Hajnal, húsz perc szundi, aztán propeller gyorsasággal indul a nap. Odakint még sötét van. Harminc lépés a konyháig, 5 perc a kávéig, addig pisilek. Megmosom a kezem, megmosom a szemem. Kitöltöm a kávét, de túl forró, felöltözöm. Még tíz perc indulásig, nagy kortyokban öntöm magamba a tejeskávét, megrágom a kortyokat, mielőtt lenyelem. Úristen, mindjárt visszaalszom. Már csak két perc, az utolsó korty kávé után azonnal el kell kezdeni a fogmosást, amit utálok. Köpök - kemény a nyálam és kávés.
Nem múlik óra. És a perc sántán se biccenhet tovább. Nélküled nem. Tenélküled tücsöklábak, ízelt parányok cirpelnek helybentopogással: megbénult óramutatók.
Halál előtti ez a csend itt, előszobázás. Undorít a kötelező folytonosság, az idétlen, kibírhatatlan, hogy alázatban, gyalázatban se változz: ugyanaz maradj és tedd tovább, és vidd tovább, hurcold tovább.
Más gondját hurcoltad-e már? Légy bölcs: tudod, hogy soha még. Tán véletlen egybeesést... csupán tulajdon álmaid, tulajdon sérüléseid - mindéitg magad vonszolod.
Az élet futott el, barátom! Hogy perc se múlik nélküled? Halál előtti ez a csend már: előszobázás.Ismered.
A blog,
ahol arról olvashatsz, ami a fejemben kavarog. Mindennapokról, családról, filmekről, könyvekről, divatról és mostanában főleg Bécsről. Történetek, képek és rengeteg zene. Barátoknak, ismerősöknek és azoknak, akik hasonlóan látják a világot.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése