Ha szirmunk hull...

:)))



Itt meg a többi:

http://zselenszky.blogspot.com

Most meg inkább levelünk hull, mert gyönyörű ősz van, napsütéses, optimális a hőmérséééklet apááám! :) Szeretünk élni, halni meg fájni is ilyenkor, kedvesem!

Ősz vagyok, ősz vagyok, ősz vagyok! Juhééjjjj!

Megyek gyertyákat gyújtogatni, azoknak akik már valami más tudatállapotban keringenek, folynak, úsznak itt, és főleg Marci cicának üzenem, hogy amennyiben előző életében rokonom volt, kérem erre való tekintettel viselkedjen rendesen, amíg nem vagyok otthon! A fáknak üzenem, hogy ölelem őket, a patakok follyanak patakokban!


Puszpusz! ;)

Nem tűntem el

Csak most éppen sok a dolgom... :)

Illetve a barátaimnak, én csak vezénylem a munkálatokat... :P

Bleeeeeeekk

Ne engedjetek emberek közé este hét után!
Nem vagyok normális.


üres vagyok.

végtelenül üres.

meg tele is vagyok. mindjárt szétrobbanok a létezéstől.
hogy megint tíz körömmel ragadnám meg az éltet, és a magamévá tenném erőszakkal.

sosem tanulok semmiből.

Mérföldkövek

Nem gondolom, hogy az alábbiakkal azonosítható az életem, csupán szerepeljenek itt ezek a gondolatok most mérföldkőként. Hogy mennyiben elérhető, elérendő és elhagyandó mérföldkőként, az egyelőre titok, számomra is... Mindenesetre kellően nagy a lépték. A távolság annál is inkább. De azért legyen.

"És egy idő múltán, még ifjúkorom virágában, fejemen fényes fekete hajjal, boldog fiatalság gyönyörét élvezve, férfikorom elején, síró és jajveszékelő szüleim akarata ellenére, hajamat és szakállamat lenyírva, sárga ruhát öltve, otthonomból az otthontalanságba távoztam..."

"Ebben a feloldódott elmeállapotban, megtisztultan, tisztán, gondoktól menten, szelíd, készséges, szilárd, nyugodt lélekkel, az indulatok legyőzésére irányítottam gondolataimat. "Ez a szenvedés" - értettem meg a valóságnak megfelelően. "Ez a szenvedés oka" - értettem meg a valóságnak megfelelően. "Ez a szenvedés megszüntetése" - értettem meg a valóságnak megfelelően. "Ez a szenvedés megszüntetéséhez vezetőút" - értettem meg a valóságnak megfelelően.
Amikor ezt felismertem, amikor ezt megláttam, gondolataim megszabadultak a kívánságok indulatától, megszabadultak a létezés indulatától, megszabadultak a tudatlanság indulatától. Felismertem: "A megváltás a megváltottban van."

// Buddha beszédei

Innen oda

Először is mindenkinek üzenem, hogy szeretlek.
Mindenkinek!
:)
Na jó, hát tényleg van akinek egy kicsit jobban, de ebben az a szép, hogy úgyis tudja magáról mindenki, hogy ez milyen mértékben szól neki. Vagy nem, de aki nem tudja az meg...

Lement életem első hete az önállóságban és a híresztelésekkel és előzetes várakozásokkal ellentétben túléltem. Azért persze vannak itt döccenők meg zökkenők (meg lecsöppenő kecsöp benők), de alapvetően megy ez a sors kezére való ráfekvősdi.

Az alaptétel még mindig az, hogy a mundér becsületes, meg hogy aki a hideget nem szereti, hóember nem lehet!

Ami teljesen új tapasztalás, hogy ki lehet jönni annyi pénzből egy héten, amennyit eddig egy nap alatt költöttem el. Ezt ajánlom sok ismerősömnek, próbálgassák a mértékletességet a fenntarthatóság érdekében, hátha még megspórolunk egy ötven évet a Földnek, ha kicsit visszafogjuk a fogyasztást ;)

Egyébiránt holnap nagyon nagy céges vizsga, "nemszeretem" és "fúj" napok, zh-k, "hajnalig fentlevések de minek" és "bárcsak veletek lehetnék" képzeletbeli ölelések...

Persze azért jó itt, állandóan tanulok most leginkább az életről, meg arról, hogy mennyi mindent nem tudtam eddig.

És még egyszer:

Szeretlek titeket! Mindenkit!

Ölelések!! :)

"Fénylő írisszel csodálkozunk,

mert nem hiányzik, amit itt hagyunk."*









*Zselenszky

Útrakészen

Na akkor majd holnap valami újba csapunk bele.





















Azt viszont nem tudom, hogy fogok-e még valaha egy szobában tölteni bárkivel is 21 tök jó évet... :) Nincs még egy ilyen dzsukel raj tesó! :)))

Csomagolok

Mert nem kaptam el a tekintetét...

Mindenki hallgasson Sigur Ros-t!! MINDENKI!!!! <3

Ha előrelátó csecsemő lettél volna...

...Felkötöd magad a köldökzsinórodra.

De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!

