Ha most kérdeznél, elmondanám...

Disznóvágás Anyeknál

2012-02-12T20:57:00.003+01:00

Sokan gondolják - tévesen -, hogy a jó disznóöléshez régi ruhák kellenek, amiket már nem féltünk. Nos, az igazság az, hogy a jó disznóölés elengedhetetlen kelléke ehhez képest a csúnya ruha, a lényeg, hogy minél hülyébben nézzünk ki.

Második kellék a pálinka, minél több, lehetőleg sörrel és borral felváltva keverve.

A jó disznóölést továbbá onnan ismerhetjük fel, hogy folyamatosan úgy érezzük, mintha elcsaptuk volna a gyomrunkat. A zsíros szagok, az alkohol és folyamatos ide-oda csipegetés - egy kis böllérmáj, egy kis abáléból épp most kimerített orr, egy kis kolbászhús kóstolgatás - mind fenntartják a folyamatos teltségérzetet.

Még egy fontos aranyszabály: mindenki tudja, hogy disznót ölni télen szokás, hacsak nyáron el nem törik a disznó lába és egy hrabali fordulattal élve el nem nyisszantjuk a torkát. A hatást viszont fokozhatjuk az ún. dermesztő hideggel! -15 fok ideális, és nagyjából 10 cm hó. A legjobb, ha befagyott tó/folyó is van a közelben, hogy a hölgyek izgulhassanak a részegen a jégre tántorgó férfiak miatt.

Fontos még a jó disznóölés során a zene. Manapság az elit fiatalok körében kevésbé hódít a Nóta tv, vagy a "Jó ebédhez szól a nóta" - leginkább Dj Sasha vagy Richie Hawtin mixek közül érdemes válogatnunk, dallamaik tökéletesen csengenek össze a daráló és a hurkatöltő keltette zajokkal.

Jót tesz még a hangulatnak, ha van állat a háznál. Legjobb erre a célra a kutya, főleg a tacskó, olyan, amelyik macskákkal barátkozik. Lehetőleg legyen öreg és picit zsémbes, és ólálkodjon a hús körül.

Ha mindez együtt van, még kell egy disznó is, legalább is nem árt ha van.

Kezdődhet a móka.

Akkor legyen inkább az olcsóbb!

2012-02-07T10:45:00.002+01:00

Egy órányi Kléta olvasás után végre bejutottam öt percre Szelényi doktornőhöz, aki kedvesen kiírt mára és tegnapra hányás-hasmenés borzalom kipihenésére. Figyelmeztetett, hogy tartózkodjak a tejtermékek fogyasztásától, mert akkor továbbra is hasmenésem lesz. Ezek után nem tájékoztattam, hogy a 24 órás koplalás után én bizony egy jó adag tejes kávéval indítottam a napot ma reggel, és hazaérvén egy újabb adagot készülök elfogyasztani.

Kifelé menet megkérdeztem, hogy nyitva hagyjam-e az ajtót, erre a doktornő eltorzult arccal, kikerekedett szemekkel szólt vissza: "Jézusom, csak azt ne!". Persze nem a sorra kerülő betegek elől akarta elzárni magát, hanem a betóduló hidegtől. A Szondi utcai háziorvosi rendelőben ugyanis nincs fűtés. Minek is, még túlságosan kimelegednének a betegek.

Hazafelé megállapítottam, hogy Pest hóesésben szörnyű látvány, mert koszos, saras, és az utcákat ellepik a nyugdíjasok, akik ilyenkor a csúszós járdán még lassabban botorkálnak.

A kisboltban vettem egy kis párizsit, mondtam a pultban álló sapkás hölgynek (talán a pult mögött sincs fűtés?), hogy a pickből legyen kedves 15 dekát, mondta hogy az 2250, de van marhapárizsi 1550-ért, mondtam, jó akkor legyen inkább az olcsóbb és 10 deka. Rémes ez az egész, azt hiszem, sosem fogom megszokni a "szegénységet". Persze tudom, ez még nem is a legalja, de én, aki falusi kislány korában nyaranta 20 méter megtételével a minden elképzelhető jót tartalmazó kertben találtam magam és reggelire akár 3 paradicsomot is megehettem az (egyenesen a pipi fenekéből 5 perce érkező) sült/főtt tojások mellé, szóval hogy én nehezen viselem a kemény pesti telet, meg a 10 deka párizsit egy zsemlével és íztelen műparadicsommal. Vettem egy nagy brokkolit, majd attól hátha úgy érzem, ettem valami egészségeset.

Na de tényleg rémes ez, két és fél éve szakadtam el anyuéktól és dacára a legnehezebb első időknek, amikor sokszor egy zacskó tesco virsli volt az egy hétre való ételem, azt hiszem tényleg sosem fogok ehhez hozzászokni. Anyuék nem voltak sosem azok a tipikus "újgazdagok", de arra mindig odafigyeltek, hogy a hűtőnk telis tele legyen finomságokkal. Ha most ott lennék náluk, kinyitnám a hűtőt, biztos lenne benne 3-4 féle felvágott, sok tej, vaj, mindenféle szendvicsre való krémek, virsli, kolbászok és többféle sajt! Hihetetlen, de az elköltözésem utáni idők egyik legnagyobb csalódása az volt, amikor a boltban rájöttem, hogy a sajt luxusnak számít.

Ha a saját hűtőmbe nézek, az csak silány másolata a régi, békebeli családi hűtőnek.

És én még csak nem is panaszkodhatok, mert egyrészt nem minimálbérből élek, másrészt 47 ezerből Magyarországon amúgy is csudijól meg lehet élni. Mondta Matolcsy "47 ezer forintból ma nagyon jól meg lehet élni" György, közgazdász, publicista, politikus. Magyarország nemzetgazdasági minisztere.

vasárnap reggelek

2012-02-05T11:24:00.003+01:00

Nincs a fejemben semmi megváltó gondolat, csak ülök a gép előtt és próbálom magam összekaparni. Vasárnap reggel van, holnap újra indul a kerék...
Azt hittem mára jobb lesz.

Csak várom, hogy felszabaduljak végre, de nem tudok. Jó, tudom, ratyi a kalkbrennerre végiggondolni az életem, de ez a szám pont olyan vasárnap reggeles. Amikor végkimerülés előtt még bulizol egy hatalmasat és vasárnap reggel elégedetten pörgeted vissza az előző este emlékeit, amik olyan erősek, hogy elsöpörtek minden azelőttit - a gondok már el sem férnek az agyadban. Clear vagy, süt a nap, megcsillan a havas földön a fénye.

Nem vagyok clear. Ez hiányzik. Sóvárgok utána.

inkább tanulnék...

2012-01-23T17:06:00.001+01:00

az önmegismerés nem a megbocsátással, hanem az önmagunknak való meg nem bocsátással kezdődik. ez az ami arra ösztönöz, hogy változtassunk, hogy tegyünk valamit, hogy ássunk a dolgok mélyére. nem önmagunk megismerése fájdalmas, nem is a bennünk élő démonokkal való szembenézés, hanem a cselekvéstől való félelem. félünk, hogy nem sikerül, félünk hogy túl sok derül ki, és főleg félünk, hogy nem érünk a végére. ha mindezen túl vagyunk, ha szembenéztünk önmagunkkal és a feszültség cselekvést szült, na, akkor jöhet a megbocsátás.

és: minden ember csak a saját létezésében lehet biztos, hiszen lehet, hogy minden ami körülvesz csak a saját agyunk kitalációja. Ha így van, másokba is csak azt látjuk bele, amit mi magunk érzünk, sőt mások is csak azok amik mi magunk vagyunk. így tehát ami kollektív tudat az valójában egy ember milliónyi megnyilvánulásának összesűrűsödése. emiatt felesleges fejtegetni a "kollektív" okát vagy a létezését, csakis a saját száműzetésed feldolgozásával és az önmagadban szükséges változások elindításával tüntetheted el. de lehet hogy nincs így.

Waking life

2012-01-22T13:30:00.001+01:00

Tehát mik ezek a korlátok, amik visszafognak, hogy meg se közelítsük a képességeink határait? A kérdésre egy másik kérdésben található a válasz, mégpedig, "Mi az ami a legtöbb emberre leginkább jellemző? A félelem, vagy a lustaság?"

Ébredjetek már fel

2012-01-21T16:15:00.003+01:00

Boci, Papa!! Nem bírok tanulni, a világ legrosszabb könyvét tartom a kezemben, ez most már biztos.

De talán nem is ez a baj. Sőt biztos. A baj az, hogy muszáj kiürítenem az agyam. A múlt heti vizsgával és az előtte lévő napok sűrűségével megtelt. Annyira felhalmozódott benne minden, hogy a gondolatok moccanni sem bírnak, a rezgés megszűnt és már semmire nem vagyok jó.

Na végre, a megváltó mobilcsörgés! Boci, köszönöm, hogy felébredtél.

Gyerünk szedjük ki a felesleget az agyamból, szűnjön meg minden akadály és bénultság!

A dolgot nehezíti a zene is. Sajnos nem tudom ide kitenni (mert persze a legjobb mixeket sosem lehet rendesen tracklistelni). De hogy emlékezzek, vagy vissza tudjam hallgatni, amikor már elfelejtettem, mit éreztem amikor ezt a bejegyzést írtam ide írom, hogy a 2011 decemberi The Warehouse project promo mixben van Sasha-tól a 18. perc körül.

Rosszul vagyok. Ráz a hideg és kavarog a gyomrom, vagyis a beleim. (Érdeklik önt a belei?)

A fásultság minden idők legrosszabb és legrombolóbb érzése!

Kerülje, aki csak teheti!

De hogyan?

Hát mért nem töltötök teli?

2012-01-12T20:09:00.004+01:00

Döntésem végleges - legalább is visszavonásig érvényes:

Bizony mondom nektek, ne legyen a nevem Muskátli Mami, ha még egyszer ilyen haszontalanságokba bonyolódom mint például a Gazdálkodási és menedzsment szak.

Mélységesen szégyellem, lehettem volna sokkal inkább a Bús piros vödör vagy Szösz néne, igaz, nem díszíthetné majd a polcot a szép bársonyos vörös diplomadolgozat, de legalább naponta egyszer gondolhattam volna arra, hogy az vagyok ami igazán vagyok, semmi, csak egy lány a harmadikról, aki furcsákat mond néha. A helyzet az, hogy így sem leszek sokkal több. Ehhez a szaros diplomához még doktori címet sem adnak, emiatt kívülről még csak meg sem látszik majd rajtam, nem néznek össze a nénik a hivatalban, ha aláírok egy hivatalos ügyiratot, hogy akkor most orvos doktor vagy ügyvéd doktor vagyok-e. Bevallom, fájlalom. Ennyit szenvedni a semmiért.

"Üres vagyok és hontalan

Szívembe únos-untalan

Bebú

A bú.

Hisz szép vagyok még és deli,

Hát mért nem töltötök teli?

Ó ért öröm, nem is kevés,

Ivott belőlem fecske és

Füle-

Müle.

Oly ifjú voltam és szeles.

Úsztam a lét mosószeres

Vizén

Biz' én.

Pucoltam pacát, foltot is.

Lehettem volna boldog is.

Vidor.

Vödör.

...

Örökké szomjú kín gyötör,

Vagyok a bús piros vödör.

Szegény

Edény."

(Varró Dani)

Mindennapok

2012-01-06T16:21:00.002+01:00

Nem, nem vagyok élhetetlen. „Csak azt érezte, ahogy viszontlátta őt ma délelőtt..”. Új találkozás az én Clarissámmal, az én drága Mrs. Dalloway-emmel. 15 éves koromban olvastam és akkor éreztem a súlyát, sok mindent nem értettem persze, amit most már tisztábban látok, már magam is megéltem, a valóságban is átéltem néhány jelenetét. A döntés, az elválás.. Megvan a magam Sally Seton-ja, a magam Peter Walsh-a…

Nem, nem vagyok élhetetlen. Jogtalan az önostorozás, amikor arra gondolok, gyerekes dolog, hogy nem akarom hajtani ezt a kereket. Hogy nem akarok reggel korán kelni – soha, de soha – maximum úgy látni a hajnalt, hogy ébren talál. Hogy nem akarok minden napnak ugyanabban az órájában és percében leszaladni a lépcsőn, ki az utcára, a megállóba, buszra szállni, ott tolongani, majd mozgólépcsőn le, metróra szállni, ott tolongani. Igen, hercegnő szeretnék lenni, aki akkor kel amikor csak akar és a jó Lucy ágyba hozza a reggelit és elhúzza nekem a függönyt…

Az aluljáróba érve már a táskámon a kezem, benne a könyv. Kinyitom, beleolvadok a szövegbe, szárnyára vesz, magával repít. Reggel még másképp friss az agyam, számban még ott a kávé íze. Csodálatosan át tudom élni ilyenkor a dolgokat, sokkal élénkebben mint este. És már a Klinikáknál összerándul a gyomrom, csak még egy-két oldalt, csak még egy kicsit hagyjatok elmerülve önmagamban. De jön a Nagyvárad tér, csak még pár sort, annyira szép, olyan jó érzés. Népliget. Gyors pillantás a mobilomra – elkéstem? Aztán 8 és fél óra, kitöltve értelmes – értelmetlen dolgokkal. Néhány excel tábla, kihívások, néha játék a számokkal, kollégák, egy két mosoly, olyan kollégás poénok és nevetések. Jön a délután, az agyam egyre zsibbadtabb. Délután négyre úgy érzem nem egészen vagyok önmagam. Délután ötre önmagam árnyékává válok. Nyoma sincs a reggeli varázsnak, mikor tudtam, hol a helyem az életben, mik a céljaim, merre tartok és mit kell hozzá tennem, hogy odaérjek.

Nem, nem vagyok élhetetlen, csak mert nem akarok minden nap háromnegyed hatkor összeroskadni otthon a kanapén, aztán este nyolcig csak jönni menni, mint valami zombi, fel s alá. Nem akarok szorongani, mert eltelnek órák anélkül, hogy valami értelmeset tudnék tenni – számomra értelmeset, olyat, amitől úgy érzem, több vagyok, több a világ. Nem akarok minden este azzal a gondolattal feküdni, hogy milyen kevés időm lesz aludni és kipihenni magam.

Nem, nem vagyok élhetetlen, a világ alkalmatlan. Alapvetően hülyén van kitalálva. „hogy alázatban, gyalázatban se változz, ugyanaz maradj és tedd tovább, vidd tovább, hurcold tovább..." Hogy az ember öröme korlátozott, hogy „csak a gyomor örömeinek él már – kávé, tea és a meleg vizes palack az ágyban”.

És a végén visszanézve ne láss semmit magad után.

Csak hogy: „Az élet futott el, barátom! Hogy perc se múlik nélküled? Halál előtti ez a csend
már: előszobázás. Ismered.”

Megvárjuk a sámánt?

2012-01-01T14:31:00.002+01:00

Nem tartok évértékelő beszédet. Vagyis de. Nem! De! Nem! De! Semmiképp sem!

De milyen sámánt?

Neugassámánt!

eye-opener vol2

2011-12-25T16:00:00.003+01:00

Elmondhatatlan, leírhatatlan, tökéletes élmény. Újra érezni, átélni akarom, hogy a világ csodálatos, tökéletes, teremtett és mégis önálló burjánzó rész és egész. Hogy a dolgok a helyén vannak és ha egy pontot nézek is, a világ egészét láthatom.

A hideg ráz, a kézfejeim nyirkosak lettek ettől a zenétől.

Hihetetlen, hogy ettől emberek megfosztják önmagukat.

Hihetetlen, hogy emberek megfosztanak engem ettől az élménytől.

Érezni akarom: mindent értek.

jó nő rossz nő

2011-12-25T15:21:00.002+01:00

http://www.youtube.com/watch?v=xrJIeI7JdPE

Meg kellett néznem ezt a videót hogy egy kicsit helyre tegyen az agyam (sajni nincs fent magyarul és a beágyazást letiltották). A helyzet az, hogy karácsonykor valamiért különösen kiélezett helyzet alakul ki köztünk az ünnepi menüvel - mint ahogy ez minden "normális" nőnél szokott lenni. Amikor minden egyes falat után bűntudat gyötör. Egy fél pohár sör fogyasztása közben tegnap este úgy éreztem magam, mint aki a negyediket gurítja le éppen és egy szelet rántott hal evése közben arra gondoltam, Jézusom, minden egyes falat plusz fél centit jelent rajtam valahol (nem a mellemen). Ma reggel ahogy a tükörbe néztem, megállapítottam, hogy az ujjaim is szörnyen kövérek és akkor eszembe jutott Jon Lovitz a jóbarátok vakrandis részéből.

Mert nem csak a testemmel, hanem az életem többi területével kapcsolatban is talán többször fogalmazok meg negatívumot mint az ellenkezőjét. Túl sok itt a panasz és kevés a tettlegesség!

Igen, azt hiszem, kezdek olyan lenni mint Jon Lovitz... :)

"És még a humorom se jó. Ha azt gondolta, hát nem annyira vonzó férfi, de talán majd jókat nevetünk, az se fog bejönni... Ez a helyzet: nincs semmi pénzem, nem vagyok jópofa, kis, koszos albérletben lakom, két másik fickóval és... majdnem biztos... hogy steril vagyok"

És igen, az ujjaim is szörnyek kövérek :D

De azért boldog zabálást mindenkinek!

vasárnap

2011-12-18T10:53:00.004+01:00

álom az álomban, füstölt marhanyelv főzés, marhatőgy, péniszpörkölt, ajándék, karácsonyfa, extrawelt, carl, don't mess with me, fokhagyma, kuglóf, cerkóf, mézeskalács, mrs. dalloway, képeslap, lavazza, arabica, robusta, ináncs, gőzölős vasaló, cif, tűzfal, cerka

vasárnap

Power woman

2011-12-11T11:04:00.003+01:00

A vasárnap reggel egyedül ért a lakásban. Nem mintha ne tudtam volna előre, hogy így lesz, csak tegnap még valahogy úgy képzeltem, hogy 8kor kipattanok az ágyból, olvasok, aztán elmegyek boltba, csodálatos ebédet főzök, esetleg sütit sütök, átnézem a tanulnivalókat, meg a fontos iratokat, naplót írok és egyáltalán csupa hasznos dolgot teszek majd.

Ehelyett 11kor arra ébredtem, hogy csurom víz vagyok, a macska rajtam fekszik és épp egy olyan rémálomból ébredek, ami két héten belül másodszor tört rám. Nem is rémálom ez igaziból, csak olyan álom, ami tökéletesen tükrözi azt, ahogy az agyam leképezi az életmódomat. Azt álmodtam, hogy 2 órája kések az esküvőmről, amit elfelejtettem megszervezni, és nincs ruhám, cipőm, fülbevalóm, sminkcuccom, harisnyám a vendégek meg csak várnak és várnak én pedig ordítozok, csapkodok, és villámgyorsan próbálok az üres szekrényekből összeszedni valami esküvői dugi kellékarzenált. Nem maga az esküvő ténye itt a lényeg, hanem hogy kapkodok és utólag próbálom még a fontos eseményeket is csak úgy fél lábbal kiállni, ahelyett, hogy rendesen csinálnék meg előre mindent, hogy később ne fájjon a fejem és még jól is érezzem magam.

De ehelyett úgy tűnik ráálltam valami túlélő üzemmódra, ahol a "mindig érezd magad jól" elv volt a fő vezérvonal, és ez elnyomott mindenféle racionalitást. Most viszont rá kellett ébrednem, hogy bár egész kényelmes magamnak mindig egérutat és magyarázatot adni, ha egy kötelességet el kell mulasztani, hosszú távon viszont a saját életemet rombolom le.

A rádió nálam legtöbbször szól. Vagyis a villanyszerelőnek hála egy rosszul ide-oda kötött vezeték miatt, ahányszor felkapcsolom a villanyt a fürdőben, vele kapcsolódik be a kis hősugárzó és a rádió is automatikusan. Szóval itt szól a rádió és a lényeg, hogy amikor a fentieket felismerve két hete az összeomlás határán a fürdőbe mentem újabb zsepiért, akkor a rádióban elhangzott a power woman kifejezés, és hogy az olyan nőket jelöli, akik kezükben tartják az életüket. Jó tudom, ez annyira béna önmegvalósító izé, és tök ciki, hogy már ilyenekre van szükségem, de azért az alapelv az tényleg mond valamit.

Sok mindent jól csinálok az életemmel és rengeteg dolgot elértem, amit szerettem volna, mégis káosz van, mégis időről időre úgy kell magam összekaparni a dolgaim súlya alól és ennek főleg a sodródás az oka. Vagyis a sodródás kiterjesztése az egész életemre. Ugyanis rájöttem még pár éve, hogy a tapasztalatok alapján abból származnak a legjobb dolgok, ha hagyom hogy az események vigyenek előre és ne ragaszkodjak görcsösen az elképzeléseimhez. Ez az elv viszont mára annyira uralja az életemet, hogy a postára is képtelen vagyok elmenni, mert mindig "pont máshogy alakul". Mindig épp rámcsörög valaki valami jó esti programmal, akad valami más tennivaló amit "a sors hozott".

Na ez tök hülyeség. Odáig jutottam, hogy egyáltalán nem én döntöm el, mikor mit csináljak. És most jött el a pillanat (illetve másfél hete), hogy elhatározásra jussak - kézben fogom tartani az életemet. Vagy legalább heti egyszer elmegyek a postára csekket befizetni és power woman-nek hívom magam :)

Leiratkozás hírlevélről

2011-10-20T12:46:00.003+02:00

Ön sikeresen leiratkozott!

Hurrá, kevesebb levélszemetet mindenkinek! 1500 olvasatlan levél vár a gmailemben. Az utóbbi hónapokban inkább már be se jelentkeztem, látni sem bírtam a temérdek levelet. Egyszer elkezdtem szelektálni míg Papa ps-ezett, mondván hogy úgysincs jobb dolgom, és úgyis túl kell ezen esni, de tíz perc és 300 törölt levél után elaludtam.

Talán ez az oka mindennek. Túl sok volt az információ az elmúlt két évben és ezek 80 %-a haszontalan. Túl sok a spam az életemben - ideje törölni őket.

Összezavarodtam és pánikba estem attól, hogy a fejemben kibontakozó és egyre csak növekvő káosz ellepte már az alapvető cselekvéshez és gondolkozáshoz szükséges területeket is.

Megrémít és megbénít ez a zsúfoltság, és ahhoz, hogy végre újra lépni tudjak muszáj rendet tennem. Persze időbe telik és időről időre újra elfog a pánik. De már egyre ritkábban és egyre rövidebb ideig. Ahogy nagyobb lesz a rend úgy kezdem újra világosan látni, honnan is indultam és főleg, hogy miért.

Igen, ideje törölni a spam-eket és a lényeges üzenetekre koncentrálni.

Akkor elkezdem valahogy. Most. Itt.

Pozitív változások kilátásban..

2011-09-19T21:08:00.001+02:00

Vettem egy olyan rossmannos táskát, amit fel lehet csatolni az övemre vagy a táskámra, és mindig nálam lehet és akkor nem kell vennem műanyagot a boltban. Tudjátok, pénz meg global warming... Leírni is unalmas már, annyiszor volt szó erről, hogy nem írok róla többet, inkább cselekszem :) Eskü, mától kerülöm a műanyag zacskós hazacipelést :)

Kicsit nehezíti a dolgot, hogy egy csomó áruházban nincs lehetőség másba tenni a zöldséget, mert csak abban mérik le. Erre semmi használható ötletem egyelőre, szóval ha valaki tud segíteni, az írjon bátran.

Meg az van, hogy három cukorral iszom a kávét. És holnaptól kettővel. Egy kockacukor az internet szerint kb 3,4 gramm. Ebből három az ugyebár 10,2 és tekintve, hogy két kávét iszom minden nap, az havonta 612 gramm tiszta cukor, azon felül ami az ételekben, italokban alapból benne van. Első lépésként tehát 204 gramm cukortól szabadítom meg magam havonta.

Meg most azon is gondolkozom, hogy megpróbáljak-e minden nap egy picivel korábban felkelni, hogy ne úgy menjek be a munkahelyre, mint ha full másnapos lennék és még agyon is vertek volna előző este. De lehet hogy ennyi jóság már sok egy napra… J

Majdnem lemaradt a zene, pedig az nagyon jó, amit ma találtam:

Top 10+X fürdős jelenet

2011-09-18T14:25:00.009+02:00

Szakdoga írás helyett képeket nézegettem a neten a kedvenc filmjeimről, és mivel ezek közül nagyon sokban fordul elő olyan jelenet, ahol a színészek kádban ülnek, zuhanyoznak, és ezek sokszor a filmek kulcsjelenetei közé tartoznak, így fejben elkezdtem gyűjteni, hogy mik a legemlékezetesebb filmes fürdős jelenetek. Miután összegyűlt 10-12 kedvenc, kiírtam a facebookra, hogy mások is írják meg, szerintük mi a number one. Nem meglepő, hogy a legelső helyen a Jóbarátok végzett, abból pedig egyöntetűen Chandler habos fürdői:

http://www.youtube.com/watch?v=mJCxjYyJFww

Ezen kívül a Jóbarátokban rengeteg jó fürdős jelenet van. Boci szerint: "mikor rányitnak egymásra de sosem annak a micsodáját látják meg, akiét kéne, vagy mikor Ross felgyújtja a babaházat, és beviszi és Monica benn tusol, és ... vagy mikor a fürdőben rachel kér egy zsepit és phoebe mondván h monica fürdőszobája a szemetesből ad papírt vagy mikor monicának kagylós fonathaja van és fennakad a fürdőszobai függöny gyűrűjén VAGY Mikor joey új lakásában megmutatja hogy a wécében is van telefon vagy mikor a bőrnadrágot leveszi és utána nem tudja visszavenni az is a fürdőben volt vagy mikor a jetis pasi a hugával fürdik"

A Jóbarátok után sorrend nélkül nekem a következők jutottak eszembe:

Psycho

Nagy Lebowski

Amerikai szépség

Félelem és reszketés Las Vegasban

Micsoda nő

Dumb és Dumber

A felolvasó

From Hell

Fight Club

+1 Stewie borotválkozik :)

Ennyit a vonzás törvényéről

2011-09-04T09:42:00.001+02:00

A nap fényesen süt, ahogy reméltem, a lakásban ülök – az én lakásomban. Mágikus erejű szavak.

Körülöttem az emberek korábbi életük darabjait pakolják ki. Perverz gondolat, de vajon milyen lesz majd, ha egyszer én pakolok ki innen és a leendő tulajdonos fog az asztalomnál ülni várakozva és reményekkel telve. Vajon ő is úgy mellélövi majd, hogy mennyi pénz kell a felújításra mint én? Megcsinálja vajon addigra a kivitelező a tetőt? Vagy nekem is azt kell mondanom: „persze, a felújítás bármelyik percben megkezdődhet” J

Ki tudja?

Itt ülök most a megvalósulás előtti állapotban. Készenléti állapotban. Várok. Várom, hogy elkezdődhessen. Vagyis lényegében már el is kezdődött. Az kezdődött el, amire évek óta készítem a lelkem. Ez ugyanis nem egy májusi gondolat. Nem vártam meg a tervezgetéssel, amíg az „jogossá” vált. Tulajdonképpen már hosszú évek óta tart ez nálam. Talán még középiskolás voltam, amikor arról kezdtem álmodozni, hogy lesz egy hely, ami az enyém, amit átalakítok, felújítok, megszépítek. Persze már messze nem úgy képzelem el az egészet, mint akkor. Milliónyi terv ment már át a fejemen, órákat, napokat töltöttem elvileg teljesen felesleges álmodozással. Milyen függönyt választanék, milyen kanapét, ha lesz egyszer ágyam az ilyen és olyan lesz. Nem, inkább ilyen. Mégsem, inkább olyan. Szóval rengeteg változás történt az ízlésemben is, felnőttem és most már tudom, hogy a barokk berendezés nem való garzonlakásba és hasonló kompromisszumok. J

És mégis úgy gondolom nem volt hiábavaló ez az álmodozás. Létezik vajon a vonzás törvénye? Ezt sem tudhatom biztosan. Csak azt, hogy valamire 5-6 éve minden nap gondolok. Némely nap csak 3 percet, más napokon órákat. Változott az ízlésem, de azt tudtam, hogy ha megszerzem, onnantól minden centiméterét imádni fogom, a gondokat is, amik vele járnak, a szépségeit és főleg azt, hogy láthatom, hogyan alakul egy poros, huplis faltömegből otthon. 5-6 évig minden nap gondoltam rá, és most meglett. Úgy, ahogy csak remélni mertem.

Most, ebben a pillanatban tökéletes összhangban vagyok az álmaimmal. A megvalósulás tökéletes pillanatában. Most. Itt. Imádom az életem.

Fészbúk komment

2011-08-27T10:41:00.001+02:00

Petra Petervari

Legszebb ébredés, mikor a nap cirógatja a meztelen tested, lágy szellő pedig csak simogat, érzed a víz közelségét azt az édes illatot, amit nem cserélnél másra. Kinézel a teraszról és látod a Dunát, kávé érkezik úgy ahogy szereted, 30 percre rá a kalács. -Nem érdemlem meg ezt!!!!!

Skaper Adrienn én most keltem, a retek utcai csörömpölésre amint a lomtalanításnál kipakolt temérdek szemetet elviszik, és az előbb jöttem rá hogy lecsúsztam a mekis reggeliről - én sem ezt érdemlem :D

Mi az igazság az álmokról?

2011-08-14T10:31:00.003+02:00

Jelentést hordoznak? Vagy csak a napközben felgyülemlett szart dolgozza fel az agyunk, és jobb ha az álmainkat azonnal elfelejtjük? Ha gondolunk rá, elemezzük, az káros? Mert így csak visszadolgozzuk a szart az agyunkba?...

Mi az értelme annak, hogy egész éjjel arról álmodom, hogy elveszítelek? Hogy hajótörésben meghalsz?

Hajótörésben fogsz meghalni?

Vagy más módon veszítelek el?

Vagy csak ennyire félek, hogy elveszítelek és ezen az érzésen kattog az agyam minden éjjel?

Mi az igazság?

Nem tudom.

De az igazságnál is jobban vágyom arra mozdulatra, ahogy átfordulsz, arra, ami azt mondja, hogy semmi baj csak rosszat álmodtál!

Egész életemben erre vártam.

lak-hatás

2011-07-30T13:12:00.004+02:00

oh, Vienna..

Bécsből jelentkezem, volt már máriasegítsutca, burgok, borsörlő (ami a bort sörré alakítja..), sok gta4 háttérzaj, rásztámáná cáll pondem, meg voi voi és műanyagflakonos fröccs, ami wienerspritzer :)

jó itt.

azt azért elmesélném itt, hogy csütörtökön elvesztettem egy lakást. Na nem a körúton hagytam a 4-es villamoson és nem esett futás közben a Dunába. Meg akartam venni. Egy hónapig meg akartam venni. Nagyon akartam. Annyira, amennyire nem szabad talán semmit akarni.. Na de én mégis, mint mindig, fejjel a falnak és csak azt csak úgy ahogy én kitaláltam. Hát nem sikerült. Át akartak verni, az fájt is legjobban.

De mindegy a történet, csak az számít, hogy megsirattam, szomorú, fájdalmas nap volt, aztán egyszer csak elvágták azt a fonalat, és egy hihetetlen megkönnyebbülést éreztem. Mert én mindent arra tettem fel, hogy ez most összejön. És úgy küzdöttem, mintha tényleg az életem is ezen múlt volna. Az akadályok közben legyűrtek, majdnem minden napra jutott egy dolog ami után mondhattam volna, hogy jó ez nem jön össze, inkább hagyjuk, de azt hittem, ez csak megmérettetés és túl kell élni és felállni és tovább küzdeni, közben csak rég el kellett volna engedni az egészet, hadd menjen.. Nem tettem. Csak akkor amikor már nem volt választásom.

És most jó, könnyű minden. Pár napig lehet most a gyereklétbe menekülni, aztán folytatni mindent - csak máshogy.

Most már nem kapaszkodom, nem ragaszkodom.

A dolgok mennek a maguk útján. Én maximum terelgethetem az eseményeket, de talán még azt sem, csak azt irányíthatom ami idebent van. Amit érzek amit gondolok a történések kapcsán.

És most úgy érzem, az egyik út nem jött be, úgyhogy csak ráfekszem arra a felhőre, nem akaratoskodom, csak figyelek és ha jön a tökéletes, az enyém, akkor majd boldogan lemászok a nappali közepére ülök és szépen eggyé válok vele, sőt azt sem kell majd "csinálnom" mert jön minden, aminek jönnie kell.

Nem biztos, hogy így van, de most így gondolom.

Majd szólok hogy mi volt.

hétfő hajnal

2011-06-14T17:54:00.002+02:00

a kéreg feszülten rezgett és falak omlottak le. az ég atomjaira hullott..

A nap - ahogy felkelt -, legyőzött és legyőzetett egyszerre, a felhők szétmálltak, a tér, a szobrok mind elolvadtak.

Istenek vagyunk - gondoltam. Önmagunk és a világ istenei. Amíg átjárhat a szabadság érzése, amíg a világot szétszedhetjük és a kedvünk szerint rakhatjuk össze, amíg így maradéktalanul boldogok tudunk lenni.

Budapesten mindenki katolikus.

2011-06-12T16:21:00.006+02:00

Ha nem így lenne, akkor nem lett volna kihívás ma három szál répát venni. De az volt. Mindenki ünnepli a pünkösdöt? Igen? Mindenki katolikus? Nem túlzás ez?

Már nem azért, (nem azé' nem azé' kisasszonka), de ha most visszamennék az utcára megkérdezni az embereket, akkor szerintem tízből kilencnek fogalma sem lenne arról, hogy mit ünnepelnek a katolikusok pünkösdkor. De bezár minden, eltűnnek az emberek az utcáról, és csak 520 forintos kisbolti áron lehet cukorhoz jutni..

Vagy lehet, hogy mindenki a sörfesztiválon van?? :)

ja és azt elfelejtettem, hogy...

2011-03-20T15:02:00.004+01:00

... vasárnap, délután 3, most ittam meg a reggeli kávét. imádom... egyedül vagyok, de ez ugyebár nem igaz. tele van a fejem mások gondolataival. :) például ez csingilingizik bennem:
"de akkora boldogság megcsinálni, ami belül nem hagy nyugodni, utat engedni neki, és önmagaddá válni folyton és méginkább." // Boci
Hát szóval van min gondolkodni. vagyis van min csak ülni és mosolyogni magam elé. egyetemes érzés. tudom ám én hogy mi a helyzet és annyira mindegy de annyira de annyira. és ülök és mosolygok hogy minden ok. és mégis felkelek ebből az érzésből, pontosan amiatt ami ott belül nem hagy nyugodni és jövök megyek és igzulok meg örülök meg félek meg kitágul a pupillám és ver a szívem meg akkorát alszom meg tükrökbe nézek meg rohanok a munkába meg számon tartom a főnököm fontos ügyeit meg ügyelek hogy menjek azért ebédelni emberekkel és ügyelek hogy meg ne bántsak másokat és örülök ha szeretnek és elzsibbadok mások szeretetéért és küzdök érte de közben ott van bennem a nyugalom is hogy végre is mindegy és minden úgyis a helyén és akinek szeretnie kell az úgyis teljesen igazán. meg azon is izgulok hogy mi lesz mert csinálni kellene a dolgokat és jó ez az érzés mert ettől van hogy az ember felkel reggel (vagy ma például délben :)) és jön és megy és nem csak fekszik és a köldökét bámulja
mert akármennyire is mindegy minden azért mégis hajt előre valóban az a kis mocorgó izé (lehet hogy egy köldökszösz lakik a hasamban és az nem hagy mert ő tudja hogy annyira nevetvesikítozok ha ő a közelembe kerül hogy úgyis összevissza futkosok majd és az már tevékenység) :D szóval a kis mocorgó izébizé. az ugye nem hagy nyugodni mégsem és így van jól mert ebből lesznek a mindenek, ebből lesz a "cirmoscica-alj hová lett a vaj" :) és ebből lesznek a nagy nevetések meg a sírások, ettől ülünk a Boci lépcsőjén és beszéljük meg hogy milyen jó nekünk :) és ettől van az hogy az utcán sétálva eszembe jut annyi minden hogy akár folyamatosan írhatnék egy füzetbe és meg sem kellene állnom és mégsem írnám le kétszer ugyanazt. ettől van hogy amikor bekanyarodok a Kenderes utcába és egy nagy mély levegőt veszek akkor érzem az otthon melegét meg a gyerekkort. a gyerekkor lepereg a belső vásznon. akkor is például ha megnézem a neten a régi magyar kettes reklám zenéjét meg a régi reklámokat meg a szerencsekereket. akkor nem csak valami régi retro tv műsor megy, hanem ott van belül a szívemben és a fejemben az egész gyerekkorom. ott van az ahogyan én magam lettem. ahogyan kezdődtem... na de a mocorgó izébizé...attól van hogy amikor a kedvenc zenémre táncolok akkor úgy érzem megint hogy igen, annyira a helyén van minden
ettől van kedvenc zeném
ott bent az a mocorgó izébizé ne múljon el soha de soha!!
akarom h mindig legyen :)

na meg ez:

everything in its right place

2011-03-20T14:38:00.002+01:00

úristen annyira a helyén van minden, hogy az életem nemcsak hogy teljes, de túlcsordul, túllendül, magamon kívül vagyok, magamon belül is kívül, könnyű vagyok, én vagyok. vagyok.

a világ csodálatos, csodálatosan perverz pontossággal van megszerkesztve.

ez Denevérország!

2011-02-06T00:08:00.002+01:00

Igen, vigyél magaddal, oda, ahol azelőtt még soha nem jártam!
Lehet, hogy ez Denevérország!
De azt hiszem, ott a helyem.

Úgyhogy elhúzom a csíkot legalább 48 órára. :)

Így döntöttem.

ájemávánderlásztking! :)

2011-01-18T20:19:00.004+01:00

Újra itt!
Elköltöződtem Budapestre, erre a nyüzsgő, pörgő, forgó nemislétező világba, és hónapokba telt mire blogképes internetezésre futotta :)

De minden jó.

Sütök-főzök, iszom bort, meg söröket, filmklubra megyek indokolatlanul sok ismeretlen ember közé, leégetem a rántottát, meg a "féléventeegyszer" sülthúst :)
Albit váltok, fogom a fejem, interjúra megyek, nem megyek sehová, nem blogolok, buborékos játékkal játszom, hazalátogatok, krisnás fiúnak adom a kajajegyem, nem mondom meg hol van a rottenbiller utca, örülök hogy dzsonkjuszek itt forgat, etetem a macskát, nem almozok ki, hegedűszóra érkezem, piacon veszek néniktől petrezselymet, mézeskalácsot sütök, összeveszek, kibékülök, szerelmeskedek, nem nézek körül, dudál rám a troli, mérgelődök a négyesmetrón, jobb oldalra állok a mozgólépcsőn, tócsákba lépve indulok el, fölesek a színpadra....

Itt vagyok...

Maradok itten, neve is van, Budapest.

Pénzre váltás

2010-09-22T18:22:00.002+02:00

Mi a fenét jelent ez? Csak rá kellene kattintani és megtudnám. Persze lusta vagyok hozzá, túl sok macera utána ide visszalapozni.
Minden ilyen macerásan megy most, nem tudom mi lehet az oka. Este nem tudtam elaludni időben, reggel nem tudtam felkelni időben. A vonat késett, egy néni megkért hogy segítsem fel a peronra. Aztán jött egy másik néni (mintha csak megbeszélték volna), úgy tűnt, hogy nem is ismerik egymást, de nagyon jól elbeszélgettek arról, hogy hová süllyedt az egészségügy (Mégis hová? Hová??). Aztán kisütötték, hogy az egyik néni férje (akinek hétfőn műtötték a prosztatáját - most már ebből is ki vagyok művelve) az osztálytársa volt a néninek, aki 40 évig biciklizett a faluban állítása szerint...

Értelmetlen ez is mint a felnőttek dolgai általában.

A tegnap esti beszélgetés meg hiába volt két és fél órás, végül nem a tartalma volt a lényeg, hanem a mögöttes dolgok. Kicsit piszkálja az agyamat ez a gondolat. Már hogy mi az önálló véleményem. Úgy általában véve a dolgokkal kapcsolatban. Fennáll a veszélye, hogy mindig az a véleményem, mint annak akivel beszélgetek. Na meg persze annak is, hogy egyszerűen szöges ellentéte annak mint másoknak. Valahogy nincs köztes állapot. Nehéz ugye eldönteni, mert vagy-vagy.
Nincs is igazából értelme ennek. Csak zavar, néha úgy érzem, túlságosan befolyásolható vagyok, ami azért nem jó, mert a két szélsőség között egyszer muszáj lesz választani. Eljön majd a pillanat, amikor nem lehet tovább ugrálni, mert megbomlik az agyam tőle. Ez egyre közelibb.

De mit válasszak? Vagy majd választ engem?

Fene se tudja.

Kikapcsolom magam.

Ezzel:

Hiába fürösztöm önmagamban,

2010-09-12T21:57:00.006+02:00

De másban is...

Gyerekvasárnap. Itthon a régi szobámban. Most is csak magányra vágyom. (De csak a fényes jövő ígéretével tudom elviselni ezt)

Önmagamba vágyom. Unom a rohasztó emberi illúzióinkat. Még leírni is unom, milyen hazugok, képmutatók és ocsmányak vagyunk. És közben egyértelmű, hogy mégis mennyire függök ettől a rothadástól, meg a többi hülyétől, akikkel együtt nyomatjuk a sok szart...
Mindegy ez.

Tisztaságra vágyom. Fehér falakra, jégkék színekre meg sárga, napszínű fényekre. Mentolos leheletre és tusfürdő illatú bőrre.

Csendre vágyom. Mások zajától távol, mások gondolataitól megszabadulva hallani vélem a saját hangomat. ott belül.

Fehér papírokra írni vágyom... Fekete tollal, így.

Felemelem a tollat, így. Aztán csak folynak a szavak, így.
Bárcsak itt bent is esne az eső. Elfolyna a fekete tinta. Így.

Már vége is az érzésnek, jön a következő.

Mindig így váltják egymást...

Úristen, hol vagyok?

2010-08-29T09:57:00.003+02:00

Úristen, hol vagyok,
hát mikor váltottam menetjegyet?
hogy velem egy vonat robog.
Úristen, hol vagyok
Úristen miben vagyok?
Hát mikor szegődtem én ide?
Ahol csak félig vagyok.
Fél, fél, félig vagyok
Itt nem is én vagyok.
Hiszen helyettem is
valaki játssza csak azt,
hogy ez én vagyok.

Jó, változtatni fogok -mondta Vizi. -Ha itt maradok, végem. Ha ez így megy tovább, végünk van. Mit is csináltam eddig? Semmit! Semmit. Semmit. És észrevett egy olyan lapos fürdőszobamérleget, odament hozzá, ráugrott, lenézett és mondta, hogy: - Nyolcvanegy kiló vagyok, színhús. Majdhogynem lemondtam terveimről, kis híja. Persze halogattam, halogattam, mint ahogy mindenki halogat. És mindenki a halogatásnál rontja el. Jó, akkor én nem halogatok tovább. Még nem késő. Tegyünk egy próbát. Most lehet, mert most akarom!

Azzal odalépett a konyhaasztalhoz, ahol rengeteg mosatlan edény között volt egy pohár, megfogta a poharat, így, felemelte, így, és elengedte. A Vizi pohara ott maradt a levegőben.

Lebegett a pohár a levegőben, Vizi nézte és tudta, hogy mostantól kezdve mindenre képes, mindent meg fog tudni csinálni.
Olvasta mindezt az egyik járókelő az újságban, és odafordult a másik járókelőhöz és kérdezte, hogy: -És maga ezt elhiszi, uram? de a másik járókelő mondta, hogy: - Olvassa csak tovább, mert most jön az Ecsédire vonatkozó rész. És a járókelő olvasta.

A nap felkelt szokásos fényeivel,
ocsúdott Ecsédi, felkelni kell.
A házigazdáért kiáltozott,
de Vizi sehol sem találtatott
Ecsédi várt, így még nem félt soha,
üresen visszhangzott másfél szoba, hetekig várt és csak konzerven élt,
ki tudja, Vizitől mit is remélt.
Végül az utcára lopakodott,
azóta láthatni Ecsédit ott.
Fényképpel zaklat sok járókelőt.
Ez itt a barátrom, látták-e őt?
nemleges választ kap, de el nem hiszi
Mit is találtál ki, hol vagy Vizi?
Úristen, hol vagy, Vizi?
Mi az, amit tudsz, Vizi?
Mire is váltottál menetjegyet,
mutasd, hogy mi az, Vizi.
Miért hagytál itt, Vizi?
ahol csak félig vagyok,
hisz helyettem is valaki játssza ezt.
Itt nem is én vagyok.

És Ecsédi rohant egyre az utcákon, hogy: -Nem látták a barátomat, nem látták, nem látták? És sejtelme sem volt róla, hogy azon a sorsdöntő éjszakán Vizi elhagyta lakását, lement az utcára, és sietős léptekkel a Keleti pályaudvar felé indult.
Mosolygott magában, és mondta, hogy: -Igen itt hagyok mindent. Új életet kezdek, új irányban. Úgy, mint Arthur Rimbaud, ez a sajátos világú, fiatal francia költő.

Emlékeztető önmagamnak 6.

2010-07-04T10:31:00.002+02:00

Ha el is felejtetted, hogy ki vagy és óriási a zavar benned, próbálj arra gondolni, hogy most boldog vagy-e. Ha nem vagy önmagadban, akkor gondolom úgysem. Az első lépés megvan.
A következő az, hogy próbálj meg visszaemlékezni arra, hogy voltál-e maradéktalanul boldog az életben. Ha nem, akkor még sosem voltál önmagad.
Ha igen, emlékezz vissza, hogy milyen volt akkor az életed. Azt a pillanatot kell megfognod, amikor maradéktalanul boldoggá váltál. Volt ilyen pillanat, nincs észrevehetetlen átmenet. Keresd meg azt a pillanatot és próbáld kitalálni, hogy miért volt. Ugye kellett hozzá egy választás, valamilyen döntés? Nem vagy már messze.

Csupán újra meg kell hoznod azt a döntést, vagy egy másikat.

Igen.

Maradéktalanul boldognak lenni nem könnyű és nem megy egyik napról a másikra, főleg nem lehet erőltetni. De amikor a lehetőségek közti különbségek - miszerint boldognak lenni vagy minden más - a fejedbe tódulnak, kell hogy válassz, mielőtt minden életet és értelmet kiszorítanak a fejedből.

Csak utána tudsz élni és nem gondolkozni.

Minden más hiábavalóság.

Végül is mindenkinek

2010-06-30T11:09:00.004+02:00

Egyedül élek itt a szobámban, ha most itt lennél, látnád, hogy lakkozom a körmöm és úgy örülök neki, hogy úgy nézek ki amilyennek érzem magam itt a szobámban és közben azért kicsit szorongok is mert a munkahelyemen ez nem annyira megengedett isten tudja miért és kicsit olyan ez mikor úgy kellett villogni a középiskolában hogy mindenki lássa a vörös körmöket csak a tanár ne vegye valahogy észre mert ott sem volt szabad eleinte persze igazából lehetett volna mindent - ez aztán a hülyeség hogy nem volt annyi eszem hogy ezt korábban észrevegyem hogy a szabad és a lehet között micsoda grandkanyon van, hát mindegy most már legalább most élem meg ezt is talán jobb így talán már több eszem van és ettől más, ez az ész is más persze mint amit általában annak hívnak - "és amiről azt gondolnád hogy én mire gondolok..."

Szóval ha itt lennél látnád azt is hogy felborult cipőkkel van tele a padló jó móka lenne párkeresőt játszani itt, sokáig ellennénk, meg látnád azt is hogy a szekrényből kilógnak a ruhák és nem tudod majd hogy este miben alszom mert az egyetlen ágyneműm a mosásban van látod én ezt is megoldom, nem nehéz elképzelni ha megpróbálod.. :)

Csend van. Béke van most. Még egy ugrásnyi, (előzetes híreszteléseimmel ellentétben még mindig ugrom tüzekbe), amíg fejest ugrok a zsongásba, a város felé indulok, átvonulok az egészen és arra gondolok, hogy még mindig itt ülünk csendben kávézunk aztán eldöntjük hogy ugorjunk fejest együtt a város pezsgésébe, korzózzunk aztán fürödjünk meg a szökőkútban, de inkább majd eszünk egy kolbászt a virágpiacon és az egyik padon én gitározok te meg hegedűn játszol majd és remekül fogunk szórakozni mert én már négy kávét megittam addigra te meg csak úgy simán jól tudod magad érezni de azért ugye te nem bánod hogy én ennyit kávézom?

Levél Almának

2010-06-27T12:20:00.002+02:00

Ennél jobban most úgysem tudnék helyzetet jelenteni...

Ma pomme, ma petite fille,

Én választottam a felnőttkedést. Elmentem az otthontalanságba, ami csak látszólagosan volt az, mert most igazán otthon lehetek, belül, a szívemben. Ugye milyen szentimentális? De többeknek bejött ez, például Buddhának is, úgyhogy nem megvetendő.
Persze a felnőttkedést nem választotta Buddha, csak az elvonulást a másik életből, viszont én sajnos nem vagyok olyan ügyes és ennem kell, meg laknom meg leinni magam a barátaimmal Pesten, úgyhogy nekem muszáj multinál dolgoznom, vagyis nem muszáj, csak csinálom. És külön löket az értelmetlenséghez, hogy olyasmit tanulok mellé 8 éve ami soha nem is érdekelt igazán. Ez az utolsó amit megteszek a világnak és a társadalomnak, utána hivatalosan is szabad lehetek, diplomás csavargóként, senki nem szólhat rám rossz szót, mindenkivel tartom az egy köpésnyi távolságot.

Evilági örömök..

"Vannak bögrék, teák, kávék
keksz is kell, hogy legyen itt arréb
a polcon konzervek helyett, lekvárok kapnak helyet
a fészert is én építettem, a barátommal kezdtük ketten
aztán neki dolga lett, és örökre elsietett
hát jó hogy jöttél, látogatni, mondd
milyen most a városba lakni?
Mutass egy fényképet, és nevet, és mondd el,
mikor született?
Anyád hogy van, de hát látod, örül,
boldog, régen látott
Hiányzol neki, és nekem,
ő hiányzik, egyetlenem
volt egy nagy puha ágy
az anyukád ezt szerette...
és a ruhát ledobtuk a fotelekbe
úgy szerettünk minden este
összebújni, egynek lenni, a külvilágot nem behozni
lestük reggel, hogy hogy lehet ilyen hiteles a kikelet."

Igazi életet szeretnék, igazi dolgokat, igazi örömöket, igazi fájdalmat. Az egész életem valótlan, a felnőtteskedés, a gyerekeskedés is az. Olyan mintha a fejemre húztak volna egy nejlonzacskót, tudod, egyre kevesebb ott a levegő, aztán már nincs is, és ha szerencséd van, valaki az utolsó pillanatban bök bele egy lyukat és betolul a levegő oda, befelé egészen.

Nekem eddig mindig szerencsém volt.
De mindig csak az utolsó pillanatban, úgyhogy vannak maradandó károsodásaim.

Melyik lenne a kedvenc évszakod, ha léteznél, ma petite pomme?

Megyek málnát szedni.

Az univerzum más részeiben is lesz málnabokor?
És lesz ott megbocsátás?
És lesznek-e őszinte emberek ott?
És lesznek-e bögrék, teák, kávék és keksz?

Gyere látogass meg! Unalmas a földi élet és valóság nevű izé :)

So drink

2010-05-28T23:22:00.005+02:00

Have you ever had the feeling
That the world's gone and left you behind
Have you ever had the feeling
That you're that close to losing your mind

Mindegy, hogy milyen úton, merre indulok el, végül mindig csak a hazugság vár. És mindig más formában, egyre elkeserítőbb, hogy milyen gyakran és milyen kreatívan képes a változásra, mennyire képlékeny, milyen végtelenül sok kombinációja van.

Bár nem hiszem hogy az leszek, de már tudom, hogy lesz egy emberből élő halott, hogyan tépik ki a húsát, minden nap, minden héten, hétköznapokon és hétvégeken, hogyan fosztanak meg mások egy-egy font hústól.

Mindegy merre indulok.
Mindenütt ugyanaz vár.

Érzem, hogyan szakad ki a szívem. Ha kinyitnám a szám, kiokádnám. Ha összeszorítom, érzem, hogyan turkálnak a démonok a mellkasomban. Keresnek valamit. Egyre kisebb helyekre kell dugnom, egyre több darabot kell belőle lemetszeni, hogy elférjen. Végül meg nem marad semmi - nekik úgyis jó!

Ez ellen meg úgyse' tehetek semmit. Hát akkor nekem is mindegy.

So drink up all you people
Order anything you see
Have fun you happy people
The drink and the laugh's on me

Vacsora 4 éhes vegának

2010-05-10T21:25:00.003+02:00

Hozzávalók:
****6 szem kisebb krumpli
****fél kg pangasius halfilé (kb 2 nagyobb szelet)
****2 dl főzőtejszín
****olívabogyó
****zöldborsó
****pár ek. liszt
****só, bors
****rozmaring, őrölt szerecsendió
****füstölt sajt

A vacsit jénaiban készítettem, egymásra halmozva a hozzávalókat, mint a sima rakott krumplinál.

A halacskákat kis darabokra (2*2 cm) vágtam, sóztam, borsoztam, őrölt rozmaringgal megszórtam (nagyon erőteljes, úgyhogy csak finoman), aztán lisztbe forgattam, majd olívaolajon egy-egy percig elősütöttem mindkét felét.
A krumplit simán megfőztem héjában, megpucoltam, felkarikáztam.

A kivajazott jénaiba rétegesen tettem a krumplikarikákat, megsóztam, aztán jött egy réteg hal, néhány szem olívabogyó karikákra vágva, egy kis borsó, aztán meglocsoltam tejszínnel, és a tetejére szórtam a szerecsendiót (ezt sem érdemes eltúlozni). Még két ilyen réteg következett, a tetejét jó alaposan befedtem tejszínnel, alufóliát raktam rá, és az előmelegített sütőben 35-40 percig sütöttem.

Az alufóliát ezután levettem, megszórtam a tetejét reszelt füstölt sajttal és visszatettem még 15 percre, hogy kicsit megpiruljon és voilà kész a fini vacsi.

A nagymenők biztos bort ajánlottak volna hozzá, de nekem a jéghideg sör éppúgy megfelelt ;)
Az antivega verzióba még el tudok képzelni csirkemell filét, és a tetejére szalonnacsíkokat.

Jó étvágyat! :)

(Elkészítési idő kb 1 óra, ktg kb 1500 Ft/4fő)

Sehol se talállak

2010-05-09T22:27:00.002+02:00

téged életem.

Megint.

Segítség, valahol lekéstem a csatlakozást, de se visszafordulni se továbbmenni nem tudok. Hol vagyok? Hol tévedtem el? Hol tévesztettem?

Már megint, megint elveszítettem az életem.

És megint tudom hol kéne lennem, csak azt nem hogy hogyan jussak oda.
Amíg nem vettem észre hogy rossz városban vagyok, legalább nem zavart.

Segítség!

Szabadon

2010-05-04T21:23:00.001+02:00

Virágozhatnál.
Virágozhatnék neked.
Virágozhatnánk szabadon.

Forradalmam 1.0

2010-05-04T21:12:00.006+02:00

F O R R A D A L O M!

Szabadon és egész nagy nyugalommal tegyél a pirítósra munkanapokon is fokhagymát!

