagyobb, átlagosan 400-500 évig is elélnének, de a legidősebb fa a földön - egy dalarnai lucfenyő - kb. 9550 éves. Emberi léptékkel beláthatatlan idő. Ehhez képest a 80 éves fák kisgyereknek mondhatók. Ennyi időt szánunk a fáknak.

Jobb esetben boldog gyermekkort, de legtöbbször inkább holmi utcakölykök életét. Kiritkítjuk, megcsonkítjuk az élőhelyeiket, tarvágással, "gazdálkodással". Pusztítjuk őket, mert nem ismerjük őket.

Mit sem tudunk az erdők életéről. Arról, hogy a fák gyökereiken keresztül kapcsolatban állnak egymással, és nem csak más fákkal, hanem a mindent behálózó gombafonalakkal, az őket beporzó rovarokkal, a magokat széthordó élőlényekkel. Ha támadás éri őket, illatanyagokat küldenek szét a környező fáknak, és ha egy szomszédos fa megsérül, a gyökereken keresztül tápanyaggal látják el a társai. De mi ez az együttműködés? Miért teszik ezt a fák, mikor például egy szomszédos fa pusztulása számukra azt jelenté, hogy több napfényhez jutnak saját levelei és így magasabbra vagy szélesebbre nőhet?

"Az okok ugyanazok, mint az emberi társadalmakban: közösen jobban megy. Egy fa nem erdő, nem képes kiegyensúlyozott, helyi klímát kialakítani, védtelenül ki van szolgáltatva szélnek-viharnak. Együttesen ellenben sok fa ökoszisztémát alkot, mely csillapítja a szélsőségesen magas vagy alacsony hőmérséklet hatásait, nagy mennyiségben tárolja a vizet, és igencsak párás levegőt hoz létre. Ilyen környezetben a fák védetten élhetnek, és nagyon magas kort érhetnek meg. Hogy ez megvalósuljon, a közösséget mindenáron fenn kell tartaniuk. Ha minden egyes példány csakis önmagával törődne, akkor jó néhányan nem érnék meg az öregkort. Az állandó pusztulás eredménye az lenne, hogy sok nagy lyuk tátongana a koronasátorban, ennek folytán pedig a viharok mélyebbre hatolhatnának, és további fákat dönthetnének ki. A nyári forróság benyomulna egészen az erdő aljáig, és kiszárítaná. Ettől mindenki szenvedne.
A közösség számára így minden fa fontos, és megérdemli, hogy amíg csak lehetséges, megmaradjon. Ezért aztán a beteg egyedeket is támogatják, ellátják őket tápanyaggal mindaddig, amíg helyre nem rázódnak. Könnyen megeshet, hogy legközelebb fordítva lesz: a támogató fa szorul rá a támogatásra."

Közeleg a tél, a fáknak jó az időérzéke, érzik a megváltozott időjárást, észlelik a rövidebb nappalokat és emlékeznek is. Tudják, hogy ideje abbahagyni a fotoszintézist, a levelekből most kell kiszívni a bennük lévő tápanyagot, és lehullajtani őket, hogy a felületükön megtapadó hó ne nehezedjen a fára, a szél ne tudjon megkapaszkodni bennünk és megtépázni a fát. A levelek lehullanak tehát. A fák átmenetileg felfüggesztik a fotoszintézist és pihenni térnek, hogy tavasszal újult erővel hajtsanak ki.
Óramű pontossággal működnek. Szabályosan, csalhatatlanul.
Bízzunk a fákban, ők tudják mit kell tenni.

Ez a fa még csak 232 éves, Tatán nézi a vizet ilyen régóta.

P.s.: Az elmúlt hetekben sajnos a környezetvédelemért felelős főosztály is áldozatául esett a közigazgatásban zajló leépítésnek, az ott dolgozók többségét elküldték, gyakorlatilag egy-két ember végzi most el a munkájukat. Politikától teljesen függetlenül szerintem ez nincs rendjén, és szeretném, ha környezetünk védelme érdekében a társadalmi felelősségvállalás állami szinten ismét erőre kapna. Ha ti is szeretnétek, itt lehet egy petíciót aláírni: https://act.greenpeace.org/page/33797/petition/1

Ha ennél többet szeretnétek tenni, vagy úgy érzitek, a politikai nézeteitekkel ez nem összeegyeztethető, akkor például pártállástól függetlenül hozzájuk is lehet csatlakozni: https://www.facebook.com/Erdomentok/

Aki ennél is többet szeretne tenni, az ültessen egy fát, de inkább kettőt! :)

Béke!


*Peter Wohlleben: A fák titkos élete

Ez bizony nem karácsonyi hangoló

Közeleg a karácsony, pattanásig feszülnek az idegek, anya egyre gyakrabban türelmetlen. Mindig csak a munka, semmi móka. Nem segít Lenke fogzása sem, vagy hogy a vasárnapi Mikulás-ünnepségre nem biohazard védőruhában mentünk, így most az alváshoz Medi sípoló orra adja az alaphangot, mellettem zakatol Lencsi és Papával felváltva trombitálunk bele a holdvilágos, metrózajos éjszakába. Mellesleg tegnap félórás kiselőadást tartottam Medinek arról, hogy micsoda dolog az orvosi rendelőbe érkezés előtt egy perccel bepisilni, hiszen ott van wc, igazán kibírhatta volna. Teljesen belelovaltam magam, hiába mondta szegény gyerek, hogy csak ráesett az eső a nadrágjára. Haha, mondom magamban, két napja nem esett se eső, se hó, de örvendek, hogy már füllenteni is megtanult, ha nem is tökéletesen. Aztán levettem a hátáról a táskáját, amiből kis patakként csordogált a reggelihez csomagolt tea. A megvilágosodást sűrű bocsánatkérés követte, de ettől még a reggelünk alaposan el lett cseszve (magyarán mondva, teccikérteni).

És minél jobban közeleg az ünnep, annál kevesebb kedvem van bevásárlóközpontokban és szupermarketekben tölteni az időt. 30 perc a Lugner cityben elő tudja hozni belőlem a vadállatot, de minimum a Grincset.

Még szerencse, hogy a család nagy részével idénre ajándékmentes karácsonyt fixáltam, illetve mivel teli vagyunk csecsemőkkel és háromévesekkel, szorítkozzunk inkább az ő ünneplésükre. Így az ünnep stresszmentesebb, pénztárcakímélőbb és még zero waste-es is. Három legyet egy csapásra.

By the way, bár megvolt az első családi összezördülésünk a témában Papával, még tart nálam a hulladékmentességi kísérlet, csak közvetíteni nem tudok, mert a fogzás miatt Lenke 0-24-es jelenlétet követel magának. (Ezt a négy bekezdést konkrétan három napja írom.) Egy hónapja próbálkozom ezzel a zero waste dologgal, mostanra egészen beleszoktam néhány dologba, de van, ami újra és újra kihívásokkal állít szembe.

Ahogy Mészi is írta egy kommentjében, a szatyroktól nehezebb megszabadulni, mint gondolnánk. Valahogy mindig bekúsznak így vagy úgy a háztartásba. Tudom, minden igaz magyarnak van otthon legalább egy szatyrokkal teli szatyra, és persze lehet arra törekedni, hogy már csak a legvégső esetben kerüljenek a zacsik a kukába. Nálunk általában utolsó újtukon kutyakakizacsiként végzik, bár Guszti nagyon is környezettudatos eb, mindig mélyen bekúszik a bokrok alá elvégezni a dolgát, hogy még véletlenül se lehessen ránk azt mondani, hogy direkt nem szedtük össze a produktumot. Különben rizikós ez itt, 50 €-ra büntetnek a flaszteren felejtett kutyagumiért.

A kezdeti sikerek amúgy elég látványosak voltak, hamar átfogalmazódott bennem, hogy mit is jelent a szelektív hulladékgyűjtés, magam is meglepődtem, mi mindent dobáltam a sima kukába, teljesen értelmetlenül. Most már következetesen minden tisztítható műanyag a szelektívbe megy, a legkisebb papírfecni is a papírgyűjtőbe.

Nálunk rengeteg tej fogy (napi 1-2 liter, tudom, szegény bocik), itt Bécsben a dobozokat külön gyűjtik, erre rendszeresített ökoboxban kell a kapuba letenni és havi kétszer viszik el újrahasznosításra.
Tudom, a legszebb az lenne, ha a kistermelős üveges tejet venném meg, de mivel majd' háromszor annyiba kerül, ez nálunk ekkora mennyiségben nem alternatíva. A tejtermékekre amúgy is elég kényesek a sógorok, (elvileg) szinte mind helyi, ellenőrzött biogazdaságból származik, reményeim szerint boldog, hegyoldalon legelésző egyedektől.

A másik megvilágosodásom az volt, hogy a szemetünk másik egyharmada komposztálható biohulladék - zöldségek héja, tea, kávézacc stb. Itt a város közepén ugyan nehéz lenne komposzthalmot kialakítanom, de szerencsére a városatyák erre is gondoltak, minden park közelében és egyes szelektív szigeteknél van "Biotonne", ahol a komposztálható hulladék elhelyezhető. És ezzel a néhány nagyon egyszerű lépéssel gyakorlatilag már meg is szabadultunk a szemét 2/3-ától. A képlet persze nem ilyen egyszerű, az igazi hardcore hulladékmentesség még csak itt kezdődik.

