Legszebb ébredés, mikor a nap cirógatja a meztelen tested, lágy szellő pedig csak simogat, érzed a víz közelségét azt az édes illatot, amit nem cserélnél másra. Kinézel a teraszról és látod a Dunát, kávé érkezik úgy ahogy szereted, 30 percre rá a kalács. -Nem érdemlem meg ezt!!!!!
Skaper Adriennén most keltem, a retek utcai csörömpölésre amint a lomtalanításnál kipakolt temérdek szemetet elviszik, és az előbb jöttem rá hogy lecsúsztam a mekis reggeliről - én sem ezt érdemlem :D
Jelentést hordoznak? Vagy csak a napközben felgyülemlett szart dolgozza fel az agyunk, és jobb ha az álmainkat azonnal elfelejtjük? Ha gondolunk rá, elemezzük, az káros? Mert így csak visszadolgozzuk a szart az agyunkba?...
Mi az értelme annak, hogy egész éjjel arról álmodom, hogy elveszítelek? Hogy hajótörésben meghalsz?
Hajótörésben fogsz meghalni?
Vagy más módon veszítelek el?
Vagy csak ennyire félek, hogy elveszítelek és ezen az érzésen kattog az agyam minden éjjel?
Mi az igazság?
Nem tudom.
De az igazságnál is jobban vágyom arra mozdulatra, ahogy átfordulsz, arra, ami azt mondja, hogy semmi baj csak rosszat álmodtál!
Nem múlik óra. És a perc sántán se biccenhet tovább. Nélküled nem. Tenélküled tücsöklábak, ízelt parányok cirpelnek helybentopogással: megbénult óramutatók.
Halál előtti ez a csend itt, előszobázás. Undorít a kötelező folytonosság, az idétlen, kibírhatatlan, hogy alázatban, gyalázatban se változz: ugyanaz maradj és tedd tovább, és vidd tovább, hurcold tovább.
Más gondját hurcoltad-e már? Légy bölcs: tudod, hogy soha még. Tán véletlen egybeesést... csupán tulajdon álmaid, tulajdon sérüléseid - mindéitg magad vonszolod.
Az élet futott el, barátom! Hogy perc se múlik nélküled? Halál előtti ez a csend már: előszobázás.Ismered.
A blog,
ahol arról olvashatsz, ami a fejemben kavarog. Mindennapokról, családról, filmekről, könyvekről, divatról és mostanában főleg Bécsről. Történetek, képek és rengeteg zene. Barátoknak, ismerősöknek és azoknak, akik hasonlóan látják a világot.