Ez bizony nem karácsonyi hangoló

Közeleg a karácsony, pattanásig feszülnek az idegek, anya egyre gyakrabban türelmetlen. Mindig csak a munka, semmi móka. Nem segít Lenke fogzása sem, vagy hogy a vasárnapi Mikulás-ünnepségre nem biohazard védőruhában mentünk, így most az alváshoz Medi sípoló orra adja az alaphangot, mellettem zakatol Lencsi és Papával felváltva trombitálunk bele a holdvilágos, metrózajos éjszakába. Mellesleg tegnap félórás kiselőadást tartottam Medinek arról, hogy micsoda dolog az orvosi rendelőbe érkezés előtt egy perccel bepisilni, hiszen ott van wc, igazán kibírhatta volna. Teljesen belelovaltam magam, hiába mondta szegény gyerek, hogy csak ráesett az eső a nadrágjára. Haha, mondom magamban, két napja nem esett se eső, se hó, de örvendek, hogy már füllenteni is megtanult, ha nem is tökéletesen. Aztán levettem a hátáról a táskáját, amiből kis patakként csordogált a reggelihez csomagolt tea. A megvilágosodást sűrű bocsánatkérés követte, de ettől még a reggelünk alaposan el lett cseszve (magyarán mondva, teccikérteni).

És minél jobban közeleg az ünnep, annál kevesebb kedvem van bevásárlóközpontokban és szupermarketekben tölteni az időt. 30 perc a Lugner cityben elő tudja hozni belőlem a vadállatot, de minimum a Grincset.

Még szerencse, hogy a család nagy részével idénre ajándékmentes karácsonyt fixáltam, illetve mivel teli vagyunk csecsemőkkel és háromévesekkel, szorítkozzunk inkább az ő ünneplésükre. Így az ünnep stresszmentesebb, pénztárcakímélőbb és még zero waste-es is. Három legyet egy csapásra.

By the way, bár megvolt az első családi összezördülésünk a témában Papával, még tart nálam a hulladékmentességi kísérlet, csak közvetíteni nem tudok, mert a fogzás miatt Lenke 0-24-es jelenlétet követel magának. (Ezt a négy bekezdést konkrétan három napja írom.) Egy hónapja próbálkozom ezzel a zero waste dologgal, mostanra egészen beleszoktam néhány dologba, de van, ami újra és újra kihívásokkal állít szembe.

Ahogy Mészi is írta egy kommentjében, a szatyroktól nehezebb megszabadulni, mint gondolnánk. Valahogy mindig bekúsznak így vagy úgy a háztartásba. Tudom, minden igaz magyarnak van otthon legalább egy szatyrokkal teli szatyra, és persze lehet arra törekedni, hogy már csak a legvégső esetben kerüljenek a zacsik a kukába. Nálunk általában utolsó újtukon kutyakakizacsiként végzik, bár Guszti nagyon is környezettudatos eb, mindig mélyen bekúszik a bokrok alá elvégezni a dolgát, hogy még véletlenül se lehessen ránk azt mondani, hogy direkt nem szedtük össze a produktumot. Különben rizikós ez itt, 50 €-ra büntetnek a flaszteren felejtett kutyagumiért.

A kezdeti sikerek amúgy elég látványosak voltak, hamar átfogalmazódott bennem, hogy mit is jelent a szelektív hulladékgyűjtés, magam is meglepődtem, mi mindent dobáltam a sima kukába, teljesen értelmetlenül. Most már következetesen minden tisztítható műanyag a szelektívbe megy, a legkisebb papírfecni is a papírgyűjtőbe.

Nálunk rengeteg tej fogy (napi 1-2 liter, tudom, szegény bocik), itt Bécsben a dobozokat külön gyűjtik, erre rendszeresített ökoboxban kell a kapuba letenni és havi kétszer viszik el újrahasznosításra.
Tudom, a legszebb az lenne, ha a kistermelős üveges tejet venném meg, de mivel majd' háromszor annyiba kerül, ez nálunk ekkora mennyiségben nem alternatíva. A tejtermékekre amúgy is elég kényesek a sógorok, (elvileg) szinte mind helyi, ellenőrzött biogazdaságból származik, reményeim szerint boldog, hegyoldalon legelésző egyedektől.

A másik megvilágosodásom az volt, hogy a szemetünk másik egyharmada komposztálható biohulladék - zöldségek héja, tea, kávézacc stb. Itt a város közepén ugyan nehéz lenne komposzthalmot kialakítanom, de szerencsére a városatyák erre is gondoltak, minden park közelében és egyes szelektív szigeteknél van "Biotonne", ahol a komposztálható hulladék elhelyezhető. És ezzel a néhány nagyon egyszerű lépéssel gyakorlatilag már meg is szabadultunk a szemét 2/3-ától. A képlet persze nem ilyen egyszerű, az igazi hardcore hulladékmentesség még csak itt kezdődik.