Mint előzőleg már írtam, az alapvetés ugyanis az, hogy a legegyszerűbb úgy elérni a hulladékmentességet, ha az ember eleve meg sem veszi az olyan terméket, ami csomagolással jár. Ez mint kiderült az egy hónap alatt, sokszor a mission impossible határát feszegeti, és nem azért, mert nincs alternatíva, hanem mert a hétköznapi emberek - dolgozó anyukák, apukák, és egyéb gyermektelen, ámde dolgos egyedek - számára nem biztos, hogy lehetőség van naponta 3-4 különböző beszerzési forrásból vásárolni. Mert ha szigorú akarok lenni, akkor ha az egyik helyen nincs valamiből csomagolásmentes, akkor addig megyek, amíg meg nem kapom. Ha végtelen időnk (és pénzünk) lenne, ez Bécsben még kivitelezhető is, hiszen egy közel kétmilliós fővárosban bőven van választási lehetőség. Csakhogy nem véletlenül terjedtek el a kisboltok helyett a szupermarketek és a mamut méretű bevásárlóközpontok. Hanem mert az emberek szeretik rövidre zárni a vásárlást, mindent egy helyen és minél olcsóbban beszerezni. És amíg ez rendszerszinten nincs megoldva, addig maradunk magányos harcosok, gerillamódszerekkel.


Így most mivel gyesen vagyok, megengedhetem magamnak, hogy a reggeli ovi kör után a zöldséget és húst a piacon, a tejtermékeket a greißlernél vegyem, a kenyeret lehetőség szerint magam süssem. De őszintén megmondva, ötletem sincs mit csinálnék, ha ezt munka mellett kellene bonyolítanom. Húzósabb napokon én is muszáj vagyok kompromisszumokat kötni, ha már semmi erőm elzarándokolni egy-egy helyre, ahol tutira tudok csomagolásmentesen vásárolni, akkor igyekszem legalább olyat venni, ami újrahasznosítható, vagy abból készült. Szerencsére vannak nagyon erős termékek, és bizonyos üzletláncok végre észrevették a környezettudatosságban rejlő piaci potenciált. Win-win.

Ami a képen látható: a celofán 90 %-ban megújuló anyagokból készült, és komposztálható, a papír fenntartható erdőgazdaságból származik és újrahasznosítható. Ez így korrekt kompromisszum, remélhetőleg igaz is.



Ezen felül még kísérletezünk a mosható pelusozással is, amit most sajnos átmenetileg felfüggesztettünk Lenke fogzás miatti hasmenése miatt, de remélem hamarosan újra ringbe szállunk, mert sokkal egyszerűbb mint elsőre gondoltam és nagyon sokat számít a használata. Főleg itthon használjuk, annyira még nem vagyok menő, hogy utazásnál, városban jövés-menésnél, valamint éjszaka is bevessem, de így is napi 2-3 pelust kiváltunk vele, heti szinten legalább tizet. Az egy ilyen kupac:
Talán nem tűnik soknak, de ha csak mindenki ennyit megtenne, talán kissé elodázhatnánk az apokalipszist. Mert Papa mindig ezzel szekál, hogy ez csepp a tengerben, és egyébként tök igaza van. Mégis örülök, ha legalább heti egy-két kilóval kevesebbet "termelek" olyan hulladékokból, amiknek a lebontásához 4-500 év szükséges. Ha sokáig élek, majd magaménak tudhatok egy focipályányi tiszta részt a Földgolyóból :)

Én úgy látom, hogy egyre többen állnak a kezdeményezés mögé, ki így, ki úgy. Mióta elkezdtem, a facebook észrevette a változást a napi klikkeléseimben, úgyhogy lépten nyomon ezekkel a tartalmakkal bombáz, és a temérdek információ elolvasása után mondhatom, hogy ez még közel sincs az igazi hardcore zero waste életmódhoz. Elképesztő, hogy milyen kreatív tud lenni az ember, ha valamiben hisz, és meglepődtem, hogy ilyen sok ember küzd egymást segítve a hulladékmentességért. A legjobban örülök, hogy az ismerőseim közül is azonnal kikerültek az egyivásúak :)

http://www.zerowasteaustria.at/verpackungsfrei-einkaufen-in-wien.html

https://www.facebook.com/groups/komposztolok/

https://www.facebook.com/groups/zerohulladek/?ref=br_rs

http://www.holofon.hu/start/lang/hu-HU

zero waste - avagy anya zöldségeket beszél

Ugyan Papa lemondó szemforgatással reagált, mikor közöltem vele, hogy a hónapok óta gyűjtögetett zsírokat bizony csak a testemen keresztül fogja avarégetéshez gyújtósnak használni - az asszony má' megin' unatkozik - nem adom fel a dolgot, főleg mert még csak most kezdek igazán belejönni. Én aláírom, hogy amíg napi 10 órát elvett az életemből a munkahely, addig teljesen elhanyagoltam a témát, de még ha életem párja (kertem virága) szerint ez csak egy újabb asszonyi hóbort is, én teljesen belelkesültem, hogy végre van egy új fancy őrület, amihez teljes mellszélességgel oda tudok állni, anélkül, hogy azt érezném, csak a like-okért kurvulok az instán.

Nem is annyira újkeletű, nem is annyira őrület - a zero waste, vagyis a hulladékmentes életmód kezdett érdekelni. Büszke vagyok, hogy anno nem álltam be se a kókuszzsír, se a nyírfacukor, se a paleo sorba, nem ültem fel a reformkonyha, majd a vegánvonatra, és nem lett divatból se glutén, se laktózérzékenységem, úgyhogy teljesen nyugodt szívvel megeszek ugyanúgy egy marhapörköltet nokedlivel, mint egy szelet fehérjekenyeret humusszal és nyers zöldségekkel.

Amivel viszont teljes mértékben azonosulni tudok, hogy együnk friss, gén- és vegyszermentes élelmiszert, vásároljunk termelőtől, csomagolásmentesen. És ezáltal "termeljünk" minél kevesebb szemetet! Azt gondolom, van egy csomó dolog, ami nem is igazán jelent plusz energiaráfordítást, sem pénzbenit, inkább csak a rossz szokásaink rabjai vagyunk. Én most azzal kísérletezek, hogy hogyan lehet ezeket a rossz szokásokat felcserélni olyanokra, amik kevésbé megterhelőek a környezetünknek.

Nem tegnap találtam ki a dolgot, igazából mindig is zöld szemléletű voltam, de most látom csak, hogy amiről eddig azt gondoltam, micsoda környezetvédelmi magasságok (pl hulladék szelektálása), az igazából csak a jéghegy csúcsa. Mióta elkezdtem kutatni a neten, meg önállóan alternatívákat keresni, rájöttem, hogy ebből az aspektusból szinte mindent rosszul csinálok, és mennyi mindenen kellene változtatnom.

Vannak egyszerű lépések, amiken könnyedén túljutottam, például hogy mindig viszek magammal egy picire zsugorítható hurcatáskát, hogy vásárláskor ne kelljen műanyag zacskót vennem. Na ez az említett jéghegy csúcsa. Sajnos olyan, mintha a szupermarketek épp a környezettudatos életmód ellen dolgoznának, mert minden duplán, triplán van csomagolva, 99 %-ban műanyagba. Persze gondolom nem sok választásuk van, mert valószínűleg törvényileg így van szabályozva, mindenféle élelmiszerbiztonsági, higiéniai szabályokra hivatkozva. Közben egy átlagos bevásárlás alatt annyi szemetet hordunk haza, hogy egy 35 literes kuka simán megtelik vele.

Főleg ez kezdte szúrni a szemem pár hete, amikor Lenke már nem sírt 0-24-ben, hogy napi szinten megtelik mindkét szemetesünk, az egyik mondjuk főleg a pelenkákkal, de ennek orvoslására végre előszedtem a mosható pelusozós ambíciómat a lelekem sötét bugyraiból, ahová gyorsan eltemettem még Medi születésekor. Pénteken megyek mosható pelust venni, remélem nem győz a lustaság és bírni fogom idegekkel, de úgy vagyok vele, ha napi pár eldobható pelenkát megspórolok így, már mindenki nyert.

A zero waste-nek rengeteg ága van, nálam az aktuális kihívás a hulladékmentes bevásárlás, ami jóval szerteágazóbb probléma, mint az ember elsőre gondolná. A dolog egyszerűis, meg nem is. Nincs más hátra, mint olyan dolgokat venni, amik nincsenek becsomagolva, ugye? Zöldségek, gyümölcsök vásárlása a legegyszerűbb, bár sajnos már ezeket is sokszor előre fóliázzák, illetve mindent matricázni kell, ami nem mindig kivitelezhető. Kenyérféléket papírtasiba teszik, ez félig ok, még nem próbáltam, de ki fogom próbálni, hogy a hoferben megengedik-e, hogy saját vászontasakba rakjam. Amúgy a kenyeres pult tipikus példája a rejtett csapdáknak, pl csak kesztyűvel vagy fogóval lehet kiszedni a pékárut, sajnos az emberek többsége inkább választja a műanyag kesztyűt, amit ugyan hártyavékony, de azonnal a szemétbe kerül, és a napi több ezer vásárló után bizony nem kevés felesleges szemét keletkezik. A másik, amit én is csináltam eddig, és ahogy látom nagyjából mindenki, hogy minden különböző pékárut külön zacsiba teszünk, pedig nem veszik össze a zsemle a kiflivel. Ugye milyen hülyeség?