Susinak :)

2010-04-18T12:00:00.002+02:00

Gyerekkorunk kedvence.
Ti is akartatok mindig gyufásskatulyában aludni? :)))

Szombat délelőtt

2010-04-17T10:39:00.001+02:00

amilyennek lennie kell :)

2010-04-11T21:22:00.002+02:00

Magunkba zárjuk minden szeretetünket, és elfordulunk a világtól. Falakat emelünk, vannak ugyan ablakok a falainkon, de csak hogy elsötétíthessük, hogy bedezkázzuk, és így még jobban fájjon, hogy lássuk, lenne még esély, de mi döntünk, mi választunk magunknak koporsót, mi választjuk meg a halálnemet is, és nem csak a magunkét, azokét is, akik ránk támaszkodnak, akiknek talán csak mi adnánk erőt. Miért? Mert dühösek vagyunk, annyira lefoglal; úgy hisszük, jogunk van ehhez, minket már eltiport az élet, eltiport valaki, jogunk van halálnemet választani, és úgy dönteni, elveszejtjük magunkat, és akik velünk együtt vesznek el, akik elveszítik magukban azt amit mi adtunk nekik, azok majd miattunk lesznek dühösek és miattunk veszejtenek el újabb és újabb embereket. Ez az élet kincsétől való megfosztottság, ez a bosszú, a magány, a düh és a kétségbeesettség borzalmas körforgása, hogy minden koporsó kétszemélyes, és a koporsókban a helyek nem összeadódnak, hanem hatványozódnak.

Túlságosan zajos magány

2010-04-10T14:05:00.002+02:00

Hrabalé a varázsvilág.

"Harmincöt éve dolgozom a papírbegyűjtőben, és ez az én love storym. Harmincöt éve préselek papírhulladékot és könyveket, harmincöt éve kenem magam össze betűkkel, úgyhogy hasonlatos vagyok a lexikonokhoz melyekből ez idő alatt legalább harminc mázsát préseltem össze, korsó vagyok tehát, telve eleven és holt vízzel, elég, ha egy kicsit megbillenek, és csupa szép gondolat dől belőlem, akaratom ellenére vagyok művelt, így hát voltaképpen nem is tudom, mely gondolatok a sajátjaim, és melyeket olvastam ki valahonnan, így aztán ez alatt a harmicöt év alatt összefonódtam magammal és a körülöttem levő világgal, mert én, amikor olvasok, tulajdonképpen nem is olvasok, én felcsippentek egy-egy szép mondatot, és szopogatom, mint a cukorkát, mint egy kupica likőrt, addig kortyolgatom, míg a gondolat szét nem árad bennem, mint az alkohol, s addig szívódik fel bensőmben, míg már nemcsak az agyamban és a szívemben van jelen, hanem ott zakatol összes ereimben a véredények gyökeréig."

"Így feküdtem félálomban, teljesen kiütve valahol a fölöttem neszező könyvrágcsálástól, és mint ebben a ringatódzó álmodozásban mindig, eljött hozzám tejút alakjában a kis cigánylány, fiatalságom szerelme, a csöndes és ártatlan cigánylány, aki, midőn a kocsma előtt várt rám, az egyik lábát előrecsúsztatta, és kifordította, ahogy azt a balett-táncosnők csinálják alapállásban, fiatalságom szépséges szépe, akiről már rég megfeledkeztem. Egész testét pézsma- és pomádéillatú olajos verejték borította, valahányszor megsimogattam, mindig friss vaj érződött ujjaimon, szarvasfaggyúszaga volt mindig ugyanabban a levesekkel és mindenféle mártásokkal összekent konfekcióruhában járt, és ennek a ruhának a háta tele volt mésztől meg korhadt fától származó foltokkal, ahogy a korhadt gerendákat és deszkákat hordta nekem a házbontásokból, emlékszem, hogyan találkoztam először ezzel a cigánylánnyal, a háború vége felé történt, mikor egyszer hazafelé mentem a kocsmából, hozzám csapódott, és állandóan követett, a vállam felett beszélgettem vele, mindig a hátam mögött maradt, sohasem hagyta, hogy bevárjam, vagy hogy elém kerüljön, nesztelen cipőben tipegett mögöttem, igen, kijttem a Horkytól, és a kereszteződésnél mondom, Isten veled, nekem már mennem kell, de ő azt mondta, hogy neki is arra kell mennie, amerre elindultam, befordultam hát a Ludmilla utcába, és a végén mondom, akkor hát Isten veled, nekem haza kell mennem, de ő azt mondta, hogy ugyanabba az irányba megy, és így direkt elmentem egészen a Zertváig, és kezet nyújtottam neki, hogy haza kell mennem, és ő azt monda, hogy ő is arrafelé tart, amerre én, mentünk hát, és ott lent, az Örökkévalóság gátján mondom, hogy már az utcánkban járunk, és hogy búcsúzom, ő pedig, hogy ugyanarra megy, mint én, és így értem a házunk előtt álló gázlámpa alá, hát Isten veled, én már a házunk előtt állok, és ő azt mondta, hogy ő is itt lakik, így hát kaput nyitottam, és előreengedtem, de ő nem akart, lépjek csak be én elsőnek a sötét folyosóra, így hát beléptem, még három bérlő lakott itt, felmentem a lépcsőn az udvarra, és az ajtómhoz léptem, és miután kinyitottam, megfordultam, és mondom Isten veled, én már itthon vagyok, ő meg azt mondta, hogy ő is itthon van, és bejött hozzám, és velem aludt az egyetlen ágyban, és mire felébredtem, már el is tűnt, csak az ágy széle volt tőle meleg..."

"Az ég nem emberséges, de tán van valami, ami több, mint az ég, az együttérzés és a szeretet, amiről már megfeledkeztem, és amit már elfelejtettem."

"És ez az elázott ember a pálya leírása közben belém csimpaszkodot, és én hátat fordítottam a lelkesedésének, otthagytam a részeget a Cizek előtt, átmentem a Károly térre az emberarcú árvácskaágyások díszkertjébe, a napimádók az immár árnyékban lévő padokról átköltöztek a lebukó nap fényében fürdő padokra, újra a Fekete sörfőzdében vagyok, megittam egy pohár ürmöst, rá sört és ismét egy ürmöst, csak összetörve adjuk ki önmagunk legjavát, a lombok között a sötét égen már világít az újvárosi torony neonórája..."

Itt sírni kellett.

:)

2010-03-26T21:55:00.000+01:00

"Csak az jöjjön aki könnyen szédül, aki úgy indul el, hogy a végére ér"

"Ez a világ olyan kerek,

2010-03-23T22:03:00.002+01:00

mér' lennék én szögletesebb,
mér' lennék én olyan buta,
aki már nem tart sehova."
Kaukázus

Eléggé mókás ha a fürdőkádban fekszel és a lábaddal zenére tapicskolsz a kád végében, főleg ha tudnak táncolni meg történeteket előadni :)

Puszi

Ha egyszer végre

2010-03-21T21:57:00.002+01:00

elvégeztem a főiskolát, soha többé ne lássak ilyeneket:

http://www.budapestbank.hu/szolgaltatas/vallalat/finanszirozas-tkonstrukcio-uj-magyarorszag-forgoeszkoz-hitel.php

>.<

Ahelyett, hogy osztanám a jóságport, ilyenekkel kell foglalkozni. :S

Védd a környezetet vagy kitapossuk a beledet! :)

2010-03-20T14:20:00.005+01:00

Néhány hasznos tanács, amivel talán még visszafordítható vagy enyhíthető az a folyamat, amit globális felmelegedésnek hívnak. Ezek mindegyike az átlagemberek által megvalósítható, kis odafigyeléssel a mindennapokba építhető tanácsok, melyek mostantól a blogom oldalsávjában is megtalálhatóak lesznek és folyamatosan bővülnek. További tanácsokat várok komment formájában! :)

Szép napsütéses napot, tiszta levegőt!

Ölelés és szeretet!

+++ Taposd laposra a műanyagflakont, vedd le a kupakját és heti egyszer munkábamenet dobd a szelektívgyűjtőbe.

+++ Mielőtt automatikusan kukába dobnád a konzervesdobozt, mosd el és inkább azt is vidd el a szelektívig.

+++ Ha mindenképpen nyomtatnod kell, válaszd a kétoldalas nyomtatást, és csökkentsd a betűméretet és a margót.

*** Egy átlagos irodai dolgozó évi 500kg papírhulladékot termel, és ezzel évi 17 fa kivágásáért felel. Mekkora kárt tehet egy egész irodányi ember?

*** Minden percben 26 focipálya nagyságú erdőterületet vesztünk el - GP adat.

+++ Az utcán kapott szórólapot ne dobd egyből a legközelebbi szemetesbe, hazáig elfér a zsebedben, otthon pedig egy kis dobozban a szék alatt, a papírgyűjtő gyerekek évi kétszer-háromszor csengetnek be a használt papírért, amit újrahasznosításra továbbítanak, a kapott pénzért a gyerekek kirándulni mehetnek.

+++ A postaládába dobott reklámújságok szintén ne a kukában landoljanak.

+++ Kapcsold le magad után a villanyt.

+++ Próbálj kevesebbet számítógépezni, a sok gépezés a környezetnek, a szervezetednek és a pénztárcádnak is megterhelő.

+++ Lehetőleg vegyél használt ruhát. Ugye nem tartod cikinek? Ha igen, képzeld el, hogy 15 év múlva nem tudsz majd egyetlen új ruhát sem venni talán soha többé. De ez nem jelent majd gondot számodra, mert sokkal jobban el leszel foglalva azzal, hogy legyen pár csepp ivóvized és egy hely ahová elbújhatsz a savas eső elől.

+++ Vard meg a szakadt ruháidat, és újítsd fel a régieket, inkább mint hogy kidobd őket. Ha nagyon nem akarod hordani, add valamelyik segélyszolgálatnak vagy add el a bizományiban.

+++ Próbáld megjavíttatni az elektromos készülékeket, mielőtt újat vennél.

+++ Olvass könyvtári könyvet vagy e-könyvet.

+++ A kád teleengedése helyett zuhanyozz inkább 2-3 percig. A bizonyos "nagy forró fürdő"-vel értékes ivóvizet pazarolsz el, aminek az értéke egyelőre pénzben nincs kifejezve, de ha az utolsó 1 pohár vizen kell majd negyvenen osztoznunk, akkor eszedbe jut majd, lehetett volna máshogy is kikapcsolódni.

+++ Ne folyó csapvíz mellett mosogass.

+++ Használj kevesebb vegyszert a takarításhoz.

+++ Alakítsd át lakásod szigetelését, ahelyett, hogy minden helyiséget 26°C-ra hevítesz. Egy átlagos magyar állampolgár 5-6 tonna szén-dioxidot bocsát ki egy évben. A lakás hőmérsékletének 1°C-kal való csökkentése évi kb 300kg-mal kevesebb szén-dioxid kibocsátást eredményez háztartásonként.

+++ Lehetőleg ne utazz repülővel.

+++ Fogmosás közben zárd el a csapot. Ezzel percenként 5 liter vizet megspórolhatsz. Egy négytagú családnál ez 55 000 l vizet jelent évente.

+++ Lehetőség szerint használd a tömegközlekedést, tavasztól őszig pedig porold le a biciklidet és bringázz.

+++ Ha mindenképpen kocsiba kell ülnöd - a légkondícionáló kikapcsolásával 10%-os üzemanyagmegtakarítást érhetsz el, ami szintén több szempontból előnyös.

+++ Ha a telefonod feltöltődött, húzd ki, mert ha a töltőn nincs rajta a mobil, akkor is áramot fogyaszt.

+++ A tv-t is nyomd ki, ne hagyd készenléti állapotban, mert addig is áramot fogyaszt. Számítógépet, monitort, hangfalakat szintén kapcsold ki ha nem használod éppen.

+++ Ruháidat szárítsd szárítókötélen vagy a szabadban, ne szárítógépben, és lehetőleg kerüld a vasalást ha nem feltétlenül szükséges.

+++ Vásárolj hazai, friss, piacról beszerzett terméket. A külföldről származó, üvegházi, mesterségesen előállított termékek egészségtelenek és megterhelik a környezetet (adott esetben több tízezer km-t is utaznak).

+++ Fogyassz kevesebb húst. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) becslése szerint a világ teljes gázkibocsátásának körülbelül 18 százaléka a húsipar számlájára írható.

Köszönjük!

Számítsd ki saját ökológiai lábnyomod: http://kovet.hu/tavoktatas/okolabnyom.html

Meglepő módon ahhoz képest, hogy mennyit panaszkodunk, egy átlagos magyar ember akkora ökológiai lábnyommal rendelkezik, hogy 4 Földdel egyenértékű bolygó is kevés lenne ahhoz, hogy minden ember így éljen. Talán azért is panaszkodunk ennek ellenére, mert az egyre növekvő fogyasztás nem feltétlenül jelenti az életszínvonal és a boldogságérzet növekedését.

De az is lehet...

2010-03-16T23:15:00.003+01:00

hogy egyszerűen csak én vagyok az az olcsóbb változat.

Tudod, amibe hiába törülközöl, nem szív fel semmit, és ugyanolyan vizes maradsz. Mind jobban fázol.

Amiből már eleve hiányoznak alkatrészek.

?

Befejezhetetlen mondatok hülyeségeink margójára

2010-03-16T21:25:00.005+01:00

A reggel mellélöttyent kávéból olvastam ezt ki:

Kibontjuk egymást
Azt hazudjuk hogy van még titkunk amikor nincs egy se'
És ami legbelül van eltakarjuk

Miért

Csak

Egymásba pakolunk - mint valami szatyorba - olyan dolgokat amik soha nem is voltak nálunk

Minek

Bezárjuk egymást magunkba hogy aztán legyen honnan kilökni a másikat majd legyen minek a széléről levetni önmagunkat

Elbújunk a másikban - sohase találjon meg

Sohase lássam magam tükrökben

Sohase lássalak téged odakint

Sohase lássalak téged igazán idebent mert nincs itt hely még nekem sem

Bennem élsz - szűnjek meg hogy te se létezz
Benned élek - szűnj meg hogy ne legyek

Mindegy hogy vagyunk vagy nem

Akkor is mi -

Hangali hajnulat

2010-03-16T05:53:00.002+01:00

Idén másodszor kapok kávét ébresztőül. Kezdem magam embernek érezni tőle.
Úgy egyébként meg megpróbáltatás minden nap - küzdelem önmagamért, meg hogy meglegyen az a kis hely (az az egyméterszeregyméteres) ezen a világon ami olyan nagy biztonsággal csak az enyém. A mások szívében? Ingovány. A sajátom talán méginkább, mégis arra kellene először gyúrni. Hogy ha nem sikerül a holnapi vizsga, ha kirúgnak, vagy ha húsz év múlva nem lesz Magyarország, akkor se vesszek el. Ha valaki át tud vonszolni az önsajnálatból önszeretetbe, az felejthetetlen meglepetés (mint egy reggeli meglepi kávé). Legegyszerűbben a legbonyolultabb.