Mint előzőleg már írtam, az alapvetés ugyanis az, hogy a legegyszerűbb úgy elérni a hulladékmentességet, ha az ember eleve meg sem veszi az olyan terméket, ami csomagolással jár. Ez mint kiderült az egy hónap alatt, sokszor a mission impossible határát feszegeti, és nem azért, mert nincs alternatíva, hanem mert a hétköznapi emberek - dolgozó anyukák, apukák, és egyéb gyermektelen, ámde dolgos egyedek - számára nem biztos, hogy lehetőség van naponta 3-4 különböző beszerzési forrásból vásárolni. Mert ha szigorú akarok lenni, akkor ha az egyik helyen nincs valamiből csomagolásmentes, akkor addig megyek, amíg meg nem kapom. Ha végtelen időnk (és pénzünk) lenne, ez Bécsben még kivitelezhető is, hiszen egy közel kétmilliós fővárosban bőven van választási lehetőség. Csakhogy nem véletlenül terjedtek el a kisboltok helyett a szupermarketek és a mamut méretű bevásárlóközpontok. Hanem mert az emberek szeretik rövidre zárni a vásárlást, mindent egy helyen és minél olcsóbban beszerezni. És amíg ez rendszerszinten nincs megoldva, addig maradunk magányos harcosok, gerillamódszerekkel.


Így most mivel gyesen vagyok, megengedhetem magamnak, hogy a reggeli ovi kör után a zöldséget és húst a piacon, a tejtermékeket a greißlernél vegyem, a kenyeret lehetőség szerint magam süssem. De őszintén megmondva, ötletem sincs mit csinálnék, ha ezt munka mellett kellene bonyolítanom. Húzósabb napokon én is muszáj vagyok kompromisszumokat kötni, ha már semmi erőm elzarándokolni egy-egy helyre, ahol tutira tudok csomagolásmentesen vásárolni, akkor igyekszem legalább olyat venni, ami újrahasznosítható, vagy abból készült. Szerencsére vannak nagyon erős termékek, és bizonyos üzletláncok végre észrevették a környezettudatosságban rejlő piaci potenciált. Win-win.

Ami a képen látható: a celofán 90 %-ban megújuló anyagokból készült, és komposztálható, a papír fenntartható erdőgazdaságból származik és újrahasznosítható. Ez így korrekt kompromisszum, remélhetőleg igaz is.



Ezen felül még kísérletezünk a mosható pelusozással is, amit most sajnos átmenetileg felfüggesztettünk Lenke fogzás miatti hasmenése miatt, de remélem hamarosan újra ringbe szállunk, mert sokkal egyszerűbb mint elsőre gondoltam és nagyon sokat számít a használata. Főleg itthon használjuk, annyira még nem vagyok menő, hogy utazásnál, városban jövés-menésnél, valamint éjszaka is bevessem, de így is napi 2-3 pelust kiváltunk vele, heti szinten legalább tizet. Az egy ilyen kupac:
Talán nem tűnik soknak, de ha csak mindenki ennyit megtenne, talán kissé elodázhatnánk az apokalipszist. Mert Papa mindig ezzel szekál, hogy ez csepp a tengerben, és egyébként tök igaza van. Mégis örülök, ha legalább heti egy-két kilóval kevesebbet "termelek" olyan hulladékokból, amiknek a lebontásához 4-500 év szükséges. Ha sokáig élek, majd magaménak tudhatok egy focipályányi tiszta részt a Földgolyóból :)

Én úgy látom, hogy egyre többen állnak a kezdeményezés mögé, ki így, ki úgy. Mióta elkezdtem, a facebook észrevette a változást a napi klikkeléseimben, úgyhogy lépten nyomon ezekkel a tartalmakkal bombáz, és a temérdek információ elolvasása után mondhatom, hogy ez még közel sincs az igazi hardcore zero waste életmódhoz. Elképesztő, hogy milyen kreatív tud lenni az ember, ha valamiben hisz, és meglepődtem, hogy ilyen sok ember küzd egymást segítve a hulladékmentességért. A legjobban örülök, hogy az ismerőseim közül is azonnal kikerültek az egyivásúak :)

http://www.zerowasteaustria.at/verpackungsfrei-einkaufen-in-wien.html

https://www.facebook.com/groups/komposztolok/

https://www.facebook.com/groups/zerohulladek/?ref=br_rs

http://www.holofon.hu/start/lang/hu-HU