És e két élelmiszercsoporton kívül gyakorlatilag minden csomagolva van egy átlagos boltban/szupermarketben. Jobb esetben papírba, rosszabb esetben (és gyakrabban) műanyagba, fóliákba. Most, hogy tudatosabban vásárlok, sajnos mindenütt falakba ütközöm és lépten-nyomon kompromisszumokat kell kötnöm. Vagy egy adott dologról teljesen le kell mondanom, inkább meg sem veszem. A piacon viszonylag sok dolgot tudok zacsi nélkül venni, bár ott is mindig külön szólni kell, hogy nem kérek szatyrot. Tegnap mint turbózöld biomami a szokásos 50 centes tejszín helyett nagy levegőt vettem és kosárba tettem a háromszor (!) annyiba kerülő verziót, ami beltartalmilag ugyan jobb, mint a másik, a csomagolást tekintve viszont csalódnom kellett, mert a papír doboz belülről ugyanúgy műanyag volt :(

Bécsről és összességében Ausztriáról szerencsére elmondható, hogy eléggé odafigyelnek a fenntartható fejlődésre és előnyben részesítik a biogazdálkodást, ennek ellenére egész Bécsben egyelőre három olyan üzletet találtam, ami kifejezetten csomagolásmentes élelmiszerek árusításával foglalkozik. Ma voltam az elsőt megnézni, ami a legközelebb van, és sajnos beigazolódott a gyanúm; egy kb 10 négyzetméteres helyiségben volt pár dolog, baromi drágán. Érdekességnek jó, de sajnos valódi alternatívát nem nyújt. Ami a legnagyobb fejtörést jelentett itt a városban, az a tejtermékek beszerzése, pár alapdolgot találtam a Greisslerben, tejet, tejfölt, tejszínt, joghurtot. Egy tejfölt választottam kíváncsiságból, kis befőttesüvegben adják, amit 40 cent betét fejében vehetsz meg és vissza is viheted legközelebb. Az íze, állaga fantasztikus, érezni, hogy igazi házi, viszont 2,2 € egy 2,5 dl-es üveg, egy mezei hoferes tejföl ehhez képest 55 cent. Nyilván nem ugyanaz a minőség, és ízélmény, de még így is elég drágának találom.

A tej literje szintén 2€ körül volt, duplája a sima boltinak. Lehet venni fűszereket, gabonaféléket, száraztésztát, kávét, cukrot, néhány zöldségfélét, sajtokat. Tényleg inkább különlegességeket, de napi szintű bevásárlásra sajna nem alkalmas a bolt. Mindegy, tovább kutatok, elvégre még csak kísérleti fázisban vagyunk :)

Szóval egyelőre még jóval tovább tart egy szimpla bevásárlás és sokkal több fejtörést okoz, mert persze végtelen pénzzel könnyebb lenne, de nyilván úgy kell megoldani anya úgy mániáját, hogy ne döntse romba a családi költségvetést, különben nem csak a szemét lesz egy laza kézmozdulattal kihajítva, hanem anya is :)

A szeméthalom még nem lett drasztikusan kisebb, de annyit már most észreveszek, hogy sokkal körültekintőbben szelektálok és sokkal átgondoltabban vásárlok, így kevesebb kaja is landol a szemétben. Ez nálunk eddig sajnos sokszor előfordult, főleg mert Papával mindketten impulzusvásárlók vagyunk, aztán nem győzzük elpusztítani, amit megvettünk. Na ennek is szeretnék most véget vetni.

Ja, azt még hozzáteszem, nem lesz ez itt környezetvédő blog, tudjátok, nem vagyok megmondóember, csak most ez foglalkoztat, és így sikerült a magam számára is egy kicsit összefoglalni a dolgokat és a zero waste-es céljaimat. Remélem nem csak egy fellángolás és lesz energiám és lehetőségem hosszú távon is tartani magam az elhatározásokhoz!

Az unatkozó háziasszony, aki én vagyok

Még az utolsó munkanapjaim egyikén olyan mosolygósan szánakozó fejjel kérdezte a 42 éves szingli kolléganőm, hogy "Mit fogsz csinálni otthon? Egész nap aludni fogsz? Olyan unalmas lesz neked" - mondta. Azt hittem, viccel. Vagy gúnyolódik. Pedig ő teljesen komolyan gondolta. Én meg az ellenkezőjét. Nem is emlékszem, mikor unatkoztam én utoljára.
Másfél hete vagyok itthon, és minél több dolgot végzek el, annál több lesz a teendőm. Mindig is cikinek tartottam a háziasszony státuszt, és gondolatban még mindig kézzel lábbal tiltakozom az ellen, hogy én is az vagyok, pedig de. Eddig is tök nyilvánvaló volt, most meg főleg, hogy egy nő, ha dolgozik, alkalmatlan a házimunka tökélyre fejlesztésére. Egyszerűen olyan ez, mármint a házimunka, hogy sosincs vége, mindig találsz valamit, ami poros, mindig találsz egy szekrényt, amit még át lehet rendezni, vagy egy fiókot, aminek a tartalmát még tovább lehet szelektálni. Vagyis olyan ez, mint a fizika - addig selejtezgeted a cuccokat, míg el nem jutsz az elemi részecskéig :)
És most még azt is be kell vallanom, hogy mennyire élvezem én a háziasszony szerepet. És hogy a bennem lévő ódzkodás oka kizárólag a "jaj mit fognak szólni mások" típusú élményekből ered. Mert a szupernő mindenhol szupernő. Jó munkája van, csillog villog a lakása, istennő a konyhában és prosti az ágyban. És a háziasszonykodással máris kiesik egy játszani való szerep, a törtető karrieristáé. Végül is eleve hátrányból indulok, mert nekem a főzés a mindenem, arra meg ugye bárki mondhatja, hogy hát azt ugye alapból illik kérem mesterfokon űzni, emellett még maradi idő "valami rendes" hivatásra is.