*

Születtem Magyarországon

2010-03-15T10:55:00.001+01:00

Ezt meg 15.-ére.

Sosem onnan...

2010-03-15T10:48:00.002+01:00

...várjuk a szeretetet, ahonnan egyébként szivesen jönne.

Nagy a várakozás a különböző szeretetekre, meg a világ felé, aztán nem látjuk a fától az Ernőt és a végén olyan mintha nem kaptunk volna semmit.

Mint ez a dal a világ legunalmasabb kultuszfilmjéből:

Ölelés (azoknak is akik nem tőlem várják)

Áramlattalanság

2010-03-13T13:03:00.003+01:00

Harmincadszorra is végigjárom ugyanazokat a zsákutcába torkolló utakat, mert ha csak egy-két házfal más időközben már teljesen összezavarodok és mindent elfelejtek. A végén persze a homlokomra csapok, és akkor harmincadszorra is órákat töltök teljesen felesleges önostorzással és az arra irányuló hiábavaló kísérletekkel, hogy a fejemben rendet tegyek. Rend nélkül ugyanis nem lehet tovább lépni. Helybentopogás. De még csak hátrafelé sem mozdulok, nem tudok hátralépni és abból a távolságból szemlélni a jelenben lévő dolgaimat. Sem a kincseket sem a záptojásokat. Mindegy. Ez sem tart örökké, csak idegesít, hogy hátráltat. Hogy még mindig ilyen gyakran szabotálom önmagam. Csak rakosgatom a dolgokat a fejemben ide-oda, rend nem lesz, csak a rendetlenség formája változik, épphogy nem állandó.

Taposás helyett tapsolás.

Bla-bla-bla.

(még ebben is kényszeresen keresem a rendet, még a bla-bla-bla írásmódját sem tudom figyelmen kívül hagyni, muszáj eltölteni az ezen való töprengéssel perceket...)

Ilyen napokat élek.

Van, aminek el kell veszni

2010-03-11T21:38:00.001+01:00

Blogtemplate frissítés közben elveszítettem a teljes bal oldalát a blogomnak, szöveg, képek, minden...

Szóval most új élet lesz megint a blogon.

Pusz

Helyzetjelentés születésnapomra

2010-03-10T19:54:00.004+01:00

Először is: hol a tavasz?

Másodszor: az ezutáni bejegyzés.

Harmadszor:
Tegnap este munka és fősuli után még kiszenvedtem magamból egy csomós fokhagymakrémlevest, de már eközben is éreztem, hogy csukódik le a szemem. Ekkor fél 9 körül lehetett. Helga (továbbiakban csak Helge, vagy kommcsi vezető gyk. kommunikációs vezető) azt mondta, hogy aktív pihenés, olvassak vagy nézzek valamit ami nem túl megerőltető. Kapcsoltam egy family guyt, aztán lehunytam a szemem "á csak öt percre", és mély álomba zuhantam ruhástul. Fél óráig még tiltakozott az agyam és félig fel-fel ébresztett másodpercekre, hogy jaj még tanulni kell, jaj még hajat kell mosni, de aztán ez is elmúlt.
Éjjel Fehérváron mászkáltam, és csak úgy összefutottam Tomival, akivel örültünk egymásnak, aztán jöttek valami lányok és Tomi mondta, hogy a vörös hajú a menyasszonya. Odaértünk egy kocsma mellé, ahol Tomi azt mondta a menyasszonylánynak, hogy menjen be anyukájához és mondja meg neki hogy "blablabla" (ezt a részt nem értettem, vagy nem emlékszem rá), utána pedig azt álmodtam, hogy felébredtem, és hogy valami szellemek rángatják a takarómat (szörnyű állapot), illetve valamit ki akarnak venni a takaró alól amit nagyon szorítok és amire először azt hittem, hogy egy tálca, aztán utána elővettem és kiderült, hogy egy könyv, amit a Tomitól kaptam az álomazálomban-ban, és annyira örültem, hogy ez sikerült, barna könyv volt, Hamvas Béla tisztán emlékszem és piros betűkkel volt sokminden ráírva a barna bőrkötésre, és aztán átmentem Ráchelhez a másik szobába, hogy megkérdezzem, hogy ő tette-e rám a könyvet éjjel, mert ha nem akkor tényleg az álmomból hoztam.

Ekkor ébredtem fel igazából, fél hatkor. Tudtam, hogy tanulnom kell, meg sietnem, mert fősuli, munka satöbbi... Aztán háromnegyed nyolcig ötpercenként nyomtam ki a szundit, remélve, hogy a következőnél fel bírok kelni. Fősuliba nem mentem.
A munkahelyemre beértem. Ott kedves volt mindenki, Helge még csokit is hozott, puszit is kaptam. Én nem tudom, hogy fordított esetben mindenkit ilyen szépen megköszöntöttem volna... Rendetlen vagyok.
Aztán rohanás franciára, ott nem tudtam semmit, legalábbis úgy érzem egyfolytában, hogy egy szót nem tudok kibökni.

Hazafelé rájöttem, hogy nem vár itthon senki, semmi, csak egy babkonzerv, meg ketchup. Irány a teszkó az jó móka, szülinapokon különösen, legalább emberek közt vagyok, és van kukoricakonzerv is ami már két konzerv erre a hétre meg plusz még value tej és az milyen bőség, nincs okunk panaszra!

A fenti nagyjából minden napomra igaz csak a sorrend és a program más - az élmény ugyanaz! :)

Olyan lassú itt minden, és mégis olyan gyorsan szaladnak a napok. De mindig ugyanazok a kínok, mindig ugyanazok a problémák, ezért tűnik lassúnak, és csak azt veszed észre, hogy megint március van, és az életed egy hajszálnyira sem hasonlít arra, ami egy éve volt, vagy amilyennek gondoltad hogy mostanra lesz. Ez persze nem baj, csak furcsa. És belül? Belül - ott tényleg belül, ahol a lelked leglényege lakik - ott persze meg mindig ugyanaz van. Van egy folyton változó réteg, amire hatnak az áramlatok, de a legmélye egy.

22

2010-03-10T19:49:00.001+01:00

Küldöm magamnak, remek a hangulatom egyedül a szobában, egy hullafárasztó nap után!
Viszont sokan gondoltak ma rám és ez jó! :)

Puszi és ölelés nektek!

Varacsk

2010-02-11T21:59:00.002+01:00

"Gyűjts szelektíven vagy kitapossuk a beledet!"

VARACSK.BLOG.HU

"Felmérések szerint Magyarországon minden második ember környezettudatos...
Te is hazudtál?"

VARACSK.BLOG.HU

*

2010-02-01T23:00:00.005+01:00

Szeri

Emlékeztető önmagamnak 5.

2010-02-01T22:59:00.000+01:00

Ne csak a rád vonatkozó rész érdekeljen!

Pénteki fárasztó 4. :)

2010-01-29T19:07:00.003+01:00

Régen volt már pénteki fárasztó, úgyhogy nesztek!

Senki ne menjen ki ha esik a hó!! :D

Most kezdődik a minden

2010-01-23T16:55:00.004+01:00

Megint Pest és megint nem láttuk még a napot Bálinttal, csak piros függönyön keresztül. Ilyen ez a Pest kiszívja belőlem a zsezsgést pedig pont nagyobb város mint Győr itt kéne csak igazán a hejehujahajj. Persze van az is csak inkább este meg éjjel, de nappal mintha nem is élnék, megint csak a létezés.
Az éjszaka kárpótol...

Tegnap Urániáztunk, nézzétek meg amint lehet az 1 c. filmet, mert minden benne van! Az első reménysugár arra nézve, hogy végre valaki kimondja azokat a dolgokat, amiket egymásnak még csak kérdőjellel mertünk feltenni.

Fejemben egy verkli jár...

2010-01-18T20:59:00.001+01:00

Hát őrület mondta Antoine, ezek mennyit isznak ezek a vének! A keleti pályaudvaron történt beültek a nagyterembe egy dizőz énekelt egy emelvényen 20 centis emelvény lehetett, azon énekelt a dizőz egy réges-régi tangót,akkor jöttek be désire meg Antoine és ehhez az asztalhoz ültek le ahol ez a öreg részeges ült, a pohárral a kezében az Antoine azt mondta a desireének hogy te így áthajolt,(most nem tudok rád nézni) így áthajolt, és azt mondta, hogy: -a nemzedéki ellentéteket öreg egy kicsit most ki tudnánk élezni és ugyanezzel a mozdulattal neki lökődött az öregembernek, és azt mondta:- nem erőltetett ez a dolog egy kicsit hogy még mindig itt iszogatunk hány éves maga 200? -Nem erőltetetett ez? -Túlélni mindent? hohohoho MONDTA, Antoine az öregembernek -a régi nők ja tudom a háborúk, a frontok -átmentünk sok mindenen aha és még iszunk még mindet tudunk még azért bemegyünk egy kocsmába meginni még két fél decit harisnya lent, blúz odafent régi nők, haha, ismerem a történetet mondta az öreg pedig mosolygós kék szemű ember volt, olyan rőt hajú és azt mondta ANTOINE NAK hogy igen, igen uram kitudja?látja?látja maga se tudja pontosan..Azért van az egész mer ki lát az emberekbe? És azt mondta, hogy én például:......

Emlékeztető önmagamnak 4.

2010-01-10T15:52:00.001+01:00

Szívből beszélni a legnehezebb stádium, de nem baj, ha elvéted; csak bátorság, ne vitatkozz, ne meggyőzz, ha beszélsz, beszéljen belőled a kereső, a kalandor, ki bent messzi tájakon jár, és nem elhitetni akarja, hogy milyen dinók, meg Marklarok :) élnek azon a tájon hanem beszámol róla, és aki furcsán néz, kalandor társnak fogadja, borral pogácsával kínálja lélekben.

from Krampi

:)

Mi az hogy hol?

2010-01-10T13:45:00.003+01:00

Se vízállásjelentést se csillagállást nem lehet találni a neten, hát milyen világot élünk, kérdem én? Mondanak még vízállásjelentést a Kossuth vagy a Bartók rádión?

Áhh most mégis megvan. Elvileg minden nap 13 óra után a Petőfin...

A Duna vizének hõmérséklete:                                          
                                                                           
                   Komáromnál            3,2 C fok   

                   Budapestnél           2,7 C fok   

                   Mohácsnál             3,0 C fok   

     A mai vízállások a Dunán:                                             
                                                                           
                   Pfelling              366 cm   22 %

                   Passau                437 cm   27 %

                   Kienstock             204 cm    7 %

                   Dévény                180 cm   15 %

                   Gönyü                  76 cm   21 %

                   Komárom               161 cm   19 %

                   Esztergom             164 cm   22 %

                   Nagymaros              99 cm   20 %

                   Budapest              212 cm   20 %

                   Dunaújváros            83 cm   16 %

                   Dunaföldvár           -24 cm   15 %

                   Paks                  121 cm   19 %

                   Baja                  276 cm   25 %

                   Mohács                307 cm   27 %

                   Ujvidék               331 cm   47 %

                   Orsova               2150 cm   84 %

                   Gruia                 631 cm   84 %

                   Giurgiu               507 cm   69 %

                   Cerna voda            475 cm   74 %

Na, mindjárt más, megnyugodtam. De azért a csillagállás még aggaszt. Olyan seggfej mindenki, biztos az időjárás... :)

Zssssssssssssssss

Tesómnak boldogat!

Én meg tanulok, csak azt nem tudom, hogy minek, egy tökéletes világban nem is ismernék azt a szót, hogy termelésmenedzsment, meg hogy pénzügyi szolgáltatások, azt különösen nem, hogy nemzetközi tőkepiac, ami lássuk be mégiscsak egy abszurd valami, a tökéletes világ lakói csak néznének rám hülyén, hogy melyik bolygóról jöttem, lehet, hogy meg is sütnének elevenen eretnekségért és teljesen igazuk lenne.

Mondanám, hogy:
"- De hát testvéreim! A francia módszer szerint a kamatnapok meghatározása során a tényleges kamatnapokkal számolnak, azzal a kivétellel, hogy a szökőnapot nem veszik figyelembe.
- Ezt nem értjük pontosan, de gyere, ha segítesz szénát rakni, akkor szívesen adunk neked egy helyet a szobában, elférsz te is.
- Francia módszernél az év mindig 360 napos.
- Hagyd el...
- A korábban már említett tényezőkön túl esetenként szükséges még a betéti konstrukció egy további, addicionális jellemzőjét is figyelembe vennünk, amennyiben bankbetétünk jövőbeli értékét meg szeretnénk határozni.
- Nézd, mi befogadtunk, de kezdjük úgy érezni, hogy a szándékaid nem tisztességesek. Jobb lesz, ha elhagyod a tanyánkat, mi itt békességben élünk!"

Gyorsan gyorsan költözzünk a faluba, mert már nem bírom sokáig ezt itt!

2010-01-05T13:06:00.000+01:00

fostalicska főiskola

>.<

Emlékeztető önmagamnak 3.

2010-01-03T15:18:00.002+01:00

Ha valaha sajnálnád, ne tedd! Csak patkányok és férgek csúsztak-másztak a hajadban.

De már vége van.

Tirimm

2010-01-02T17:28:00.002+01:00

Halihó 2010!

Nincsenek illúzióim veled kapcsolatban, de azért reménykedem...
Mert minden év elején azt érzem, hogy az előző volt a legnehezebb és most már illene valami táncos pörgős forgós illanós lebegős évnek jönnie. De mi az, hogy illik?