Ha nem akarod hallani azt, aki oktat
Mert véletlenül tudod
Hogy egy utolsó szemét
Ha azt gondolod róla
Hogy pofázhat és szophat
Fogd be a füledet
Vagy hallgasd ezt a zenét
Ha eleged van abból
Hogy senki se tudja
Hogy mit kellene csinálnod
Hogy jobb legyen a kedved
Mégis mindenki okos
Mert azt hiszi magáról
Fogd be a füledet
És hallgasd meg a csendet
Ha zavarni akarnak a depressziódban
Ha meg akarják mondani
Hogy mikor hova állj
Fogd be a füledet
Hallgasd meg a csendet
És ha szét akarják törni
Üvöltsél, hogy fáj!

Fáj!

Ha megkérdezik tőled
Hogy hova-hova-hova
És te nem akarod tudni
Vagy nem tudod a választ
Fogd be a füledet
Csukd be a szemedet
Távolíts el mindent
Ami erőszakot áraszt
Ha össze-vissza tapogatnak
Kiváncsi kezek
Mert nem tudják
Hogy téged simogatni kell
Robbantsd ki magadat
Élvezd az agyadat
Veszítsd el a tested
És csak befelé figyelj
Ha játszani szeretnél a játékaiddal
De azt látod
Hogy mindegyiket tönkretették végleg
Találj ki újakat, szopjad az ujjadat
Rugdoss és üvölts
És ne őrülj meg, kérlek!

Fáj!

Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra

De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!

Na, te csak ne vedd el tőlem azt
Ami az enyém
Na, vedd le azt a konyhakést
Az ereidről, kérlek!
Ha vérbe fagyva talállak
Az ábrándjaim helyén
Én megutálom magamat
De megutállak téged is
Na, csinálj szépen valamit
Kösd le gyorsan magadat
Nyúlj inkább a bugyidba
Vagy írj te is egy verset
Nekem nem jó érzés az
Hogy te ott térdig húgyos budikba'
Egy konyhakéssel nyiszáljad
A halhatatlan lelked!

Fáj!

Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra

De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!

Na látod
Túl vagy az egészen és itt vagyunk
Egészen egészben, egészen közel
És hogy te kizuhanj a képből
Amíg engem egy gépből
Hallgatsz, azt felejtsd el
Tudod te is simogatni magadat
És élvezni az agyadat
Neked használ az is, ami árt
És nagyon okosan tetted
Hogy elhoztad a tested
Mert tudod
Hogy nekem szükségem van rád!


Sziámi

Jajjaj

Néha én is feladom.

Mostanában egyre gyakrabban... Sajni.

Jön a magányszörny, be akar furakodni mellém az ágyba, mindent megtesz, hogy lehűtse a lábam, néha már jéghideg. Pedig tudnivaló, hogy a boldog emberek sosem fáznak! Eleinte a zoknisfiókba bújtam előle, azt hittem, ott a puhaság meg a melegség, de aztán kiderült, hogy az ön-lélekmelegítés nem túl célravezető.
Ugyan a magányszörny oda nem jön utánam, viszont fogja magát és megáll a fiók előtt és magában beszél ("és kutyahúst zabál..."), fennhangon kezdi mondani, hogy:
- Trallala, itt vagyok. Hiába, úgyis tudja minden meleg lábú álmodozó, hogy itt vagyok és az pont elég. A jelenlétem is fagyaszt, semmit sem kell tennem.
Akkor persze előjövök, már csak dacból is, meg mert tudom, hogy tényleg elegendő a jelenléte is.

Folyton ez szól, mikor itt van:


A világ legelfuseráltabb 22-es csapdája, hogy a magányszörny ellen a leghatásosabb módszer, ha sosem vagy egyedül, viszont csak akkor tűnik el végképp, ha egyedül küzdesz meg vele.

Ezt persze, csak az érti, aki.


Érik már a tündértalálkozó!

Lélekképeslap az életszimulátorból

...

Néha tudom, hogy itt vagy, csak sajnálom, hogy közben én meg pont egy szürke színű szobában ülök, fekete monitor előtt, zene nélkül, valami iszonyatos feszültségben, persze van egy rész belső nyugalom, lesütött szemek, de ott egy adag szétfeszítő izgatottság, egy kis félelem, sok bizonytalanság, meg aztán olyan szerelmes érzés - tudod milyen.
Ez van nap közben.

...

Kavarognak bennem a gondolatok, ne haragudj érte, hogy mindent ilyen számolatlanul és meggondolatlanul rád borítok.
Amikor elhagytam mindent, sírtam és féltem, hogy mi lesz velem a múltam nélkül.
Amikor felismertük egymást, azt gondoltam, megérkeztem, de jó, nem kell többé ebben az örökös nosztalgiában élnem.
Sokáig egymást váltotta bennem a csendesség és a csobogás, most viszont csönd van, olyan mély csönd.
És megint csak a múlt marad és egy kicsit a jövő.

...

Tudom, tudom. Ez Neked olyan, mintha gyötörni akarnálak, pedig nem. Csak érzek és valahogy - akárhogy - azt szeretném, hogy az életem része légy.
Talán nem bánod.

Csak annyi mentségem van, hogy megszerettelek.


De igaziból talán ez sem mentség. Talán nincs is mentségem...