Szerepek. Hipnózis. Fenébe velük.

Én vagyok a háziasszony. Finom ebéddel várom a férjem.

Nem mintha eddig nem azzal vártam volna, de végre van időm. Van időm a tökéletes alapanyagok összeválogatására. Van időm megtalálni, hogy hol lehet a dolgokat a legjobb áron beszerezni.

Vagy öt éve, mióta önállóan vezetek háztartást, azt tervezem, hogy nálam minden bio lesz és környezetbarát. Öt éve nem tettem ez ügyben egy lépést sem. Kivéve ma. Ma végre megvettem a mosódiót, mosószódát. Alaposan utánajártam a neten, hogy mit hogyan kell ezekből használni, és igaziból kb pár óra alatt kitanultam a dolgot, és rájöttem, hogy mekkora kár, hogy ezt csak most kezdem el. De az ember mindig tart az ismeretlentől és inkább egyszerűbb volt levenni a merkur polcáról a kész mosóport meg az öblítőt, környezetvédelem ide vagy oda. De jobb későn, mint soha, különben is a babaholmikat nem lehet csak úgy ukmukfukk öblítőzni.

Nem untatok senkit a részletekkel, de a lényeg, hogy az egy kiló mosódió, amit vettem, kb. 200 mosásra elegendő és így még a puhító ecettel és illatosító citrom illóolajjal együtt is fele annyiba kerül a mosás, mint egyébként. És még a lelkiismeretem is megnyugodhat, a világ megmenekült, három vegyszeres flakonnal kevesebb lesz a lakásban.

Sőt idővel még kevesebb, mert a mosószóda mindenre jó, mosogatószernek, felmosónak is például.

Amíg meg nem érkezik Medi, addig igyekszem az új szokásokat megszilárdítani. Állítólag 21 napig kell töretlenül csinálni valamit, hogy szokássá váljon.
Az ökomamiságon kívül, most a reggeli kakisétát szilárdítjuk meg Gusztival. Amíg ő reggelizik én megfőzöm a kávét és aztán lent iszom meg, amíg ő rohangál az udvaron, és kakil. Addig kell ezt minden reggel kivétel nélkül így csinálnunk, amíg részévé válik a komfortzónánknak és már az lenne kényelmetlen, ha nem így csinálnánk. Eddig utálatos dolog ébredés után azonnal kimenni a hidegbe, de majd tizenkilenc nap múlva megmondom, hogy ez változott-e. :)

Pozitív változások kilátásban..

Vettem egy olyan rossmannos táskát, amit fel lehet csatolni az övemre vagy a táskámra, és mindig nálam lehet és akkor nem kell vennem műanyagot a boltban. Tudjátok, pénz meg global warming... Leírni is unalmas már, annyiszor volt szó erről, hogy nem írok róla többet, inkább cselekszem :) Eskü, mától kerülöm a műanyag zacskós hazacipelést :)

Kicsit nehezíti a dolgot, hogy egy csomó áruházban nincs lehetőség másba tenni a zöldséget, mert csak abban mérik le. Erre semmi használható ötletem egyelőre, szóval ha valaki tud segíteni, az írjon bátran.

Meg az van, hogy három cukorral iszom a kávét. És holnaptól kettővel. Egy kockacukor az internet szerint kb 3,4 gramm. Ebből három az ugyebár 10,2 és tekintve, hogy két kávét iszom minden nap, az havonta 612 gramm tiszta cukor, azon felül ami az ételekben, italokban alapból benne van. Első lépésként tehát 204 gramm cukortól szabadítom meg magam havonta.

Meg most azon is gondolkozom, hogy megpróbáljak-e minden nap egy picivel korábban felkelni, hogy ne úgy menjek be a munkahelyre, mint ha full másnapos lennék és még agyon is vertek volna előző este. De lehet hogy ennyi jóság már sok egy napra… J

Majdnem lemaradt a zene, pedig az nagyon jó, amit ma találtam:

Védd a környezetet vagy kitapossuk a beledet! :)

Néhány hasznos tanács, amivel talán még visszafordítható vagy enyhíthető az a folyamat, amit globális felmelegedésnek hívnak. Ezek mindegyike az átlagemberek által megvalósítható, kis odafigyeléssel a mindennapokba építhető tanácsok, melyek mostantól a blogom oldalsávjában is megtalálhatóak lesznek és folyamatosan bővülnek. További tanácsokat várok komment formájában! :)

Szép napsütéses napot, tiszta levegőt!