Meg amúgy is, minden szarság ellenére, ha jól megnézem, 2009 egészen jó év volt.

2009-nek köszönöm a sok élményt, a sok barátot, a fesztivált, a változást, azt hogy megmenekültem önmagamtól, meg másoktól, hogy minden igazi körülöttem, hogy ami rossz, az legalább nem hazugság, az is igazi.
Köszönöm a sok tanulnivalót, a létezést, a vanást és a levést :)
Köszönöm Ráchelt, meg az öt macskát, különösen a Marcit, aki a hiperaktivitás szuperlatívusza. :)
Köszönöm a tesóimat, akik feltétel nélkül szeretnek!
Köszönöm a családomat, akik feltételeket szabnak, hogy jobb ember lehessek.
Köszönöm az eddigi barátaim szeretetét, és türelmét!
Köszönöm a Verának, hogy eddig is, hogy még mindig, hogy már megint... :)
2009-nek köszönöm a Bálintot, a Bocit, a Tamást, a Nórit, a Tóbiást, a kanizsaiakat, meg a pestieket, a Hunniás esteket, meg az első gyrosost!
Köszönöm Agárdot! Juhúúú! :D
Köszönöm Dörögdöt!
Köszönöm az alteros megmozdulásokat!
Köszönöm a munkámat, meg a világ legszuperebb munkatársait!! Köszönöm azokat az ügyfeleket, akik tudják és tiszteletben tartják, hogy a vonal másik végén is egy ember ül, aki nem akar rosszat.

Jó helyen vagyok.

Azti, 2009, végül is baromi jó év voltál!
Legalább ilyet idén is :)

2009-12-29T01:53:00.000+01:00

Drága Leonard,

szembenézni az élettel mindig szembenézni az élettel, és tudni, hogy mit jelent, végül tudni szeretni olyannak, amilyen, és aztán eltaszítani. Leonard. Mindig az évek köztünk, mindig az évek, mindig a szeretet, mindig az órák.

Részlet Jézuska leveléből:

2009-12-25T14:55:00.004+01:00

"Kedves Gyermekeim, Testvéreim!

Idén nagy örömmel fogadtam a sok-sok üdvözlőlapot, és köszönöm mindenkinek, aki a blogjában és a facebookon is megemlékezett a születésnapomról! Nagyon szeretlek titeket! ;)
Sajnos a Game of life gyár csak két nap szabadságot adott és képzeljétek a 24.-ét még le is kellett dolgozni a múlt héten, szóval gondolhatjátok mennyire jól esik nekem, hogy ti legalább gondoltok rám...

Meg tegnap a szülinapi bulimon, ami csak egy órás volt, szóval nem hosszú meg minden, ásítoztak az emberek, meg azt számolgatták a tiszteletemre tartott misén, hogy mennyi lesz jövőre a prémium, és hogy felfutott a szem a harisnyájukon és mit szól majd ehhez Mari a másik padban, meg minden. Ez azért kicsit elszomorított, de örülök persze, hogy ők egyáltalán eljöttek, talán egy kicsit miattam is voltak ott...

Sok-sok csodaszép ajándékot kaptam Tőletek! Köszönöm, hogy kedvesek vagytok egymással, akkor is ha veletek nem mindig kedvesek, köszönöm, hogy szerettek engem és egymást is, meg minden!
Köszönöm, hogy próbáltok elfogadóak lenni és megbocsátani egymásnak és magatoknak a hibáitokért - bár nem is értem ezt a cécót, én például kifejezetten jókat mosolygok a soron a kis egyedi dolgaitokon, nem kellene állandó szégyenben élnetek szerintem, meg minden.
Én, köszönöm jól vagyok, de azért jó lenne többet találkozni veletek, meg remélem ezután is sokat gondoltok rám!
Ölelés!

Szeretettel gondol rátok:
Jézuska."

:)

Kattanás

2009-12-23T23:36:00.005+01:00

"Elrontjuk egymásban a szerelmet fiatalon, mint valami rosszul
járó órát. Mindig pontosabbat akarunk, de inkább mindig a másik akarja,
mikor mi örülünk a hibájának, és megáll az idő belül, a többi meg
elkúszik felettünk."

Na igen, amikor erről volt szó nem tudtam ezzel mit kezdeni, dühös voltam, meg fáradt hozzá, és túl gyerek módra szerelmes meg boldog, hogy ne vegyem magamra. Tudod, ez az érzés:

Aztán azért ijedtem meg, mert az a régen belém ivódott félelem előtört és akkor meg azt vettem észre, hogy tényleg bennem is porrá van zúzva valami, attól még hogy próbálok nem tudomást venni róla még így van.
Bizalmatlan, bizonytalan vagyok, és hajlamos arra, hogy magam alatt vágjam a fát.
De miért?
Honnan jön ez?

Ha az elmúlt, elnyűtt szerelmek árnya így rám tud rakódni, akkor a fényük miért nem marad bennem? Az hová lesz, és miért nem ilyen erős?

Vissza lehet térni az eredeti állapothoz?

Juhuunnia <3 :)

2009-12-21T21:24:00.003+01:00

És Boci, nem szégyelled magadat?! :)

Kérlek!

2009-12-01T23:25:00.002+01:00

"Ha már nem leszel is, hadd járjak ide a virágokhoz, kérlek!

Nem lesz erőm a jóságot sugárzó adók erősítőjének maradni,

ha nem lesz emlékem arról, hogy valaha hittem azt, ami nincs."

Varázslatos

2009-11-23T10:34:00.004+01:00

:)

Coming soon is a brand created for a generation of women and men who wear what they like, without stating who designed it. Wearing Coming Soon is an act to express who you are through the essence of clothing, fabric and cut for everyday comfort and style.

Már megint...

2009-11-22T19:14:00.005+01:00

Mindig akkor mond csődöt a rendszerező agyam meg az összeszedettségem, amikor a legnagyobb szükségem lenne rá.
Jövő héten négy zh-m lesz, egy óriási vizsgám, meg le kell adnom egy nagy beadandót meg egy csomó kicsit. És képtelen vagyok figyelni. Most jut eszembe egy csomó nagy ötlet, meg hogy mit kellene rajzolni és festeni, hogy olvasni melyik könyveket volna jó, és hirtelen meg kell őrülni a gondolatok kuszaságától.

Legyen már vége ennek a szar fősulinak, itt még a maradék érdeklődést is kiölték belőlem a gazdaságtudomány iránt. Ötödik féléve járok ide, és eddig összesen egy (!) olyan tanárom volt, akit igazán kedveltem, aki vette a fáradságot, és tanított, a szó hagyományos értelmében, és nem csak a neptun-kódom alapján tartott nyilván. Szánalmas az egész, úgy ahogy van!

Tudom, hogy ezzel kicsit elkéstem, és későn szólok, és nyolc év után most már igazán kussolhatnék, de én nem is akarok közgazdász lenni...

Szeretnék máshol lenni!

Szeretnék itt feküdni, kérek egy ajtót a festményre:

Vágy vs Szeretet

2009-11-20T19:22:00.002+01:00

Feldmár azt mondta egy előadásában, hogy ha a vágyainkat a másikra terheljük az már rég nem szeretet. Azóta ezen kattogok.
Többnyire meg szoktam sértődni azon, ha mások nem azért szeretnek, ami vagyok, hanem valakit "szeretnek", akit látni akarnak bennem, akitől akarnak valamit. Nem úgy akarnak, mint egy töltőtollat, vagy hogy adjam oda a jegyzeteimet.

Az a gonosz, aki egy mosolyt akar. Aki szeretetet akar az a leggonoszabb! És basszus, most esik le, hogy én hányszor csinálom ezt, hogy mindig valaminek a fejében szeretek.

Igen, szeretlek HA te is szeretsz.
HA kedves vagy.
HA bármikor rendelkezésre állsz.
Ha.. ha.. ha...

Ez így tényleg hajmeresztően hangzik.

Valahogy úgy kéne akkor, hogy ne akarjunk semmit a másiktól, és hogy a szeretetünket minden vágyaktól mentessé tegyük. Szeret így egyáltalán valaki?

Aki szerint ez paródia tegye fel a kezét!

:)

Hát csak azért mert így szeretünk mi legtöbbször:

Öleléééééééés!

2009-11-17T22:42:00.007+01:00

Oké, akkor vannak rossz emberek. De azért lehet őket önkényesen szépnek látni? Nem miattuk, csak úgy magam miatt, hogy nekem legyen jóó, na légysziii!! :)

Végre tudok zenét hallgatni, ami részben helyettesíti az állandó utcán/munkahelyen/konyhában/fürdőben éneklést, dúdolást és fütyülést, mert már magamat is idegesítem, hogy egyik percben 16 tonna fekete szenet visz a szél, aztán végtelenítve jön ki belőlem az hogy "aludni kéne mármost, mert lebontják a várost". Kíváncsi vagyok, hogy mi van bennem, amit így el akarok kussoltatni magamban - mit mondanál Te kis hülye belső hang?? :)

Az van, hogy a ki a hi, a mi a bi, a szumilámi hahahahi, a tumpalimpi szindua tu kama li fimilua.

De inkább az van, hogy:
"Hát felébredek, és nem intenek majd az emberek..."

De még inkább az, hogy:

Lebegés van, azért van lebegés, mert hát jó volt ez a hétvégei levés, még az sem rontotta el, hogy hülyébb voltam a szokásosnál, mert nem bírtam a jósággal, meg egyébként mások is hülyék voltak, de ez sem rontotta el túlzottan, és mondom, lebegés volt meg vanás lett (vagy fordítva) és de jó de jó!!

Arról szól ez itt, hogy megint azélet minden területén jelen voltam egy időben, Boci le is fényképezte, meg azt is hogy van hónaljam, meg szám, meg hogy a vállalhatatlanul részeg mellei hogyan sompolyogtak az enyémek alá, és elkészítette a második legjobb fényképet a Bálintosról meg magamról.

Millió csók Nektek és aprósütemények és rózsaszín vattacukorfelhők!!

Szeretet, ölelés!! :)

Emlékeztető önmagamnak 2.

2009-11-17T17:07:00.002+01:00

Soha többé ne menj olyan iskolába, ami igazából téged nem is érdekel!!!

Ha szirmunk hull...

2009-10-30T10:52:00.003+01:00

:)))

Itt meg a többi:

http://zselenszky.blogspot.com

Most meg inkább levelünk hull, mert gyönyörű ősz van, napsütéses, optimális a hőmérséééklet apááám! :) Szeretünk élni, halni meg fájni is ilyenkor, kedvesem!

Ősz vagyok, ősz vagyok, ősz vagyok! Juhééjjjj!

Megyek gyertyákat gyújtogatni, azoknak akik már valami más tudatállapotban keringenek, folynak, úsznak itt, és főleg Marci cicának üzenem, hogy amennyiben előző életében rokonom volt, kérem erre való tekintettel viselkedjen rendesen, amíg nem vagyok otthon! A fáknak üzenem, hogy ölelem őket, a patakok follyanak patakokban!

Puszpusz! ;)

Nem tűntem el

2009-10-25T14:14:00.001+01:00

Csak most éppen sok a dolgom... :)

Illetve a barátaimnak, én csak vezénylem a munkálatokat... :P

Bleeeeeeekk

2009-10-19T21:18:00.002+02:00

Ne engedjetek emberek közé este hét után!
Nem vagyok normális.

üres vagyok.

végtelenül üres.

meg tele is vagyok. mindjárt szétrobbanok a létezéstől.
hogy megint tíz körömmel ragadnám meg az éltet, és a magamévá tenném erőszakkal.

sosem tanulok semmiből.

Mérföldkövek

2009-10-16T00:04:00.004+02:00

Nem gondolom, hogy az alábbiakkal azonosítható az életem, csupán szerepeljenek itt ezek a gondolatok most mérföldkőként. Hogy mennyiben elérhető, elérendő és elhagyandó mérföldkőként, az egyelőre titok, számomra is... Mindenesetre kellően nagy a lépték. A távolság annál is inkább. De azért legyen.

"És egy idő múltán, még ifjúkorom virágában, fejemen fényes fekete hajjal, boldog fiatalság gyönyörét élvezve, férfikorom elején, síró és jajveszékelő szüleim akarata ellenére, hajamat és szakállamat lenyírva, sárga ruhát öltve, otthonomból az otthontalanságba távoztam..."

"Ebben a feloldódott elmeállapotban, megtisztultan, tisztán, gondoktól menten, szelíd, készséges, szilárd, nyugodt lélekkel, az indulatok legyőzésére irányítottam gondolataimat. "Ez a szenvedés" - értettem meg a valóságnak megfelelően. "Ez a szenvedés oka" - értettem meg a valóságnak megfelelően. "Ez a szenvedés megszüntetése" - értettem meg a valóságnak megfelelően. "Ez a szenvedés megszüntetéséhez vezetőút" - értettem meg a valóságnak megfelelően.
Amikor ezt felismertem, amikor ezt megláttam, gondolataim megszabadultak a kívánságok indulatától, megszabadultak a létezés indulatától, megszabadultak a tudatlanság indulatától. Felismertem: "A megváltás a megváltottban van."

// Buddha beszédei

Innen oda

2009-10-12T23:18:00.002+02:00

Először is mindenkinek üzenem, hogy szeretlek.
Mindenkinek!
:)
Na jó, hát tényleg van akinek egy kicsit jobban, de ebben az a szép, hogy úgyis tudja magáról mindenki, hogy ez milyen mértékben szól neki. Vagy nem, de aki nem tudja az meg...

Lement életem első hete az önállóságban és a híresztelésekkel és előzetes várakozásokkal ellentétben túléltem. Azért persze vannak itt döccenők meg zökkenők (meg lecsöppenő kecsöp benők), de alapvetően megy ez a sors kezére való ráfekvősdi.

Az alaptétel még mindig az, hogy a mundér becsületes, meg hogy aki a hideget nem szereti, hóember nem lehet!

Ami teljesen új tapasztalás, hogy ki lehet jönni annyi pénzből egy héten, amennyit eddig egy nap alatt költöttem el. Ezt ajánlom sok ismerősömnek, próbálgassák a mértékletességet a fenntarthatóság érdekében, hátha még megspórolunk egy ötven évet a Földnek, ha kicsit visszafogjuk a fogyasztást ;)

Egyébiránt holnap nagyon nagy céges vizsga, "nemszeretem" és "fúj" napok, zh-k, "hajnalig fentlevések de minek" és "bárcsak veletek lehetnék" képzeletbeli ölelések...

