Fura képek

Hallgasd a zenét:

Elaludtam egy kis délutáni szunyókára és olyanokat láttam álmomban, hogy van közte, amit le sem merek írni. Történtek a dolgok, Papa egyszer csak biciklin jött felém, az arca sírós volt, az idő borús, szürke felhőkkel. Olyasmi, mint tegnap, csak inkább viharos. Egy olyan domboldal útpadkáján ültem, amin szerpentines út volt, házak és alatta egy nagy szürke tenger, amin vad hullámok fodrozódtak. Mondtam Papának, hogy üljön mellém, nézzük a tengert. Leült és akkor láttam, hogy a hullámok olyan magasra csapnak, hogy minket is elérnek. Nem féltem, de mondtam, hogy menjünk egy utcával feljebb. Megfordultam és láttam, hogy mögöttem egy hatalmas sárfal van, tudtam, azon kell felmásznom. Elkezdtem megkapaszkodni, csúszott a kezem, a körmöm alá ment a saras föld, de végül felértem, a tetején Papa segített, aki már valahogy feljutott. Visszanéztem és meglepődve láttam, hogy alig fél méteres mélységből másztam ilyen sokáig.

Egy másik kép volt, hogy egy terembe mentem be, ahol fiatalok ültek kanapékon, odarohantam az asztalhoz, hogy elvegyek egy szórólapot, de elébe vágtam valakinek udvariatlanul. Nem kértem elnézést, de éreztem, mennyire bunkó vagyok, azért mondtam, hogy sietek pedig nem is siettem, erre rácsaptak a kézfejemre. Odaléptem egy másik asztalhoz, ahol sört lehetett kapni, ott is betolakodtam valaki elé. Akkor már annyira szégyelltem magam, hogy kirohantam az épületből, de a sört azért kortyolgatva ittam. Ahogy kiértem és mentem pár lépést, egy tér volt előttem, amin félkörben vagy 50 menyasszony állt hófehér ruhában, valami tömeges esküvőnek gondoltam.

Minden kép nagyon fura volt, de annyira csodálatos színviláguk és hangulatuk volt, hogy alig tértem magamhoz ébredés után.

Az álmok soha nem hagynak el, minden éjjel álmodom, és minden alkalommal, amikor alszom. Mindig intenzívek, de nem mindig ilyen furák. Többnyire igen, néha nem.