Ölelés és szeretet!

+++ Taposd laposra a műanyagflakont, vedd le a kupakját és heti egyszer munkábamenet dobd a szelektívgyűjtőbe.

+++ Mielőtt automatikusan kukába dobnád a konzervesdobozt, mosd el és inkább azt is vidd el a szelektívig.

+++ Ha mindenképpen nyomtatnod kell, válaszd a kétoldalas nyomtatást, és csökkentsd a betűméretet és a margót.

*** Egy átlagos irodai dolgozó évi 500kg papírhulladékot termel, és ezzel évi 17 fa kivágásáért felel. Mekkora kárt tehet egy egész irodányi ember?

*** Minden percben 26 focipálya nagyságú erdőterületet vesztünk el - GP adat.

+++ Az utcán kapott szórólapot ne dobd egyből a legközelebbi szemetesbe, hazáig elfér a zsebedben, otthon pedig egy kis dobozban a szék alatt, a papírgyűjtő gyerekek évi kétszer-háromszor csengetnek be a használt papírért, amit újrahasznosításra továbbítanak, a kapott pénzért a gyerekek kirándulni mehetnek.

+++ A postaládába dobott reklámújságok szintén ne a kukában landoljanak.

+++ Kapcsold le magad után a villanyt.

+++ Próbálj kevesebbet számítógépezni, a sok gépezés a környezetnek, a szervezetednek és a pénztárcádnak is megterhelő.

+++ Lehetőleg vegyél használt ruhát. Ugye nem tartod cikinek? Ha igen, képzeld el, hogy 15 év múlva nem tudsz majd egyetlen új ruhát sem venni talán soha többé. De ez nem jelent majd gondot számodra, mert sokkal jobban el leszel foglalva azzal, hogy legyen pár csepp ivóvized és egy hely ahová elbújhatsz a savas eső elől.

+++ Vard meg a szakadt ruháidat, és újítsd fel a régieket, inkább mint hogy kidobd őket. Ha nagyon nem akarod hordani, add valamelyik segélyszolgálatnak vagy add el a bizományiban.

+++ Próbáld megjavíttatni az elektromos készülékeket, mielőtt újat vennél.

+++ Olvass könyvtári könyvet vagy e-könyvet.

+++ A kád teleengedése helyett zuhanyozz inkább 2-3 percig. A bizonyos "nagy forró fürdő"-vel értékes ivóvizet pazarolsz el, aminek az értéke egyelőre pénzben nincs kifejezve, de ha az utolsó 1 pohár vizen kell majd negyvenen osztoznunk, akkor eszedbe jut majd, lehetett volna máshogy is kikapcsolódni.

+++ Ne folyó csapvíz mellett mosogass.

+++ Használj kevesebb vegyszert a takarításhoz.

+++ Alakítsd át lakásod szigetelését, ahelyett, hogy minden helyiséget 26°C-ra hevítesz. Egy átlagos magyar állampolgár 5-6 tonna szén-dioxidot bocsát ki egy évben. A lakás hőmérsékletének 1°C-kal való csökkentése évi kb 300kg-mal kevesebb szén-dioxid kibocsátást eredményez háztartásonként.

+++ Lehetőleg ne utazz repülővel.

+++ Fogmosás közben zárd el a csapot. Ezzel percenként 5 liter vizet megspórolhatsz. Egy négytagú családnál ez 55 000 l vizet jelent évente.

+++ Lehetőség szerint használd a tömegközlekedést, tavasztól őszig pedig porold le a biciklidet és bringázz.

+++ Ha mindenképpen kocsiba kell ülnöd - a légkondícionáló kikapcsolásával 10%-os üzemanyagmegtakarítást érhetsz el, ami szintén több szempontból előnyös.

+++ Ha a telefonod feltöltődött, húzd ki, mert ha a töltőn nincs rajta a mobil, akkor is áramot fogyaszt.

+++ A tv-t is nyomd ki, ne hagyd készenléti állapotban, mert addig is áramot fogyaszt. Számítógépet, monitort, hangfalakat szintén kapcsold ki ha nem használod éppen.

+++ Ruháidat szárítsd szárítókötélen vagy a szabadban, ne szárítógépben, és lehetőleg kerüld a vasalást ha nem feltétlenül szükséges.

+++ Vásárolj hazai, friss, piacról beszerzett terméket. A külföldről származó, üvegházi, mesterségesen előállított termékek egészségtelenek és megterhelik a környezetet (adott esetben több tízezer km-t is utaznak).

+++ Fogyassz kevesebb húst. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) becslése szerint a világ teljes gázkibocsátásának körülbelül 18 százaléka a húsipar számlájára írható.

Köszönjük!