Persze azért jó itt, állandóan tanulok most leginkább az életről, meg arról, hogy mennyi mindent nem tudtam eddig.

És még egyszer:

Szeretlek titeket! Mindenkit!

Ölelések!! :)

"Fénylő írisszel csodálkozunk,

2009-10-06T23:55:00.001+02:00

mert nem hiányzik, amit itt hagyunk."*

*Zselenszky

Útrakészen

2009-10-02T22:01:00.004+02:00

Na akkor majd holnap valami újba csapunk bele.

Azt viszont nem tudom, hogy fogok-e még valaha egy szobában tölteni bárkivel is 21 tök jó évet... :) Nincs még egy ilyen dzsukel raj tesó! :)))

Csomagolok

2009-10-01T18:59:00.000+02:00

Mert nem kaptam el a tekintetét...

2009-09-23T21:07:00.002+02:00

Mindenki hallgasson Sigur Ros-t!! MINDENKI!!!! <3

Ha előrelátó csecsemő lettél volna...

2009-09-16T21:48:00.002+02:00

...Felkötöd magad a köldökzsinórodra.

De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!

Ha nem akarod hallani azt, aki oktat
Mert véletlenül tudod
Hogy egy utolsó szemét
Ha azt gondolod róla
Hogy pofázhat és szophat
Fogd be a füledet
Vagy hallgasd ezt a zenét
Ha eleged van abból
Hogy senki se tudja
Hogy mit kellene csinálnod
Hogy jobb legyen a kedved
Mégis mindenki okos
Mert azt hiszi magáról
Fogd be a füledet
És hallgasd meg a csendet
Ha zavarni akarnak a depressziódban
Ha meg akarják mondani
Hogy mikor hova állj
Fogd be a füledet
Hallgasd meg a csendet
És ha szét akarják törni
Üvöltsél, hogy fáj!

Fáj!

Ha megkérdezik tőled
Hogy hova-hova-hova
És te nem akarod tudni
Vagy nem tudod a választ
Fogd be a füledet
Csukd be a szemedet
Távolíts el mindent
Ami erőszakot áraszt
Ha össze-vissza tapogatnak
Kiváncsi kezek
Mert nem tudják
Hogy téged simogatni kell
Robbantsd ki magadat
Élvezd az agyadat
Veszítsd el a tested
És csak befelé figyelj
Ha játszani szeretnél a játékaiddal
De azt látod
Hogy mindegyiket tönkretették végleg
Találj ki újakat, szopjad az ujjadat
Rugdoss és üvölts
És ne őrülj meg, kérlek!

Fáj!

Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra

De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!

Na, te csak ne vedd el tőlem azt
Ami az enyém
Na, vedd le azt a konyhakést
Az ereidről, kérlek!
Ha vérbe fagyva talállak
Az ábrándjaim helyén
Én megutálom magamat
De megutállak téged is
Na, csinálj szépen valamit
Kösd le gyorsan magadat
Nyúlj inkább a bugyidba
Vagy írj te is egy verset
Nekem nem jó érzés az
Hogy te ott térdig húgyos budikba'
Egy konyhakéssel nyiszáljad
A halhatatlan lelked!

Fáj!

Ha előrelátó csecsemő lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra

De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!

Na látod
Túl vagy az egészen és itt vagyunk
Egészen egészben, egészen közel
És hogy te kizuhanj a képből
Amíg engem egy gépből
Hallgatsz, azt felejtsd el
Tudod te is simogatni magadat
És élvezni az agyadat
Neked használ az is, ami árt
És nagyon okosan tetted
Hogy elhoztad a tested
Mert tudod
Hogy nekem szükségem van rád!

Sziámi

Jajjaj

2009-09-15T21:54:00.004+02:00

Néha én is feladom.

Mostanában egyre gyakrabban... Sajni.

Jön a magányszörny, be akar furakodni mellém az ágyba, mindent megtesz, hogy lehűtse a lábam, néha már jéghideg. Pedig tudnivaló, hogy a boldog emberek sosem fáznak! Eleinte a zoknisfiókba bújtam előle, azt hittem, ott a puhaság meg a melegség, de aztán kiderült, hogy az ön-lélekmelegítés nem túl célravezető.
Ugyan a magányszörny oda nem jön utánam, viszont fogja magát és megáll a fiók előtt és magában beszél ("és kutyahúst zabál..."), fennhangon kezdi mondani, hogy:
- Trallala, itt vagyok. Hiába, úgyis tudja minden meleg lábú álmodozó, hogy itt vagyok és az pont elég. A jelenlétem is fagyaszt, semmit sem kell tennem.
Akkor persze előjövök, már csak dacból is, meg mert tudom, hogy tényleg elegendő a jelenléte is.

Folyton ez szól, mikor itt van:

A világ legelfuseráltabb 22-es csapdája, hogy a magányszörny ellen a leghatásosabb módszer, ha sosem vagy egyedül, viszont csak akkor tűnik el végképp, ha egyedül küzdesz meg vele.

Ezt persze, csak az érti, aki.

Érik már a tündértalálkozó!

Lélekképeslap az életszimulátorból

2009-09-10T21:25:00.004+02:00

...

Néha tudom, hogy itt vagy, csak sajnálom, hogy közben én meg pont egy szürke színű szobában ülök, fekete monitor előtt, zene nélkül, valami iszonyatos feszültségben, persze van egy rész belső nyugalom, lesütött szemek, de ott egy adag szétfeszítő izgatottság, egy kis félelem, sok bizonytalanság, meg aztán olyan szerelmes érzés - tudod milyen.
Ez van nap közben.

...

Kavarognak bennem a gondolatok, ne haragudj érte, hogy mindent ilyen számolatlanul és meggondolatlanul rád borítok.
Amikor elhagytam mindent, sírtam és féltem, hogy mi lesz velem a múltam nélkül.
Amikor felismertük egymást, azt gondoltam, megérkeztem, de jó, nem kell többé ebben az örökös nosztalgiában élnem.
Sokáig egymást váltotta bennem a csendesség és a csobogás, most viszont csönd van, olyan mély csönd.
És megint csak a múlt marad és egy kicsit a jövő.

...

Tudom, tudom. Ez Neked olyan, mintha gyötörni akarnálak, pedig nem. Csak érzek és valahogy - akárhogy - azt szeretném, hogy az életem része légy.
Talán nem bánod.

Csak annyi mentségem van, hogy megszerettelek.

De igaziból talán ez sem mentség. Talán nincs is mentségem...

Manócskák szedik széjjel

2009-09-06T22:03:00.002+02:00

http://egyszervolt.hu/dal/aludni-kene-mar-most.html

Aludni kéne már most,
mert lebontják a várost:
Manócskák szedik széjjel,
hogy ne zavarjon éjjel.

A ricsajt zsákba rakják,
az utcát összehajtják,
S míg csillagfényt szitálnak,
csöndesként citeráznak,

Hogy álmotokban szépen
táncoljatok az égen,
Táncoljatok szépen
Álmotokban a réten!

Bónusz :)

Emlékeztető önmagamnak 1.

2009-09-02T20:40:00.002+02:00

Nem úgy van az, hogy keresel valakit, aki végigvonszol az életeden.
Ne kapaszkodj!
Egyedül kell lázadnod.
Egyedül kell eltávolodnod.
Először egyedül kell az utcán hangosan énekelned.
Utána jön minden...

Ez most már hivatalosan is a hülyék hete

2009-09-02T19:22:00.003+02:00

És még csak szerda van. De már hétfőn elkezdődött azzal, hogy egy ismerősömet hazugságon kaptam, és borzasztóan idegesített, tudván, hogy ez már nem az első eset. Természetesen szóltam és természetesen még engem cseszett le és nézett hülyének az illető.

Hazaérve szembesültem a ténnyel, hogy a húgom fröccsöt öntött a billentyűzetbe, meg az asztalomra mindenhová. Persze kérdezhetnéd, hogy hogyan kerül az asztalomra fröccs hétfő délelőtt :) Akár hiszed, akár nem, hétvégén maradt ott, és nem is az enyém volt, de még nem volt időm eltakarítani innen. Mindegy, a képernyőbillentyűzet feltalálóját azóta is áldom, a mozgásukban korlátozottakat - akik egész évben erre a programra vannak rászorulva - azóta is intenzíven sajnálom. Szegénykék.

A munka sok, a dolgok valahogy nem úgy jönnek össze, ahogy elterveztem; és ami a legrosszabb, hogy az utóbbi hetek lebegésében felhalmozott általános boldogságtartalékok kezdenek kimerülni. Ma már majdnem sírtam. Ültem itt a gép előtt, zenére sajnáltam magam, hogy milyen nehéz minden és nincs kiút és mindenki elhagy (Boci ez neked szól! :D) és én egyedül maradok itt a kockák között, ahol minden sarok lekerekített azért, minden biztonságos, vagy legalább többszörösen biztosított és meghatározott. Nincs kizárás és mentesülés a nagy magány alól - éreztem. És már előre látom az itthoni sértődött arcokat, hogy "dehát én nem is számítok?", viszont az van, hogy hiába van itt valaki, ha nincs itt mindenki, vagy legalább egy, de inkább két-három-négy-öt ember, aki fontos.

Nagyjából ennél a gondolatmenetnél kattintottam véletlenül a következőre, amitől minden életkedvem hiphopp visszatért, és egyúttal megvolt a mai orromrakoppintás is, miszerint a mese képes legyőzni a pénzintézetek és az üzleti stílus hatalmát. :) És most már nem is fáj, és nem is űr, hanem csak egy hatalmas vágyódás és várakozás van bennem megint. :)

Szeretettel:

Felnőtt vagyok

2009-09-01T22:56:00.002+02:00

Mert mától van életbiztosításom, és megtakarítási számlám.
Legalább 10 évre előre terveztem a mai napon kétszer is.

Valaki segítseeeeeen!!! :D

okosság

2009-08-31T22:14:00.004+02:00

Ha úgy érzed, hogy valami nincs rendben az életeddel, akkor hidd el, tényleg nem stimmel valami.
De nem kell félni, "SENKI SE FÉLJEN!!!" :)

Most jól figyelj:

Nem kell, hogy áldozat legyél!

Úgyhogy tegyél jót magaddal (meg a világgal), és szabadítsd fel önmagad!
Attól, hogy ezt olvasod, persze még nem változik semmi, viszont megmondom, hogy mi az első lépés!
Vedd magad körül olyan emberekkel, akik arra az általad vágyott útra terelnek!
Most!
Sok szerencsét az igazi életedhez és az igazi önmagadhoz!

És egyúttal óriási ölelés az enyéimnek! :)

Köszönettel, szeretettel és tisztelettel!

Bocitól :)

2009-08-29T22:46:00.001+02:00

Szerintem szeretettel :P

Et le jackalope a dit
Je voudrais être un yéti
Pour voler dans la nuit
Et m'en aller loin d'ici
Mais le yéti a dit
Je voudrais être un monstre marin
Pour pouvoir rentrer dans la mer
De tous les requins.

[translation:
And the Jackalope said
"I want to be a yeti
to steal into the night
and go far away from here"
but the yeti said
"I want to be a sea monster
and dive into the sea
of all the sharks."]

Olyan csúnya vagy mint egy zsírpapír!

2009-08-25T18:41:00.001+02:00

A Tomi küldte, és milyen jó úgy munkába menni, hogy a reggelt ezzel indítod! Akkora jó napom volt, hogy csak na! Köszi :))))

Van egy szó

2009-08-24T21:36:00.006+02:00

amit úgysem sumákolhatsz el. :)

De lehet, hogy nem is érdemes...

Ezek meg szépséges pingvinek ;)

Agárd <3

2009-08-16T20:49:00.007+02:00

Csodálatos hétvégénk, lazulás, feltöltődés, végtelen röhögés és vinnyogás. :)
A leghülyébb képek a legjobbak!
:)

Edith

2009-08-13T21:55:00.001+02:00

Dolgozom

2009-08-12T16:42:00.007+02:00

Minden olyan tiszta belül, csend van.
Nagyon nehéz. Csak valahogy megtartani ezt a csendet. Mert dübörgős csend. Csengetős.
Minden érintésnél vízgyűrűk ezrei. """Human Touch"""
Koffeinhiány, emberhiány, szemleragadás.
Lélekhiány.
Lelkedhiány.
Dolgozom. Üzenetek, sosem onnan, ahonnan várom. Tanuld már meg tisztelni az emberek lelkét! Érzelmeket nem lehet kizsarolni senkiből.
Szeresd önmagad! Érezz valamit, legalább önmagad iránt.
Azért sírnak az emberek, mert sosem figyelnek önmagukra igazán. Akkor sírnak, amikor egyedül kell lenni és hallani kell, ami onnan mélyről tör elő.
Én is akkor.
Lehetsz egyedül. Mindig egyedül vagy. Nincs itt senki. Itt bent.
"...egyedül vagyunk, egyedül, együtt is, együtt még egyedülebb, mint egyenként..."
Nem tudok uralkodni magamon. Addig keresek valami tervezgetős élethazugságot, amíg meg nem találom, hogy majd azt mondhassam: "Nem bírom ezt tovább, itt minden túl kiszámítható, nekem szabadság kell".
Segíts megfejteni önmagam.
Segíts önmagammá lenni.
Olvassz magadba.
Ne érts meg.
Élj velem.
Engedj szabadon.
Zavarj össze, hogy kibogozhass.
Bonts ki.
Szeress.
Élj.
Létezz.
Létezzünk.
Ketten. Egyedül.

Ha te tudnád, amit én...

2009-08-05T18:14:00.005+02:00

...te is sírnál, nem csak én. Keservesebben, mint én.

Juhúúú :)

2009-08-03T21:29:00.003+02:00

Minden a lehető legjobban van ebben a legeslegjobb világban.*

És többé nem kell félni sem! :)

A Tominak meg köszi, mert olyan jól elénekli ezt, és mindent. :)

*Candide // Pangloss mester