Számítsd ki saját ökológiai lábnyomod: http://kovet.hu/tavoktatas/okolabnyom.html

Meglepő módon ahhoz képest, hogy mennyit panaszkodunk, egy átlagos magyar ember akkora ökológiai lábnyommal rendelkezik, hogy 4 Földdel egyenértékű bolygó is kevés lenne ahhoz, hogy minden ember így éljen. Talán azért is panaszkodunk ennek ellenére, mert az egyre növekvő fogyasztás nem feltétlenül jelenti az életszínvonal és a boldogságérzet növekedését.

Varacsk

"Gyűjts szelektíven vagy kitapossuk a beledet!"

VARACSK.BLOG.HU



"Felmérések szerint Magyarországon minden második ember környezettudatos...
Te is hazudtál?"

VARACSK.BLOG.HU

Bringa, Canga, Kirikpir

Tegnap minden várakozást felülmúló tömeg bringázott együtt a Bringapoliszon, én a vadiúj csepelemmel tekertem, meg a barátaimmal. Közben jókat nevettünk, beszélgettünk (az átlagsebesség nagyjából az 5km/h szintjén mozgott), és jól kidumáltuk azokat a puruttyákat, akik ilyen klassz időben inkább az Árkád légkondiövezetét választották. Meg minden. :)
A menet kb egy óra bringázás után érkezett meg az aranyparti Mediawave piknikre, ahol egy darabig PéZé szolgáltatta a zenét, majd a nagyszínpadon 4-5 férfi ütemes dobolással próbálta serkenteni sörtől primitívvé degradált agyunkat, mindeközben az urd vagy novoszibirszki (illetve igazából számunkra megfejthetetlen nemzetiségű) fiatalok valami gulyáshoz hasonló, nagyon finom és szívet is melengető étellel kedveskedtek a piknikezőknek.

Néhány kép, amit mobillal készítettem:
(Mert mobillal fényképezni szerintem MENŐ)





























Középen: Eszti és Gyuri, velük tekertem a városban.
Lent a gulyásféle ételt Burgival közösen fogyasztom.
Rólam nincs kép, majd Szamitól kérek!
A következő héten pedig igyekszem rögzíteni az eseményeket és feltenni ide minden érdekeset!

Aztán itt van még az alterblog, szokásunkhoz híven ott is közvetítünk!
Tessék megnézni:
http://alternativa.blog.hu/tags/mediawave

http://alternativa.blog.hu/




Szeretettel: Adriport

A Földnek a napja

Mert zöldnek lenni MENŐ*!


Eddig mindig úgy éreztem, hogy azok, akik magukat "zöld"-nek hívják, valami csodabogarak, akik teljesen elszálltak a fanatizmustól, engem pedig már Molière óta óva intettek ez utóbbi "f" betűs szótól. Mindig. Mindenkor.

Néhány hete viszont - az alteros workshop alkalmával - felvilágosítottak minket, hogy mit is jelent ez a sok zöld-ség. Nagy örömömre Kobrizsa Ádám (többek között keret.hu-n találod) nem a szokásos ne szemetelj! felvezetéssel kezdte, hanem az elmúlt században történő népességrobbanásról beszélt, és egész meggyőzően hívta fel a figyelmet arra, hogy mennyi a felesleges fogyasztás, meg hogy több ember ugye több helyet foglal (logikus), és ha így folytatjuk, rövid időn belül nem lesz már mit bekebelezni, de még helyünk sem lesz erre többé.

Úgyhogy mindenki kezdjen el nagyon gyorsan gondolkozni azon, mit tehetne! Mondjuk a vasárnapi plázázás/árkádolás helyett tesék Bringapoliszra jönni, vagy Mediawave piknikre, már zöldebbek leszünk, mint hinnénk.

Én is kiagyalok majd különböző alternatívákat - az eddigi felelőtlen viselkedésem megszüntetésének első lépéseként például átmentettem a könyvnyilvántartásom és a feladatlistám online formátumba, ami azt jelenti, hogy ezek miatt már nem veszek kéthavonta papírfüzeteket, amiket rendszeresen csak félig töltök ki, aztán vagy mennek a szemétbe, vagy jobb esetben elviszik a papírgyűjtő gyerekek, ami lássuk be, még így is nagy pazarlás...

Ez a fogyasztás dolog is nagyon elgondolkodtató, tulajdonképpen egy csomó szart megveszünk, amire nincs is szükségünk, csak vesszük, hogy legyen, hogy úgy érezzük, érünk valamit, ér valamit a pénzünk - tudunk vásárolni. Majd kitalálok valamit erre is!

Ez nagyon kis lépés, de azért jó tudni, hogy van választásom, és én is tehetek valamit, ha másért nem, legalább azért, hogy a saját környezetemmel kicsiben modellezzem a környezettudatos életmódot. Majd meglátjuk, hogy fog menni! :)


Addig is találkozzunk vasárnap! (És ne essen az eső, léccilécci!)
http://keret.hu/portal/hu/2009-04-21/bringapolisz-7


*MENŐ/NEM MENŐ lsd: index.hu